ROOM CLXV [Larry Stylinson]

12.

Fel sem fogtam, hogy mi történik, vagy, hogy kerültem ide, de a következő pillanatban már a wc fölött görnyedtem és adtam ki magamból gyomrom tartalmát. A sav marta a nyelőcsövem, míg könnyes szemekkel, kezeimmel támaszkodva próbáltam egy helyben maradni, hogy ne ejtsem le a fejem a hirtelen jött rosszulléttől. Öklendezve adtam ki magamból gyomrom minden tartalmát, majd egy kicsivel később, lassan, de sikerült abbahagynom az öklendezést. Könnyes szemekkel, kimelegedve próbáltam minél több levegőhöz jutni, úgy éreztem, mintha az összes oxigén kiürült volna a tüdőmből. Homályos tekintettel néztem az elém táruló látványra. Az egész vacsorám, amit az este fogyasztottam a wc-ben kötött ki. Ennyi nap éhség után, sikerült végre egy kis ételt fogyasztanom, de még ez sem maradhat meg nekem.

A fejem, mintha mázsás súlyú lett volna, alig bírtam tartani, így jobb kezemmel megtámasztottam azt és lehunytam szemeimet. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő, de éjnek éjjele van, mert éjszakai sötétségben rohantam el idáig. Kész csoda, hogy nem estem hanyat, hiszen semmit nem láttam.

Halk kopogás ütötte meg fülemet, mire hangos légvételeimet lehalkítottam. Éreztem amint izmaim megfeszülnek és egy gombóc keletkezik a torkomban. Felkeltettem Stylest. Biztos, hogy megfog bűntetni, nem voltam elég csendes! Miért nem tudsz odafigyelni, Tomlinson?!

A halk kopogás után, azonnal meghallottam a félelmetes hangot a túloldalról, viszont egyáltalán nem az volt, amire számítottam:

-Minden rendben? - kérdezte. Hangjában nem hallattszott sem az, hogy dühös, sem az, hogy legszívesebben kinyírna, amiért felkeltettem. Nyugodt volt és türelmes.

-Igen.. - válaszoltam rekedtebb hangon a megszokottnál.

Összeszedtem magam, majd erőt véve magamon, lehúztam a wc-t, kimostam a számat és az ajtó felé fordultam. Kinyitva a nyílászárót Styles-t láttam meg magam előtt, de nem láttam az arcát, mivel a szemem még nem szokott hozzá a sötétséghez és a fürdőben már lekapcsoltam a villanyt.

-Jól vagy? - kérdezte. - Ne készítsek egy kis teát? - miért kérdez ilyet? Honnan jött ez a törődés?

-Nem, jól vagyok, nincs semmi baj, csak egy kis rosszullét volt.. - feleltem. - Most..inkább lefeküdnék, kicsit kimerültem...

Láttam a félhomályban ahogy Styles bólint, mire csendben elhaladtam mellette és egy ,,jó éjt" kívánság után becsuktam magam mögött az ajtót.

**************

Fáradtan nyitogatni kezdtem szemeimet, amint megéreztem az arcomon lévő nap sugarait. Reggel van. Egy újabb nap veszi kezdetét, ami szintén szenvedéssel fog járni.

Sóhajtottam egyet, majd újra lehunytam szemhéjaimat egy pillanatra. Az éjszaka nehezen, de sikerült elaludnom, bár még keringetett a hányinger. Viszont, ami ledöbbentett az Styles volt. Megkérdezte tőlem, ha jól vagyok-e, pedig biztos voltam benne, hogy következménye lesz annak, amiért felkeltettem hajnalok hajnalán.

A gyomrom korgása térített ki gondolataimból, így kifújva a levegőt lassan felültem az ágyon, majd az ajtó felé vettem az irányt. Megint éreztem az elviselhetetlen éhséget, így reménykedtem abban, hogy ma is ehetek valamit. Styles tegnap azt mondta, hogy már első naptól kezdve ehettem volna, ha kiszolgálom magam, akkor miért ne ehetnék?

Ahogy kinyitottam az ajtót, finom reggeli illat csapta meg szaglószerveim, aminek már csak az illatától is összefutott a nyál a számban. Tudtam, hogy Styles a konyhában van, így besiettem a fürdőbe, elvégeztem teendőimet, majd onnan kijőve a helység felé vettem az irányt. A konyhába érve, Styles épp az asztal közepére helyezte a serpenyőt, benne az ínycsiklandó reggelivel, amiről - bár nem tudtam, hogy mi az - biztos voltam benne, hogy isteni íze van. Fogvatartóm észrevette, hogy a fal mellett álldogállok, míg a kezébe vett egy evőeszközt és szedett magának egy adagot.