ROOM CLXV [Larry Stylinson]

23. +18!!

A szobában lévő hőmérséklet megemelkedését érzékelve, lassan nyitogatni kezdtem szemeimet. Fáradtan pislogtam párat, míg a szemközti falat bámultam. Vajon hazajött? Ez volt az első gondolatom, amire csak úgy kaphattam választ, ha kimegyek ebből a szobából.

Lassan kezdtem felemelkedni az ágyban, viszont alig haladtam pár centit, valami megakadályozott cselekvésemben. Lejjebb vezetve tekintetem egy kezet pillantottam meg derekamon, mire kitágult szemekkel figyeltem az ismerős tetoválást alkarján. Csak nem?

Ahogy óvatosan mögém pillantottam, Harry alvó arcával találtam szembe magam. Ajkai kicsit elnyílva egymástól, gyönyörű haja, melyet a nap fénysugarai megvilágítottak, ragyogva terült szét a hatalmas párnán. Hirtelen nem tudtam elhinni, amit látok. Mikor jött haza? És, hogyhogy nem a saját szobájába ment? Miért jött át hozzám?

Bár nem értem, mit keresett mellettem, mégis, ahogy újra pihenő arcára pillanatottam, halványan elmosolyodtam. Hiányzott.

Végül pár másodperc után levéve a tekintetem róla, lassan újra emelkedni kezdtem az ágyban. Ha felébred biztos, éhes lesz és nem szeretném, ha várnia kéne, hogy kész legyen az étel.

Kezét gyengéden megfogtam, majd óvatosan kezdtem le emelni magamról, viszont az hirtelen fűződött vissza derekamra, míg a mögöttem fekvő egy morgás kíséretében húzott közelebb magához.

-Nem ajánlom, hogy fel kelj. - hallottam meg rekedtes hangját, mitől a hideg végigfutott gerincemen.

-Nem akartalak felébreszteni. Csak gondoltam, csinálok valami reggelit.. - feleltem.

-Nem kértelek meg arra, hogy készíts ételt, szóval szépen visszahajtod a kis kócos buksidat a párnára.

-De..nem vagyok álmos..

-Nem azt mondtam, hogy aludj. - mondta, még mindig lehunyt szemekkel. - Gyerünk.

Egy sóhajtás kíséretében visszafeküdtem, míg Harry szorosabban ölelt magához, fejét pedig nyakhajlatomba fúrta. Lágy lélegzetvételei csiklandozni kezdték bőrömet, mire kicsit megmozdítottam a fejem.

-Harry, csikizel.. - szólaltam meg, mire a mögöttem lévő ismét morgott egyet.

-Maradj csendben és aludj.

-De hát azt mondtad, nem kell aludjak!

Olyan gyorsan történt minden, hogy már csak azon kaptam magam, hogy Harry alatt fekszem, míg Ő felém magasodva, kezeivel csuklóimat fogva tartva a fejem két oldalán néz le rám smaragdjaival.

-Vigyázz a szádra, hercegnő! - nézett rám fenyegetőn. - Tegnap hosszú napom volt, szeretném kipihenni. Szóval most vagy szépen szót fogadsz és visszafekszünk aludni még egy órát vagy kénytelen leszek más dolgokhoz folyamodni. - mondta nyugodt hangon, mire ijedten néztem zöldjeibe. - Mellesleg..apuci vagyok, azt hittem, ezt már megtanultad.. - suttogta.

Szavaira muszáj volt nyelnem egyet, míg zöldjeit figyeltem. Éreztem, ahogy a hideg kiráz, most viszont nem jó értelemben. Harry reakciómat látva gonosz mosolyra húzta ajkait.

-De..én azt hittem..

-Mégis mit hittél, hercegnőm? Hm? - kérdezte. A félelem sokkal jobban eluralkodott testemen és már képtelen voltam tovább smaragdjaiba nézni.

-S..Semmit.. - sütöttem le szemeimet.

-Akkor, melyiket szeretnéd? Azt, hogy most szépen azt teszed, amit mondtam és visszafekszel vagy inkább szeretnéd a másik utat, amiről még nem tudod, hogy mi az? - kérdezte, míg közelebb hajolt arcomhoz, mire újra íriszeibe néztem. - Válassz, édesem.