FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

20.fejezet

- Szóval azt mondta, hogy Harry a Roxfortba fog jönni? - kérdeztem feszülten. Nem tudom, hogy mind felkészültünk e arra, ami nem sokára bekövetkezik.

- Nagy eséllyel. - helyesbített Perselus. Az imént érkezett vissza a kúriából. Segítettem leporolni a koromot a talárjáról. Én azért nem mehettem, mert Voldemort szerint kettőnk közül az egyikünknek mindig itt kell lennie a Roxfortban. Főleg mostantól.

- Helyes. - bólintottam. Tekintetem Perselusról az egyik falon logó portré alakra függesztettem.

- Ugye tudja, hogy azt fogom kérni az öccsétől, hogy húzza fel Harryt? - kérdeztem még utóljára. Dumbledore elhúzta a száját. Nem tartotta jó ötletnek, hogy Aberford elmondja az igazságot a múltról. De én biztos voltam benne, hogy Harrynek most erre van szüksége.

- Katniss én...

- Muszáj megértenie, hogy nincs más mód, Albus. Meg kell tudnia. - mondtam ellentmondást nem tűrően. - Harrynek bíznia kell önmagában és abban, hogy nem hiába szenvedte el a tórtúrát. Tudja milyen amikor megtörik benne valami.

Dumbledore mélyet sóhajtott. Innen már tudtam, hogy nyert ügyem van.

- Maximum egy óra és jövök. - mondtam, majd miután gyorsan puszit nyomtam a meglepődött Perselus arcára egy pillanat alatt eltűntem a szeme elől. Majd Dumbledore elmagyarázza neki.

###

Miután megjártam Aberforddal, aki szokás szerint mogorván fogadott, utam az irodámba vezett.

Még mindig tanár vagyok, szóval nem ártana, hogyha dolgoznék egy kicsit. Ki kellene javítanom a hetedikesek dolgozatait. Bár az is igaz, hogy nem lesz sok munkám vele, ugyanis a srácok légyszáma jócskán megcsappant. Ám ahogyan beléptem az irodámba rájöhettem, hogy nem vagyok egyedül. A két elválaszthatatlan halálfalóval kerültem szemközt.

- Mi a francot kerestek az irodámban, amikor én nem vagyok itt?! - akadtam ki seperc alatt. Franc engedte meg ezeknek, hogy bejöjjenek. Mondjuk úgy sem tudnának megtalálni semmit, de azért mégis csak zavar, hogy mi ütött beléjük.

- A Nagyúr szerint a fiú, a Hollohát klubbhelységébe akar majd menni. - mondta Amycus. Ezuttal úgy látszik nem rémítette meg őket eléggé a kiakadásom.

Picsába.

Gondolataim úgy cikáztak a fejemben mint a szélfújta falevelek ősszel.

- A gyengeelméjű öcsém griffendéles. - vakkantottam oda. Megkerültem őket és az íróasztalom mögé léptem, hogy onnan nézzek ismét rájuk.

- Mégis mi a fenét keresne a Hollohát-klubbhelyiségében? - kérdeztem felpaprikázva. - Még ő sem lehet olyan idióta, hogy a Roxfortba jön azok után, hogy mi itt vagyunk.

A két mamlasz egy pillantra eltántorodott előző ötletüktől. De valahogy mégis erőt vettek magukon.

- Nem tudjuk. - vonta meg a vállát Alecto. - De én be szeretnék menni oda.

Mély, bosszús sóhaj szaladt ki az ajkaim közül. Franc essen ebbe a két idiótába.

- Legyen. - mondtam végül. - Vacsoránál megkérem Filiust, hogy engedjen be téged. Addig is kérlek hozzátok ide nekem a milyeinket. Járőrözést szervezek a folyosóra.

A két halálfaló izgatottan bólintott. Tudtam, hogy mi jár abban a tyúk agynyi fejükben. Ha mi értesítjük Voldemortot, hogy elkaptuk Harryt, akkor hatalmas dícsőségben lesz részünk. Miután a két halálfaló távozott, én leroskadtam a székemre. Francnak volt már kedve dolgozatokat javítani. Sokkal fontosabb dolgaim vannak.