ROOM CLXV [Larry Stylinson]

43. +18!!

Louis:

Halk szuszogás kezdett felébreszteni kedves álmaimból, mire kifújva a levegőt, lassan nyitogatni kezdtem szemeimet. Kékjeimmel végigvezettem a szobán tekintetem, majd a mellkasomon pihenő göndör haj zuhatagon állapodtak meg íriszeim. Az éjszakai emlékek azonnal eszembe jutottak és akaratlanul is mosoly szökött ajkaimra. Hihetetlen, hogy megtörtént. Az, hogy Harry átadta magát nekem és megbízott bennem...

Eddig is becsültem őt, de a tegnap este történtei után még jobban fogom. Tudom, hogy nagyon nehéz volt neki ezt megtennie, azt is megértettem volna, ha visszautasítja, ő viszont nem tette. Pedig félt. Tudom, hisz láttam az íriszeiben a bizonytalanság megcsillanását, és biztos voltam benne, hogy most előtörnek benne a régi emlékek, mégis mindezek ellenére teljesen megbízott bennem. A rémképeket megpróbálta visszafogni és teljesen átadta magát nekem abban bízva, én vigyázni fogok rá. És vigyáztam is.

Minden egyes érintésemre oda figyeltem, hogy ne vegye tolakodónak, viszont jól essenek neki a gyengéd érintéseim. És ahogy egyre jobban haladtunk, a türelmetlenségéből arra következtettem, hogy tetszett neki, amit csinálok és úgy tűnt, mintha többet szeretett volna. Tudom, hogy ismeretlenek voltak neki az új érzések, de nagyon ügyes volt és hallgatott rám, mikor mondtam, hogy próbáljon lazítani. Azt is tudom, hogy fájt neki, mikor óvatosan belé hatoltam. Hisz láttam rajta..

Hiába azt akartam, hogy a legkevésbé fájjon neki, láttam, hogy szenvedett egy kicsit. Ezért is nem mentem beljebb, hagytam, hogy megszokjon. Hisz annyi év telt el neki azóta..és azok is rémálmok voltak ennek a szegény fiúnak...

Mikor viszont a derekamra kulcsolta a lábait és ösztönzött, hogy ténylegesen gyorsítsak tudtam, hogy mostmár ő is élvezi az együttlétet. Remélem neki is épp olyan csodálatos volt a tegnap este, mint ahogy nekem. És mégha ez volt az első és utolsó alkalom, hogy én legyek felül, nem bánom, sőt. Hihetetlenül hálás vagyok neki, amiért megadta nekem ezt az élményt, azt, hogy vigyázhattam rá, miközben ő körülöttem lüktetett és olyan forró volt, hogy szinte pillanatok alatt elmentem volna. De tegnap este nem én voltam a fontos, hanem Ő. Az ő érzései számítottak, hogy neki legyen jó, hogy ő érezze most mindazt, amit én szoktam érezni minden egyes szeretkezésünkor.

Ha csodálatos nem is, remélem szép emlékekkel fog megmaradni a tegnap estéből az élete hátralevő részében.

Ujjaimat lassan vezettem a göndör tincsek közé és gyengéden csavarni kezdtem hosszú fürtjeit ujjaimra. Harry picit megmozdította a fejét, és jólesően sóhajtott egyet, mire újra elmosolyodtam.

-Hazz. - szólítottam meg halkan. - Hazz...Ébredj fel, szerelmem. - mondtam lágy hangon.

Mocorogni kezdett, majd fejét felém fordította és megpillanthattam kipihent arcát, majd egy picivel később nyitogatni kezdte szemeit, mire a gyönyörű smaragd köveket is megcsodálhattam.

-Jó reggelt, szerelmem! - köszöntöttem mosollyal az arcomon.

Neki is mosolyra húzódtak ajkai, majd újra lehunyta íriszeit.

-Neked is. - felelte reggeli rekedtes hangján.

-Hogy vagy? - kérdeztem.

-Jól.

-N..Nem fáj?

Harry újra rám nézett zöldjeivel és bizonyára láthatta a szemeimben lévő aggodalmat, mert karjait megemelve összefonta azokat mellkasomon, állát pedig kezeire helyezte és úgy nézett rám. Ahogy smaragdjait néztem, semmit nem olvastam ki belőlük, viszont a következő pillanatban édes mosolyra húzódtak ajkai.