ROOM CLXV [Larry Stylinson]

28.

Idegesen túrtam a hajamba, miközben a falon lévő órát néztem, mely ebben a pillanatban ütötte a kerek hat órát. Több, mint egy napja...

Tegnap óta nem jött haza Harry, amiért kezdek aggódni. Hiába hívogatom, ki van kapcsolva a mobilja és így fogalmam sincs, mi van vele. Több, mint huszonnégy órája nem jött haza és attól félek, valami baja esett...

Mikor még tíz perc telt el és már vagy huszadjára nem szólt a telefonja, megelégeltem a várakozást. A névjegyzékbe mentem és remegő ujjakkal pötyögtem be a megjegyzett számsort. Még egyszer végignéztem a telefonszámon, lássam nem nyomtam-e félre egyet, majd megnyomva a kis zöld ikont, remegő kézzel emeltem a fülemhez. A hívás kicsengett, ami azt jelenti, hogy jól sikerült megjegyeznem a telefonszámot.

Hosszú pár csengés várakozás után már kezdtem fel-alá járkálni a lakásban az orrom alatt morogva a ,,vedd már fel!" szavakat. Miért olyan nehéz felvenni a telefont?

-Hallo? - szólalt hirtelen bele, én pedig egy másodpercre meg is torpantam.

-Zayn? Louis vagyok.

-Louis? Honnan..

-Veled van Harry? - kérdeztem, ezzel beléfojtva a szót.

-Tessék?

-Tegnap óta nem jött haza és fogalmam sincs, hogy hol van. - kezdtem el újra járkálni. - Próbáltam hívni, de ki van kapcsolva és semmit nem mondott, mikor elment itthonról. Veled van? - kérdeztem újra. Zayn nem szólalt meg a vonal másik végén, én pedig kezdtem egyre jobban remegni. - Könyörgöm mondd, hogy veled van vagy tudsz róla valamit!

-Sajnálom, Louis, de nincs velem és semmit nem tudok róla...

Muszáj volt leülnöm. Az ajkaim remegtek, és egyre jobban kezdtem kétségbeesni. Nem tudom, hogy hol van Harry, és nagyon aggódom miatta, még magam sem tudom miért. Mi van, ha valami történt vele? Ha valami baja esett?

-Gyere utánam. - szólaltam meg pár perc néma csend után.

-Mi?

-Gyere utánam, Zayn. - mondtam határozottabban. - Sehogy nem tudom elérni Harryt, ezt a lakást pedig kurvára nem tudom elhagyni, így pedig nem tudom megkeresni. Neked biztosan van kulcsod, szóval gyere ide.

-Louis, ez nem jó ötlet. Hagyd, majd megkeresem én Harr..

-Ne kezdj el ígérgetni, hanem gyere ide! - mondtam mostmár ingerülten. - Tegnap egész nap vártam, hogy hazajöjjön, az egész éjszakát végig aggódtam, most pedig már nem bírom tovább, szóval gyere ide, hogy együtt keressük meg Harryt, mert kurvára aggódom!

-De.. - kezdte, bennem pedig kezdett felmenni a pumpa. - Nincs miért aggódnod, Harry biztos jól van, csak..

-Zayn! - förmedtem rá és most én csaptam az asztalra. Már elegem van abból, hogy semmit nem tudok tenni és ennek most csak Zayn tud véget vetni. De ha nem fog eljönni..

-Jó, ok! - felelte megadóan, én pedig kifújtam a bent tartott levegőm. - Húsz perc és ott vagyok.

-Ne szívass már! - horkantam fel.

-Ok na, tíz perc! Jézus.. - suttogta, én viszont csak meghallottam.

-Ahelyett, hogy beszélnél, már elindulhattál volna. - mondtam.

-Hogy a francba, hogyha még mindig a telefonnál vagy?!

-Indulj már el, Malik! - feleltem. - Öt perc múlva legyél legalább már a tömbház előtt! - mondtam és bontottam a vonalat.