FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

6.fejezet

Másnap reggel korábban keltem mint a mellettem nyugodtan alvó Perselus. Elnéztem egy darabig nyugodtan alvó arcát, majd fordultam egyet és pongyolámba burkolózba elhagytam a hálót.

Halk sikkantással és mind két pálcám elő kapva vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül a lakosztályomba.

- Merlinre, Sipor! - kapaszkodtam meg a kandallóban. - A szívbajt hoztad rám. 

- Bocsánatodat kérem, Katniss úrnőm! - mondta a manó és a földig hajolt. - Sipor meg fogja büntetni magát azért mert csalódást okozott úrnőjének.

- Ugyan, ne beszélj bolondságokat! - csóváltam a fejem, amikor helyre tettem a fejemben, hogy igen, Sipor itt van velem. - Miért jöttél?

- Hogy szóljak, Harry Potter gazdám azt tervezi, hogy betör a Mágiaügyi Minisztériumba, jövő hét szombatján! - mondta a manó sívító hangján. Két dologért is megállt bennem az ütő. Az egyik, bár ez nem olyan fontos, hogy Sipor szavaiból arra jöttem rá, hogy végre elfogadta Harryt gazdájának. A kellemetlenebb pedig , hogy Harry van olyan idióta, hogy betörjön a minisztériumba. Remélem nyomós oka van rá, különben esküszöm a falra kenem.

- Más valamit nem tudtál meg, Sipor? - kérdeztem megpróbálva realizálni a tényeket. A manó megrázta a fejét.

- Csupán csak annyit, hogy Sirius gazdám nagyon aggódik úrnőmért. - mondta a manó és felnézett rám teniszlabda méretű szemével. - És megparancsolta, hogyha találkozom Katniss úrnőmmel akkor mondjam meg neki, nagyon szereti. Harry Potter gazdám is ugyan így gondolja, illetve Harry gazdám azt várja, hogy végre újra egy legyen a család.

Egy könnycsepp csordult ki alig észrevehetetlenűl a szemem sarkából. A meleg csepp végig folyt az arcomon.

- Asszonyom miért sír? - lepődött meg a manó és egy lépéssel közelebb lépett hozzám. Lenéztem az arcomat vizslató manóra és kedvesen rámosolyogtam. Letöröltem a rakoncátlan könnycseppet majd ezt mondtam:

- Én is szeretem őket, Sipor. - mondtam mosolyogva. - De ne add át nekik ezeket a szavakat. Nem szabad megtudniuk, hogy nálam jártál. Még a végén bajba kevernének.

- Értettem Katniss gazdám! - biccentett a manó. - Másvalamivel szólgálhatok?

- Nem, drága barátom már így is hatalmas szolgálatott tettél. - mosolyogtam továbbra is a manóra. - Most elmehetsz! De ha bármiről hírt szereztél, azonnal szólj.

###

A hatodikos évfolyammal való első órám nem volt olyan katasztrófa mint ahogyan arra elsőnek számítottam. Ginerva Weasley, ha nehezen is, de befogta a csőrét. Ám a párbajozás alatt neki is sikerült eltalálni engem egy átokkal. Pofára is estem a parittyától amit a lábamra lőtt, de rögvest utána el is veszítette a pálcáját. Úgy látszik Neville rendesen kiokította. A nap további része  nagyrészt eseménytelenül telt. A kis elsősökkel volt az utolsó órám. Ezek a gólyák minden évben egyre kisebbek lesznek. Rettentő aranyosak, csak kis zabolátlanok. Mondjuk nekem, a csúnya haláfalónak minden szavától megugrottak. De arra legalább rájöttek, hogy nem vagyok olyan rossz mint aminek látszom. Így volt ez a többi diákkal is. Az óráimat rendesen tartottam és vigyáztam a fegyelmre. Nem akartam, hogy egy félre sikerült átok miatt bárkinek bármi baja essen.

Ebéd közben észrevettem, hogy a DS tagjai nagyon egyszerre mozognak. Láttam a dacot és dühöt a szemükben valahányszor a tanári asztal felé pillantottak. Elhatároztam magamban, hogy valamilyen úton módon segíteni fogom őket, mert az nem járja, hogy egyedül hagyom a barátaimat a legnagyobb bajban. Éljen hát tovább Dumbledore Serege!