FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

Epilógus

- Ugyan már, Katniss. - dörömbölt Sirius az ajtómon. - Hidd már el, hogy gyönyörű vagy! Csak gyere már ki végre azon a rohadt ajtón!

- Már hogyne lenne gyönyörű! - méltatlankodott mardekáros barátnőm, aki méregzöld ruhájában kitárta a szoba ajtaját és kilépett a férfi elé. Valószínűnek tartom, hogy keresztapám megforgatta a szemét. Néhány hete szinte sírva fakadt amikor felkéretem arra, hogy kísérjen az oltárhoz. Az esküvőnk csodálatos napja 1998. augusztus 22-re tettük. Egyszerűen nem bírtunk tovább várni.

- Csak éppen ő nem hiszi el. - mormogta az orra alatt csalódottan Sirius, de az én hallásomon nem járt túl.

- Mi a baj? - hallottam meg egy új hangot a másik kettő mellett.

- Katniss nem hiszi el, hogy gyönyörű. - magyarázta Parinkson. - Igazából attól fél, hogy nem tetszik majd Viktornak.

- Idióta. - mondta az öcsém. És kopogás nélkül benyitott a szobába.

Én a tükör előtt álltam. A második esküvőmön senki sem mondta meg, hogy milyen ruhát vehetek fel, vagy milyet nem. Ezért hívtam azt a lányt segítségűl, aki az első esküvőmön is jelen volt. A ruha hófehér anyag a derekamig lágyan simúlt vonásaimra. A derekam alatt viszont már elállt, fátyolszerű könnyű fehér tűl volt a ruha alsó részén. Pansy első tervezése volt a ruha. Én pedig már akkor beleszererettem amikor még csak rajzolva mutatta meg.

Harry megtorpant kissé amikor meglátott. Szeme tágra nyílt, és kis idő múlva ajkaira széles mosoly kúszott.

- Gyönyörű vagy, nővérem! - mondta. Én a tükörben láttam vissza az arcát. Tekintete őszínteségről árulkodott.

Pansyval ezuttal a természetességre törekedtünk. A szemem csupán egy fehér tussal volt kihúzva és a már hozzám nőt, vörös rúzs volt ajkaimon. Hajam lágyan hullámzott enyhe göndörséggel a vállamon, fejemen pedig virágkoszorú tündökölt, amit előzetesen maga a lány fonott össze minden színű virágból.

Harry közelebb lépett és megérintette félig csupasz vállamat.

- Nézd, Kat. - mondta lágy hangon. Egyikünknek sem kenyere az érzelgősség. De Harry most olyat tett, amire az ember nem is számítana tőle.

- Csodálatos boszorkány vagy. - mondta. - Nagyon sokáig irigyeltem azt, hogy te ilyen erős vagy, de be kellett látnom, hogy az erővel megannyi fájdalom is jár. Most mégis itt állsz, és félsz belépni a boldog élet kapuján. Hidd el, Viktor koszosan és összetörve is rajong érted. Nem kétlem, hogy az irántad érzett szeretette erősebb bármi másnál ami létezik a világon. Bízz benne. Szeret. Ahogyan én is. Ahogyan eddig te álltál mellettem, most én szeretnék ugyanúgy melletted.

Harry szavai meghatottak. Próbáltam nem elbőgni magam, szerencsére nagy nehezen sikerrel jártam. Hátra fordultam és magamhoz vontam.

Nem kellet hozzá szó, hogy érezze hálámat.

Pár perccel később torkomban dobogó szívvel nyitottam ki az ajtó Siriusnak miután Harry lement, hogy elfogalalja helyét.

- Készen állsz? - kérdezte reménykedve Sirius.

- Azt hiszem... - vontam meg a vállam, megpróbálva lazának tünni. De Sirius úgy átlátot rajtam mint a szitán.

- Nem kell félj többet, Katniss. - mondta. - És ne okold magad a többiek halálért. Ők fenntről vesznek részt az esküvőn, és nem kételkedem benne, hogy még talán ennél is nagyobb banzájt csapnak odafennt.

- Ne akard, hogy most bőgjek, Sirius! - mordultam rá kissé mérgesen, hiszen szavai hallatán könnyek gyűltek a szemembe. Franc essen ebbe a sok érzelgősségbe.