FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

13.fejetezet

- Te is be jössz a kastélyba? - lepődött meg a férfi, amikor nem álltam meg a birtok aljában rá várni.

- El kell intéznem valamit, és csak most jutott eszembe. - feleltem.

Tempós léptekkel közelítettük meg a kastélyt. A hideg szél az arcomba fújta a hópihéket. Havazik. Sosem szerettem túlságosan a havat. Csakis akkor amikor hatalmas hócsatákat vívtunk a Weasleykkel és Hermionéval. De most olyan távolinak tűntek azok az idők. A Roxfort is szomorú. Érzem, hogy búsúl.

- Szerinted Minerva a Roxfortban van? - tettem fel a kérdést amikor elhaladtunk a vadőrlak mellett.

- Biztos vagyok benne. - felelte a varázsló. - Miért érdekel?

- Szerinted ha Dracot sikerült megszereznünk magunak, kit kellene még? - kérdeztem figyelmen kívűl hagyva az ő kérdését. Igazából meg sem hallottam mert a fejemben csak úgy kattogtak a fogaskerekek eszement tempóban.

- Talán Parinksonnal is próbálkozhatnál, őt nem lenne nehéz meggyőzni. Tekintve azt, hogy téged százszorta jobban tisztel mint a Nagyurat. - felelte kisebb időnyi gondolkodás után a mellettem sétáló férfi.

- Igazad lehet, de mit szólsz a többi Malfoyhoz? - kérdeztem tovább gondolkozva a gyengítésen.

- Túlságosan rettegnek. - felelte sajnálatosan csóválva a fejét. - Ha Narcissát meg is tudod győzni, lehetetlen lenne elválasztani Luciustól.

- Csodás. - morogtam. Pedig annyira ki akarom őket szabadítani! Nem baj. Elégedjünk meg azzal, hogy Draco már jó oldalt folytatja a vérre menő harcot. Amikor beléptünk a kastélyba külön váltak az útjaink. Én egyenesen Minerva irodájába sántikáltam a botomra támaszkodva. Útközben bele futottam Fricsbe, de nem igazán foglalkoztam vele. Ahogy elértem a kívánt ajtót hármat koppintottam rá.

- Szabad! - jött a felelet. Egyből benyitottam. Meglepetségemre más is tartózkodott az irodában McGalagonyon kívűl.

- Jó napot! - mondtam és egy biccentéssel kísértem a mondatot. Mindkét nő hasonlóan felelt.

- Akkor én megyek. - mondta a gyógyító és igyekezett is menekülőre fogni a dolgot. De nem járt sikerrel ugyanis a kezem a csuklójára fonódott.

- Maradjon maga is, Poppy. - mondtam végül. Nem hiszem, hogy átgondoltam a következő lépésem, de ha már így esett, nem fogom kihagyni a kínálkozó alkalmat.

Mindkét boszorkány furcsán nézett rám. Madam Pomfrey vissza lépett előző helyére én pedig kihúztam a pálcámat a botból. Az ajtó felé fordultam és kiszórtam egy Dissaudiot. Utána McGalagony asztalára varázsoltam a Roxfort védelmi terveit. Át írtam, a Perselus által írt sorokat, hogy ne tűnjön fel senkinek az igazság.

- Most pedig - kezdtem határozott hangon. -, Poppy Pomfrey én, aki Katniss Lily Prince-Potter, a főnix vagyok, felkérem, hogy tegyen eleget Albus Dumbledore előző vezetőnek tett esküjének.

Az irodában vakító fehér fény villant, Poppy pedig meglepetten pislogott rám. Arcán már remekül látszottak a idő szekere verte barázdák. A szintiszta értetlenséget McGalagony oldaláról is erősen éreztem, ezért úgy döntöttem, hogy folytatom amit elkezdtem.

- Akár elhiszi, akár nem. - kezdtem magyarázkodásba. - Még mindig én vagyok a Főnix Rendjének vezetője és Dumbledore parancsát követem most is, mint ahogy egész életemben. Eddig veszélyes volt felfednem magam. Minerva már egy ideje tud rólam és a Rend nagy része is. Úgy gondoltam ideje, hogy maga is tisztán lásson.

A boszorkány sokáig pásztázta az arcomat, nyílván hazugságot próbált kiszagolni. Ám amikor megerősítésért fordult McGalagonyhoz, az átváltozás tanárnő mosolyogva bólintott.