ROOM CLXV [Larry Stylinson]

13.

Már sötét volt L. A. utcáin mikor ébredezni kezdtem. Az egész napot végig aludtam? Úgy látszik, ez az egész rosszullét valóban kimerített.

Óvatosan leszálltam az ágyról, majd lassan az ajtó felé mentem. Kinyitva a nyílászárót, kiléptem a szobából. Mindenhol sötétség volt a lakásban, csak a konyhában égett a villany. Mennyi az idő?

A konyha felé vettem az irányt, majd belépve a helységbe Styles-t kerestem szemeimmel, aki a pult előtt állt, háttal nekem.

-Szia.. - köszöntem alig hallhatóan, mire fogvatartóm hátranézett a válla felett.

-Szia. - köszönt vissza. - Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben felém fordult.

-Fáradtnak, de egy kicsit jobban vagyok. - feleltem, miközben leültem az egyik székre. - Hány óra?

-Már elmúlt negyed tíz. - mondta, mire kikerekedtek a szemeim. - Sokat aludtál.

-Nem hittem volna, hogy áttudok aludni egy egész napot..

-Ha részeg vagy, akkor még kettőt is átalszol problémák nélkül. - kuncogott, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.

A mikrohullámú sütő csipogása szakított meg társalgásunkban, mire Styles a szerkezethez lépett, kinyitotta az ajtaját és kivette a bögrét. A csészét az asztalra helyezte, majd a pultról elvett egy tányért, amin két szelet lekváros kenyér pihent. Helyet foglalt velem szemben, majd az egyik kenyérből harapott egy darabot és a bögrében lévő folyadék segítségével kezdte elfogyasztani. Csak pár pillanatig figyeltem míg majszolja az ételt, majd az ölemben lévő kezeimet kezdtem el tanulmányozni. A gondolatok csak úgy megrohamoztak engem, míg én csendben játszadoztam ujjaimmal és önkéntelenül is eszembe jutott Styles iménti kuncogása.

-Te nem eszel? - kérdezte hirtelen, és hallottam, ahogy egy pillanatra abbahagyja az evést. - Látszik rajtad, mennyire kívánod az ételt.

-Nem merek enni. - feleltem. - Mi értelme ennem, ha úgyis a WC-ben végzi az egész, amit elfogyasztottam? - néztem fel rá.

Styles sóhajtott egyet, majd letette a kezében lévő kenyér szeletet.

-Muszáj enned valamit, Louis. - mondta. - Látszik rajtad, hogy nagyon szeretnél enni, plusz, idáig hallom a gyomrod zaját, ami szintén ételt szeretne. - a mondatára szégyenlősen lesütöttem szemeimet.

Nem válaszoltam, bár tudtam, hogy igaza van. Nagyon éhes voltam és úgy éreztem, egyáltalán nem csillapítottam azt az éhséget, ami az utóbbi napokban felgyülemlett bennem, viszont tényleg nem mertem enni. Nem szeretném az éjszakát megint a mosdóban tölteni.

Styles hirtelen felállt a helyéről, majd a hűtőhöz ment. Szememmel követtem mozdulatait, majd fogvatartóm a tejet kívéve a szekrényből a pulthoz lépett és elővett egy bögrét.

-A ma este kivételes lesz. - mondta, miközben a csészét betette a mikroba és beállította az időzítőt egy percre.

Elővette a kenyeret, egy tányért és egy kést, majd a pulton pihenő lekváros befőttes üvegnek a tetejét leszedte és hozzálátott valaminek. Egy perc leteltése után a mikro újra csipogott, mire fogvatartóm kivette a csészét, majd lezárta a befőttes üveget, a vágóeszközt pedig a kagylóba helyezte. Egyik kezében a bögrét tartotta, míg másikban a tányért, majd felém közeledett.

-De, nehogy megszokd! - mondta, míg elém rakta a tányért, rajta két lekváros kenyér szelettel és a gőzölgő bögrét, amelyben a tej pihent. A meglepettségtől hirtelen reagálni sem tudtam, de gyorsan rendeztem arcvonásaimat és az ételre pillantottam.