ROOM CLXV [Larry Stylinson]

26. +18!!

Harry:

Ahogy ijedten nézett a szemeimbe gonosz mosolyra húzódtak ajkaim. Szeretem, mikor fél tőlem. Csak szeretted! mondja egy hang a fejemben, viszont hamar kizárom és csak az előttem lévő rémült személyre koncentrálok.

-Menj be a szobába és vetkőzz le. Pár perc múlva én is megyek. - mondtam félelmetesen nyugodt hangon.

Kékjeiben láttam az ijedtséget és a hangom hallatán meg is remegett a teste a félelemtől. Végül szó nélkül fordult meg és ment be remegő lábakkal a hálószobába, az ajtót pedig becsukta maga mögött.

Nyugodtan lépkedtem a pulthoz és elővéve egy poharat, megtöltöttem egy kis vízzel. Még nem akartam bemenni hozzá, hagytam, hogy még egy kicsit remegjen és az elméje minden félelmetes képet vetítsen a szeme elé. Pedig még nem is tudja, hogy mi is vár rá pontosan...

Már rég elterveztem ezt a büntetést, viszont az elmúlt napokban módosítanom kellett rajta. Ki a fasz gondolta volna, hogy le fogunk feküdni egymással, nem pedig meg kell erőszakolnom? Mert én biztos nem.

Igaz, a büntetésnek egy részét helyettesítenem kellett valami mással, de így is megmaradt szerintem a lényege. Nem próbálhat meg újra öngyilkos lenni. Ha abba belegondolok, hogy mindez az miatt volt, mert én..

Az utolsó csepp folyadékot is eltűntetve a pohárból, lassú léptekkel indultam meg a hálószoba felé. Mikor az ajtóhoz értem lassan nyitottam ki azt. Az én kis babyboy-om az ágy szélén ült, teljesen meztelenül, feje le volt hajtva és az összekulcsolt ujjait bámulta. Ahogy viszont észrevett, azonnal rám kapta a tekintetét és a rémület megint ott csillogott kékjeiben. Oh, ha tudnád, hogy valójában mi fog itt történni az elkövetkezendő időben...

-Állj fel. - mondtam, ő pedig azonnal végrehajtotta a cselekményt. Zöldjeimmel végignéztem gyönyörű testén és megnyaltam ajkaimat, majd újra a kék íriszekbe néztem. - Ide figyelj, babyboy! - szólítottam meg. - A büntetés ideje alatt csak Gazdámnak szólíthatsz, míg te az én rabszolgám leszel. Mindent, amit mondok, te kérdés nélkül megcsinálod! Ha valami olyat teszel, amivel megszeged ezeket, azért rosszabbá fordulhat a büntetés. Értetted, rabszolga?

-Igen, Gazdám.. - szólalt meg alig hallhatóan én pedig elégedetten bólintottam.

Elfordulva tőle leültem az ágyra, majd felnézve rá, megpaskoltam a combom.

-Feküdj ide, rabszolga! - utasítottam, Ő pedig kérdés nélkül tette, amit mondtam neki.

Elhelyezkedett a combjaimon én pedig már majdnem felmordultam még ennyitől is. Szeretem, mikor szó nélkül teszi azt, amit mondok és most, hogy újra a combjaimon fekszik, teljesen felizgat. Pedig mégcsak el sem kezdtük.

-Harminc ütést fogsz kapni! Számold hangosan! - mondtam és a kezem már lendült is, egy erőset adva az egyik csodás félgömbre. Az ütéstől felszisszent és lehajtotta a fejét.

-Egy..

A második erősebb volt az elsőnél, az égető fájdalomtól pedig nyikkant egyet az ölemben fekvő. Ezt követte még egy erős csapás, itt már beharapta az alsó ajkát. Úgy gondoltam, elég fájdalmat kapott ettől a három csapástól.

Kezemet újra lendítettem, viszont most gyengébbeket adtam. Nem azért fogtam vissza magam, hogy megnyugodjon, hanem, hogy beinduljon az ütésektől. Bár egy kicsit csípni fognak, a fájdalom mellett jól is fog esni neki és azt akarom ezzel elérni, hogy még többet akarjon ebből.

Egy meglepett nyögés szakadt ki ajkai közül, gondolom, erősebbre számított, viszont szófogadóan számolta tovább az ütéseket. Ahogy egyre többet adtam a két félgömbre, Louis annál nehezebben tudta visszatartani nyögéseit, amik arra utaltak, tetszik, ahogy bánok vele. Ahol gyengébbeket adtam, halkan nyöszörgött, viszont mikor egy erősebbet csaptam a jobb félgömbjére, egy hangosabb nyögés hagyta el ajkait. Lehajtott fejjel, összeszorított szemekkel, beharapott ajkakkal próbált magánál maradni és normálisan kiejteni a számokat párnáin.