ROOM CLXV [Larry Stylinson]

25. +18!!

Oldalamra fordulva próbáltam közelebb bújni a mellettem fekvő személyhez, viszont már annyira az ágy szélére húzódtam, hogyha nem figyelek, a földön kötök ki. Egy halk nyögés kíséretében kezdtem nyitogatni szemeimet és körbe néztem a szobában, ahol senki nem volt rajtam kívül. A nap sugarai beszűrődtek a helységbe ezzel tudtomra adva, hogy már reggel van.

Lassan ülő helyzetbe szenvedtem magam és sóhajtottam egyet. Az ágy szélén ülve újra eszembe jutott a tegnapi nap történtei, mindezek közül egyből Apuci mondatát hallottam újra elmémben. Ahogy azok a szavak elhagyták az ajkait, annyira zavarba jöttem, hogy előre meredve torpantam meg az üzletben, míg egy halk nyikkantás hagyta el párnáimat. Nem tehetek róla, nagyon felizgatott azzal az egy mondatával és az elmém magától vetítette magam elé, miként tenne ismét a magáévá. Apuci persze jót szórakozott a reakciómon, viszont mikor hazaértünk semmi nem volt. Hozzám se nyult, csak bement a konyhába vacsorát csinálni, pedig biztos voltam benne, hogy azonnal letámad, ahogy becsukjuk magunk mögött az ajtót. Kicsit azért rosszul esett, mivel azt hittem, hogy újra érezhetem őt magamban, de nem mutatva ki érzésem ültem le az asztalhoz és kezdtem el enni az elkészült ételt. Harry természetesen hamarabb végzett, most mintha úgy tűnt, hogy sietne is, majd ő foglalta le a mosdót elsőként, hogy zuhanyozzon. Így pedig lőttek annak a gondolatomnak, miszerint újra be fog osonni hozzám zuhanyzás közben és mögém lép, mint ahogy a reggel tette. Én viszont nem mertem bemenni hozzá, lehet zavartam volna, így inkább hagytam és megvártam míg végez, hogy utána én is be tudjak menni elvégezni a dolgaimat. Azután pedig már bújtunk is be az ágyba aludni(!). Meglepetésemre, Harry nem ölelt át, mint ahogy eddig tette, hanem hasára fordult és fejét a másik irányba fordította. Itt már tényleg rosszul esett az, amit csinál. Jobbanmondva, nem csinált semmit és pont ez aggasztott..Nem értettem, miért változott meg egyik pillanatról a másikra, az üzletben még azokat a szavakat suttogta a fülembe, most pedig hozzám sem nyult. Egyből gondolkodni kezdtem, hogy vajon valami rosszat csináltam, amivel megbántottam őt, de több, mint egy óra gondolkodás után a fáradtság kezdett eluralkodni rajtam, így megadva magam hunytam le szemeimet és vártam, hogy az álmok világába kerüljek.

Tényleg nem értettem, hogy az este miért viselkedett úgy, most pedig itt állok a hálószoba ajtaja előtt és egyszerűen nem merek kimenni. Félek, mert nem tudom, most ki fog rám várni, melyik Harryvel fogok most találkozni és melyikkel leszek együtt a mai napon egész nap, ha egyáltalán itthon van, mert lehet, hogy el kellett mennie valahova, azért nem volt mellettem. Bár, ahogy tegnap este viselkedett..

Végül mély levegőt véve nyitottam ki a nyílászárót és léptem ki a helységből. Finom illatok kúsztak az orromba, ami azt jelentette, hogy Harry itthon van és reggelit készít.

Gyorsan bementem a fürdőbe, vettem egy gyors zuhanyt, majd átöltözve léptem ki onnan és mentem a konyha felé. A mosdóban a sebem is megfigyeltem, ami szerencsére egyre jobban és jobban gyógyul, nem jelentek meg körülötte semmi olyan nyomok, amik arra utalnának, hogy elfertőződött volna, így nyugodtan vettem magamra a fehér pólómat.

Harry a pult előtt álldogált és épp most vette le a gázhelyről a gőzölgő - gondolom - forró vizet. Az asztalon már a felvágottak díszelegtek, két tányér már a bútorra volt helyezve, melyeken két-két tükör tojás foglalt helyet és pirított kenyér pihent az ételek mellett.

-Jó reggelt.. - szólaltam meg, viszont Harry figyelembe se véve engem töltötte ki két bögrébe a meleg vizet, majd a szekrényt kinyitva vette elő a teás dobozt.

Kényelmetlenül álldogáltam egyik lábamról a másikra, miközben lehajtott fejjel fixíroztam a padlót. Mi baja van? Miért nem szól hozzám? Hiába tettem fel magamban ezeket a kérdéseket, választ nem kaptam rájuk, ami eléggé zavart.