22.

1.1K 59 0
                                    

Lágy fény húzott ki álmaim világából, mely a sötétítőn keresztül szűrődött be a szobába. A nap gyenge sugarai arcomon játszadoztak, bár nem értettem, miért érzem így, hiszen az ablaknak háttal fekszem ez most mégis olyan, mintha pont velem szemben lenne. Vagy talán csak a testem van jobbra fordulva, míg a fejem az ablak irányában pihen?

Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet és az előttem lévő falra néztem, ahol függöny helyezkedett el. Bár a sötétítő nagyon jól szolgált, mivel alig jött be egy kis fény, a kinti meleg viszont sikeresen beszűrődött a helységbe. Szemeimmel végignéztem magamon. Testem normálisan helyezkedett el, nem voltam kicsavarva, mint mikor a macskák szoktak néha furcsa pózban aludni. Viszont ez nem az az ágynemű, amiben már napok óta alszok. És az ablaknak nem ezen a falon van a helye, hanem a szemköztin kéne lennie. És hol a fenébe van az ajtó? És miért nincs rajtam póló?

Egy halk hortyogást hallottam meg magam mellől, mire azonnal oda kaptam a fejem. A mellettem lévő fiú békésen aludt hasán fekve, arca felém fordulva, míg göndör haja a párnán terült szét. Harry arcát megpillantva, minden egyből beugrott. Mi ketten..az este..

Éreztem, amint a vér az arcomba fut, így lesütöttem szemeimet, mégis, az este történtekre visszagondolva, melegség járta át testemet. Végül újra Hazz pihenő arcára pillantottam és halványan elmosolyodtam, majd tekintetem gyorsan körbe vezettem a szobán. A franciaággyal szemben egy fiókos szekrény pihen, Harry oldalán egy fekete ruhásszekrény és az ágy mindkét oldalán egy kis éjjeli szekrény helyezkedik el. Hazz oldalán lévő éjjeliszekrényen egy kis fekete dolog pihent, ami olyan volt, mint a..pénztárcám?! Mellette pedig a doncasteri otthonom kulcsa és a kocsikulcsom. Felismerem, hisz nekem van olyan kulcstartóm. Szóval mindvégig itt tartotta a személyesebb dolgaimat? Bizonyára a telefonom is eddig ott pihent a többi mellett, amíg vissza nem kaptam tőle.

Újra visszapillantottam a pihenő arcra, majd halkan kifújva a levegőt, lassan felemelkedtem az ágyról. Olyan békésen alszik, nem szeretném felébreszteni.

Ahogy ülő helyzetbe szenvedtem magam egy éles fájdalom nyíllalt fenekembe, mire muszáj volt megkapaszkodnom az ágy szélébe. Erősen martam a matracba, míg alsó ajkam beharapva folytottam el egy fájdalmas nyögést. Tudtam, hogy mára fájni fog, hisz a vágy annyira nagy volt bennünk, hogy nem voltunk eléggé türelmesek. Viszont ez nem volt olyan rossz, mint mikor megerőszakolt..Fájt, igaz sajgott, mégis nem éreztem azt, mintha a pokolban égetnének belülről. Ki fogom bírni. Legfeljebb ma nem lesz olyan kényelmes ülnöm..

Hosszú ujjak rántottak ki gondolataimból, melyek csuklómra fűződtek, mire azonnal oldalra fordítottam a fejem. Harry álmos arca tekintett vissza rám, szemei mégis éberen figyeltek.

-Annyira fáj? - kérdezte reggeli rekedtes hangján, mitől azonnal megborzongtam.

-Túlélem..

-Miért nem szóltál, hogy túl durva vagyok?

-Mert én pont így akartam. - néztem smaragdjaiba. Íriszeiben egy furcsa csillogást pillantottam meg, majd szemeivel végignézett rajtam.

Éreztem, hogy kezdek újra zavarba jönni, így kihúzva kezem szorításából a földön lévő boxerem után nyultam - ami szerencsére az ágy mellett pihent - és egy gyors mozdulattal, azonnal felvettem magamra alsómat. Leszálltam az ágyról, majd kicsit bicegve hagytam el a hálószobát, hátra nem nézve az ágyon fekvő fiúra, kinek mindvégig éreztem pillantását a hátamon.

Miután becsuktam magam után a helység ajtaját, kifújtam a bent tartott levegőm és a mosdó felé vettem az irányt. A fürdőszobába érve itt is becsuktam magam mögött az ajtót és a tükörbe néztem. Arcom, mintha kipihentebb lett volna, a szemeim alatt lévő karikák még nem tűntek el, viszont kicsit vesztettek színűkből. Tekintetem a sebemre vezettem, amit jobban megfigyelve konstatáltam, hogy nincs semmi baja, majd mikor újra tükörképem szemeibe akartam nézni, kékjeim hirtelen megállapodtak nyakamon. Közelebb hajolva jobban szemügyre vettem a lilás-pirosas foltot. Kezemet felemelve, ujjaimmal óvatosan megérintettem, mitől azonnal fájni kezdett, így felszisszenve húztam el onnan azokat.

ROOM CLXV [Larry Stylinson] Where stories live. Discover now