ROOM CLXV [Larry Stylinson]

11.

Az este hátralevő részében nem hagytam el a szobát. Az éjszaka folyamán pedig már semmit nem aludtam. Csak forgolódtam az ágyban és néha felültem, mert úgy éreztem, nincs elég levegőm. A tegnap történtek után nagyon megijedtem. Azt mondta, amíg nem vagyok jól, nem fogok bűntetést kapni, vagyis nem fog bántani. Hazudott. Nem tartotta be azt, amit mondott. És én reménykedtem abban, hogy legalább a szavaiban hihetek. Tévedtem. És azt hiszem, Zayn is tévedett Styles-al kapcsolatban. Ki lehet annyira jó ember, hogy nem képes még a szavát sem betartani? Styles nem egy ember. Ő a pokol legsötétebb helyén, legsötétebb szegletében bújkáló, de mégis trónon ülő ördög. Egy szörny, akitől mindenki retteg, aki megismerte Őt, aki ugyanolyan helyzetben volt, mint most én vagyok. Akinek nincs szíve és a másik félelmében szerez örömet magának.

A tegnapi nap pedig..Félelmetes volt. Rettegve ültem a földön az ágy mellett, miután Ő kiment az ajtón és minden percben attól féltem, hogy újra bejön és sokkal rosszabb dolgot fog velem csinálni. Viszont, az este hátralevő részében nem láttam többé, amitől kicsit megkönnyebbültem. Ma viszont újra látni fogom. Nagyon furcsának találná, ha egész nap nem jönnék ki a szobából, ezért jobb lenne úgy viselkednem, mint ahogy eddig tettem; félve és rettegve, némán járkáljak egy kicsit a lakásban.

Az elmélkedésemből a nap sugarai rántottak ki, amelyek beszűrődtek a szoba ablakán keresztül. Lassan felültem az ágyon és egy sóhajtás után, megnéztem a sebem. Egyre jobban és jobban gyógyul. Persze, örülök neki, de mégis rettegek. Rettegek, hogy mi lesz ezután. Hogy miket fog velem Styles művelni, miután teljesen jól leszek. A napokban olyan sokat soványodtam, hogy a csontjaim szinte átszúrják a bőröm, és már érzem, hogy egyre jobban fogy az erőm. Már az ágyból is alig bírok felkelni és az ajtóig elmenni annyira kimerültnek érzem magam. Gyenge vagyok..és nem tudom, meddig fogja bírni ez a maradék erőm is.

Mikor a nap már javában fent volt az égen, lassan kimásztam az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt, viszont ahogy a nyílászáróhoz értem, hirtelen belenyílalt a fejembe és egy kicsit meg is szédültem, ezért egyik kezemmel megtámaszkodtam a falnál. Vettem pár mélyebb lélegzetet, mire a fejfájás lassan csillapodni kezdett, majd teljesen elmaradt.

Végül egy nagy sóhajtás után, kinyitottam az ajtót és elhagytam a vendégszobát. A konyhában már hallottam, hogy valaki pakolgat, így egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Már majdnem az ajtónál voltam, mikor meghallottam a szörny hangját:

-Babyboy. - ahogy megszólalt, azonnal megtorpantam és remegve néztem hátra a vállam felett.

-Igen, apuci?

-Gyógyszer. - mondta a konyhából. - Tegnap nem vetted be, szóval gyere, és vedd be szépen.

Styles-ra hallgatva, a mosdó helyett a konyha felé vettem az irányt. Remegő lábakkal léptem be a helységbe, ahol az asztalon már elő volt készítve a gyógyszeres doboz és egy pohár víz. Styles a megszokott helyén ült és a telefonját nyomkodta, így én azonnal bevettem a pirulát és ittam meg a pohár vizet.

-Nem akarsz mondani valamit? - kérdezte, mikor épp ki akartam volna menni a konyhából, majd rám nézett. - A tegnapi nappal kapcsolatban?

Tudtam, mit akar hallani. Lesütöttem szemeimet, majd halkan válaszoltam:

-Bocsánat, apuci..

-Miért is?

-Amiért tegnap megpróbáltam elszökni..

-Ééés?

-És... - kezdtem, majd nyeltem egyet. - Ígérem, többé nem fog ilyen előfordulni..