ROOM CLXV [Larry Stylinson]

15.

A tegnapi nap hátralevő része nyugodtan telt. Az ebéd további része alatt nem szóltunk egymáshoz, és miután Harry végzett az étellel, elmosta a tányérját, majd bevonult a szobájába lepihenni. Miután én is végeztem az ebéddel, szintén elmostam a használt dolgokat és Harry példáját követve, én is bementem a vendégszobába pihenni egy kicsit. Ezután csak este a vacsoránál futottunk újra össze, mivel sikerült kicsit elaludnom ebéd után. A vacsora is nyugodtan telt, nem nagyon beszélgettünk, de nem is volt kínos a közöttünk levő csend. Ami pedig a rosszullétjeimet illeti..Úgy látszik, végre tényleg megszűntek, mivel sem az ebéd, sem pedig a vacsora után nem éreztem rosszul magam és nem is émelyegtem. Természetesen örültem ennek, hiszen már több, mint egy hete nem ettem és mostmár végre, újra elkezdhetek normálisan étkezni.

A mai nap reggelijén már túl vagyunk, Harry hamarább végzett az ő részével, mint én szokásához híven. Harry..Milyen rég érdekelt már, vajon mi lehet a neve ennek a szörnyetegnek..vagyis fiúnak..

Nagyon megváltozott velem szemben az elmúlt napokban. Mostmár nem is nevezném szörnyetegnek. Annyira..más lett. Mintha a benne lévő, izzó smaragdjaival rendelkező ördögöt kicserélték volna egy átlagos srácra, akinek zöld szemei vannak és hosszú, göndör haja. Még a szemei sem hasonlítottak annak az ördög íriszeihez, sokkal tisztábbak voltak ennek a fiúnak a zöldjei. Nem értem, hogy lett egy szörnyből egyik pillanatról a másikra egy normális ember. Igaz, még fenyegetőzik, és szigorú, de most nem félek annyira tőle, mint az elején. Akkor bántott, most viszont..mintha csak fenyegetni akarna azzal, hogy bánt, viszont olyan érzésem van, hogy nem tenné meg újra. Csak azért beszél így velem, és mond olyanokat, hogy féljek tőle, de közben..nem tudom..Vajon újra bántana? Ha valami olyan dolgot követnék el, aminek Ő egyáltalán nem örülne, megint hozzám érne és fájdalmat okozna?

-Louis? - hallottam meg Harry hangját mögülem, ezzel kizökkentve gondolataimból.

-Igen? - néztem hátra vállam felett.

-Elmegyek az üzletbe, elfogyott pár dolog, ami kéne.

-Rendben. - feleltem, majd tovább folytattam a tányér elmosását.

Miután végeztem, elzártam a vizet, majd kezeimet megtörölve fordultam meg saját tengelyem körül. Azt hittem, már egyedül vagyok a konyhában, viszont mikor Harryt megláttam a helység bejáratánál, rájöttem, hogy tévedtem. Nem értem, miért van még itt, azt hittem már rég elment innen.

Zöldjeivel engem figyelt, majd smaragdjai összekapcsolódtak kékjeimmel. Íriszei furán csillogtak, amit nem tudtam hová tenni.

Hirtelen hajába túrt, majd kifújva a levegőt levette rólam tekintetét.

-Nem akarsz te is jönni? - nézett újra rám.

Elnyílt ajkakkal néztem a tőlem nem messze lévő személyre. Azt hittem rosszul hallok.

-É..Én? - kérdeztem döbbenten.

-Van valaki más is itt rajtunk kívül? - nézett körül a helységben. - Úgy látszik nincs, szóval igen, te. Meg, amúgy is. Jót tenne neked is egy kis friss levegő.

-Én.. - nem tudtam, mit válaszoljak, csak dadogni voltam képes. Ki mehetnék a szabadba?

-Ha nem akarsz, nem muszáj jönnöd, el..

-Nem! - vágtam rá egyből, ezzel belé fojtva a szót. - Vagyis..szeretnék jönni.. - halkítottam le magam, míg nagy nehezen kimondtam a szavakat.

-Akkor készülődj, és induljunk. - mondta.

Aprót bólintottam, majd elhaladva mellette a vendégszobába siettem. Kimehetek..Kimehetek!