FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

11.fejezet

Telt múlt az idő. A napokból hetek lettek, a hetekből pedig hónapok. Rohamosan telt az idő. A DS-ből végérvényesen is FS lett. A csapat jól haladt. Az edzés pedig egyre kegyetlenebb lett. Párszor meglátogattak minket a Rend tagok. Ugyanis, bár nem szándékoztam korábban, Aberford Dumbledore segítségét kértem. Az utolsó életben maradt Dumbledore nem örült a látogatásomnak. Tisztában voltam vele, hogy amikor legutoljára benne volt a Rendben, csúfos kudarcott vallott. Ő volt az, aki nem tudta idejében megmenteni Neville szüleit. Én pedig mardekáros megoldással ugyan, de kihasználtam a férfi bűntudatát. Így a Weasley család Ronon és Percyn kívűl eljött hozzánk teljes egészében. Illetve járt nálunk Sirius, Lupin, Tonks és Kingsley is. A tisztavérű mágus családokat is egyre többet támadták. A téli szünet előtti utolsó napon, Perselus és én végre fellélegezhetünk. Nem halt meg senki. A diákok testi épségét többé kevésbé meg tudtuk őrízni. A FS tagja már majdnem a teljes iskola és mind jól játszák a rájuk kirótt szerepet. Hogyha baj van, akkor hollohátas diák szalad hozzám, mardekáros pedig Perselushoz. Jobbára már ebből csinálnak versenyt a srácok.

Az utolsó FS találkozóra a szünet előtti csütörtökön volt. Én is gazdagodtam pár elég csúnya sérüléssel, mert elvesztettem egy párbajt Voldemort ellen.

- Nagyon ügyesek voltatok ebben a három és fél hónapban! - mondtam mosolyogva, amikor lezárni készültem az utolsó találkozást az évben. - Komolyan srácok. Eszméletlen jók vagytok. Fogadjátok szeretettel a karácsonyi ajándékomat.

Intettem egyet a pálcámmal és a teremnyi diák előtt feltünt egy-egy főnix toll. Mind az enyém.

- Ezeket a tollakat azért kapjátok, hogyha szükségetek lesz egy kis baráti segítségre a szünetben, én vagy néhány barátom ott leszünk.

Többen ellenkezni akartak de nem volt idejük. Határozott hangom ugyanis félbe szakította őket.

- Ti választottatok vezetőtöknek, ezért ha máshogy nem megy akkor parancsba adom, hogyha bármi is történjék... Ha megtámadnak titeket, vagy a családotok bármelyik tagját, tudni akarok róla. - mondtam. Viszanyal a fagyi gyerekek! - Annyit kell tennetek csupán a tollal, hogy elégetitek. Mivel tudtok pálca nélkül is, és nonverbálisan is varázsolni, nem aggódom azon, hogy nem tudnátok megtenni. Legyetek jók a szünetben és ha lehet ne bösszítsetek fel halálfalókat. Főleg ne akkor ha más életét is kockára teszitek a magatoké mellett.

###

Konkrétan senki nem maradt a kastélyban. Harryék mesélték már, hogy volt olyan, hogy csak páran maradtak, de ezuttal senki. Pedig a Roxfort igen szép karácsonykor. Megkönnyítették a melónkat. Semmi kedvem nem volt a falak között maradni, amikor sokkal fontosabb dolgaim vannak nála. Perselussal meg tárgyaltuk a Roxfort esetleges védelmét. Volt egy látomásom, és egy órán át sírtam miatta. Nem akartam, hogy mindez úgy következzen be ahogy láttam. Tudtam, hogy lesznek veszteségek. De engem önző módon csak a saját barátaim biztonsága érdekelt.

- Rendben. Akkor a szünetben mint fogunk tenni? - pillantottam fel Perselusra. Az igazgatóiban voltunk, szokás szerint a tűznél.

- Te sokat jártál el mostanában. - mondta a férfi. - Gondolom, hogy a szünetre is vannak terveid.

A férjem átható ónix tekintetében gyanakvás villant.

- Hiába nézel rám így, nagyon jól tudod, hogy ezt nem mondhatom el neked. - mondtam. - Így is van elég bajom azzal, hogy megtaláljam Ront.

- Mi lett Weasleyvel? - kérdezte meglepetten a férfi. Elfelejtettem volna neki mondani, hogy mi történt pár napja?

- A srácok összevesztek egy pár napja. - mondtam végül, azt már nem tettem hozzá, hogy többek között azért mert Ginny, Neville meg Luna betört az igazgatóiba. - De Ron azóta vissza akar jutni a többiekhez. Csak hogy miután kisétált a védő körböl, amit Hermione minduntalan maguk köré von, nem tud vissza menni.