ROOM CLXV [Larry Stylinson]

14.

A gyomrom jelzésére ébredtem meg, miszerint ideje lenne valami ételt kapnia. Kelletlenül mordultam egyet és a másik oldalamra fordultam. Egyáltalán nem volt kedvem még kikelni az ágyból és nagyon fáradt voltam. Nem tudom pontosan mennyi az idő, de a nap sugarait már érzékelem szemhéjaim alól, ami azt jelenti már reggel van és a város is felébredt.

A gyomrom korgása húzott vissza a valóságba, így egy sóhaj kíséretében kinyitottam szemeimet, majd leszálltam az ágyról. Míg az ajtó felé közeledtem, attól tartottam, összeesek annyira fáradtnak éreztem magam. Mintha egész éjjel halálra dolgoztam volna magam és mostanra egy csepp energiám se maradt volna. Ha azt akarom, hogy ma ébren legyek és ne csak az ágyban töltsem az egész napot, muszáj lesz innom egy kávét.

Amint kinyitottam a nyílászárót, fogvatartóm hangja ütötte meg füleimet:

-Muszáj lesz eljönnöd, el kell mennem itthonról. - mondta, hangja idegesen csengett. - Mi az, hogy nincs időd? Nem lehet, hogy ennyi dolgod akadt hirtelen! - csak Styles hangját hallottam, ami azt jelentette, hogy a másik személlyel biztosan telefonon keresztül beszélt.

Lassú, csendes léptekkel haladtam a konyha felé, míg Styles hangját hallgattam.

-Figyelj, az előbb hívtak, megjött a szállítmány, muszáj bemennem ellenőrizni, minden rendben van-e. Csak pár óráról lenne szó, annyit csak kibírnak a munkatársaid nélküled. - nem tudtam, kivel beszélt, de nem tetszett az, amiket hallottam. - És mégis kivel hagyjam? Ha te nem jössz, ki tudja mit csinál magával vagy itthon. - hallottam, amint frusztráltan hajába túr, majd sóhajtott egyet.

Már nagyon közel voltam a konyhához, így megálltam pár lépésre a helységtől és tovább hallgatolóztam.

-Nemár, Zayn, könyörgöm! Tényleg csak pár óráról lenne szó, nem fognak meghalni a többiek, hogy egy-két órát nem leszel ott. Vagy annyira szerencsétlenek, hogy nem bírnak el egy kicsit több vendéggel? - kérdezte dühösen. - De, Zayn csak pár..Zayn? Picsába!

Hallottam amint a készüléket az asztalra csapja, mire összerezzentem a halk zajra. Nem akartam tovább tétlenül állni a fal mögött, így lehunytam szemeimet egy pillanatra, majd mély levegőt véve beléptem a helységbe. Styles a megszokott helyén ült, bal karjával az asztalon könyökölt és kezével az állát támasztotta, míg a vele szemben lévő falat bámulta. Nagyon a gondolataiba merült, mivel még nem vette észre érkezésem, és láttam rajta, hogy egy kicsit feszült. Fogvatartóm telefonja az asztalon volt, nem messze karjától. Kicsit megfigyelve az eszközt, szerencsére nem esett baja a készüléknek a hirtelen felindulástól.

-Jó reggelt.. - köszöntem halkan.

Styles azonnal rám kapta tekintetét és kérdőn nézett rám.

-Még nagyon korán van. Miért nem alszol? - vonta fel szemöldökét.

-M..Megéheztem.. - vakartam meg zavartan tarkómat.

-Akkor szolgáld ki magad nyugodtan. - mutatott a hűtő felé, mire bólintottam egyet.

A szekrényhez mentem, majd kinyitva azt elővettem pár felvágottatt. Semmi kedvem sem volt most valamit egyáltalán elkészíteni, így inkább a hideg ételnél maradtam, és így sokkal hamarabb fogok végezni a reggelivel.

A pult felé vettem az irányt, viszont Styles-on megakadt a tekintetem. A telefonja a kezében volt és - bár próbálta leplezni feszültségét - láttam rajta, hogy ideges. Nem törődtem vele, elővettem egy tányért, amire az ételt helyeztem, majd fogvatartómmal szemben helyet foglaltam. Lassan enni kezdtem, viszont kékjeim Styles-t figyelték. Fogvatartóm a készülék kijelzőjét bámulta, míg hüvelykujjával feldúltan pörgetett a képernyőn. Nem tetszett, hogy ideges. Bár nem tudtam, miről beszélt Zaynnel, mégis volt egy sejtésem, mi, vagy inkább ki, volt a téma.