FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

24.fejezet

- Te ezt elhiszed, Perselus? - kérdeztem csendesen. A múlt kérdései minden áldott nap a szemem előtt lebegnek.

- Mit? - értetlenkedett mellettem a férfi. A kezében lévő kávés csészét vissza tette az asztalra. A tőlem szokatlan bizonytalansággal tettem fel a következő kérdést.

- Hogy vége van?

- Ideje már neked is elhinned, Katniss. - mondta csendesen Perselus és megszorította az asztalon hagyott kezemet. - Ha én képes vagyok elhinni, akkor neked el kell. Na menj! Már várnak.

Tekintetem az asztalon lévő kezünkről az udvar felé fordítottam. Kinéztem az ablakon és láttam ahogyan egy aprócska fiúcska és lány kergetik apjukat seprűnyélen. Trillázó nevetésük behallatszott a házba, én pedig nem álltam meg, hogy ne húzzam széles mosolyra a számat. Ők a mindenem. Őket követte egy már sokkal nagyobb fiú, aki többet lakik nálunk illetve a szomszédban lakó Harryéknél mint a nagyszüleinél. Ő a keresztfiam, Tedy Lupin.

Ajtócsengés ütötte meg a fülemet. A régi idők félelmével, pálcával a kezemben nyitottam ajtót. A pálca viszont rég eltűnt a kezemben amikor meglláttam kik állnak az ajtóban.

- Scorpius! - kaptam fel az ikreimmel egyidős fiúcskát a földről, aki nevetve karolta át a nyakam.

- Igazi sózsák vagy hallod-e? - kérdeztem vigyorogva, mire a tejfölszőke hajú fiúcska ismét felnevetett.

- Draco, Astoria gyertek be! - mosolyogtam a csodálatos párra. - Perselus már megérkezett, de valószínűleg a többiek késni fognak.

- Tudom, nekem is nehéz volt ma elszabadúlnom a minisztériumból. - mondta Draco, miközben én megöleltem Astoriát. - Kész őrültek háza van bent. Pottert ma fels-alál láttam rohangálni félóránként, szóval nem kizárt, hogy rábukkantak valamire a furcsa mugli sorozat-gyilkosságnál.

Érdeklődve ráncoltam össze a szemöldököm, de nem ez a megfelelő pillanat, hogy beszéljek erről Dracoval. Elvégre ünnepelni gyülünk össze nem pedig a munkáról beszélni. Munka ide vagy oda, ezzel eszembe jutott az emeleten lévő irodámban tornyosuló beadandó, és válaszra váró levél halom, aminek többsége a minisztériumból jött.

- Kariyn, Atanast, Ted! Itt vannak a vendégek! - kiabáltam ki a nyitott ablakon. Nyomtam egy puszit Scorpius tejfőlszöke tincsei közé, majd leraktam a földre.

- Skye! Ideje már neked is lejönnöd! - szóltam fel a lépcsőn legidősebb lányom után, miután megöleltem Dracot.

Ebben a pillanatban viszont a nyitott ablakon keresztűl repűlt be a két csintalan gyerekem. Scorpius lekendezve öklözött a levegőbe, ahogyan meglátta mit művelnek komisz ikreim.

- Hányszor mondtam már, hogy a seprűt nem használhatjátok a házban?! - keltem ki magamból pillanatok alatt. A két gyerek hamar leugrott a seprűről, de mosolyukat nem tudták levakarni az arcukról, ahogy megpróbáltal bűnbánó fejet vágni.

- Túl szigorú vagy velük, Katniss. - szólalt meg a hátam mögül Perselus. Ő imádta a gyerekeket és a gyerekek is őt. Itt nem a Roxfort rémes denevére, hanem Skye Lily Potter-Krum keresztapja. Ted is bejött a hátsó ajtón át, nyomában a férjemmel aki halkan nevetett Perselus beszólása hallatán.

- Legalább akkor tudják, hogy az anyjuk itthon van! - mondta vigyorogva, mire én nevetve csóváltam meg a fejem. Újból szólt a csengő és ezuttal éreztem, hogy Harryék állnak az ajtó mögött.