ROOM CLXV [Larry Stylinson]

10. +18!!

Az alábbi fejezet átírva van! Amennyiben érdekel a rész eredeti változata, írj rám privátban, én pedig adok hozzáférést a könyvemhez ami megtalálható Blogger-en<3

Az éjszaka folyamán alig két órát, ha sikerült aludnom. Az éjjeli rosszullét után még jobban görcsölt a gyomrom és úgy éreztem, meghalok ettől a fájdalomtól. Bár, az is átjárt az agyamon, hogy kimennék a konyhába és elcsempésznék legalább egy gyümölcsöt, de attól féltem, ha Styles észrevenné, - márpedig nem vak - akkor még egy rosszpontot szereznék, így inkább az éhséggel szenvedtem tovább.

Mikor már nem bírtam tovább az ágyban maradni, sóhajtottam egyet, majd felülve a matracon, a kezeimbe temettem arcomat. Muszáj ennem valamit, mert ha nem, éhen halok. Szó szoros értelmében.

Ezzel az elhatározással szálltam le az ágyról és mély levegőt véve, kinyitottam a vendégszoba ajtaját. Engedélyt kell kérnem Styles-tól, hogy egyek valamit. Még egy szelet kenyér is elég lenne. Csak hadd kapjak valami ehetőt.

A konyha felé vettem az irányt, mert ott hallottam egy kis mozgolódást. Ahogy a helységbe értem, lehajtott fejjel mentem beljebb, majd halk hangon megszólaltam:

-Apuci...

-Apuci most nincs itthon. - hallottam meg a fiú hangját, mire azonnal felkaptam a fejem.

-Zayn? - néztem rá döbbenten.

Az említett a pultnak dőlve kortyolgatta a kávéját le nem véve rólam a szemét.

-Szia, Louis. - szólalt meg, miután letette a bögrét a kezéből.

-H..Hol van Styles? - kérdeztem.

-Styles-nak dolga akadt. - felelte. - Ma velem fogod tölteni a napot. Megkért, hogy legyek ma veled, nehogy valami hülyeséget csinálj. - mondta.

Ahogy eljutott a tudatomig az, hogy most nincs itthon fogvatartóm, azonnal átszeltem a köztünk lévő távolságot és Zayn pólójába markoltam. A barnaszemű meglepetten nézett rám, kezeit feje mellé emelte. Láttam rajta, hogy erre egyáltalán nem számított.

-Ki kell juttatnod innen! - mondtam. - Zayn, ki kell vinned innen! - néztem rá könyörgően, mire a fiú sajnáló pillantásokat küldött felém.

-Louis, ezt nem tehetem..

-Kérlek!

-Ne haragudj, de..nem lehet.

Mikor megbizonyosodtam arról, hogy nem fog segíteni, elengedtem és elkezdtem fel-alá járkálni a helységben, valami ötleten gondolkodva. Zayn nem szólt hozzám, csak messziről nézett, ahogy fejemet fogva kétségbeesetten járkálok a konyhában.

Úgy a harmadik kör után hirtelen megálltam, és kirohantam a konyhából.

-Hova mész? - kérdezte és már jött is utánam, de mire ő is kiért a konyhából én már a bejárati ajtó előtt voltam. Az viszont zárva volt.

-Hol a kulcs? - fordultam a fekete hajú srác felé, aki ismét felemelt kezekkel figyelt engem.

-Louis, ne csináld..

-Hol van az a kibaszott kulcs?! - emeltem meg a hangom.

-Louis tudod, hogy nem adhatom oda. - mondta. - Styles kinyírna, ha a kezedbe adnám a kulcsot és..

Zayn azonnal elhallgatott, miután lehajtottam a fejem és két kezemmel a hajamba tépve kezdtem szaporán kapkodni a levegőt. Nem értem. Itt van ez a srác, aki segíthetne nekem kijutni innen, mégsem teszi. Miért?

-Mi..Miért jó ez nektek? - szólaltam meg halkan, fel nem nézve a nem messze tőlem álló fekete hajú fiúra. - Szerettek embereket kínozni? Élvezitek, mikor látjátok őket szenvedni? Vagy miért? Miért csináljátok ezt?! - néztem fel rá. - Csináltam nektek valamit? Nem is ismerlek titeket az Istenért! Mivel érdemeltem ezt ki?! MI A FASZT CSINÁLTAM NEKTEK, AMIÉRT EZT TESZITEK VELEM?!!