ROOM CLXV [Larry Stylinson]

41. +18!!

Louis:

Ledermedve néztem végig, ahogy elsétál az ajtóig, majd becsukja maga után azt. Az agyam még mindig próbálta felfogni az előbb hallottakat és minél több szava jut el a tudatomig, annál jobban kezdem azt érezni mekkora barom vagyok. Ezt jól elcsesztem.

-Ezt most nagyon elbasztam... - fújtam ki a levegőt és visszalépkedve a fotelhez, újra helyet foglaltam, arcomat kezeimbe temetve.

-Dehogy basztad el, egyszerűen csak kitört belőled, érthető. - ült le mellém Zayn, mint ahogy pár perccel ezelőtt tette, mikor ideértem.

-Ahogy belőle is.. - mondtam halkan.

Nem tudom elhinni, hogy olyanokat vágtam a fejéhez. Hogy a picsába feltételezhettem azt, hogy nem szeret? Hisz igaza van, annyira gyengéd, vigyáz rám, törődik velem...Ilyet még soha nem kaptam senkitől, erre meg mit csinálok? Ilyeneket vágok a fejéhez plusz, hogy még fokozzam azt is kértem, hogy menjel el, ő pedig..elment...

Megoldottad, Louis, gratulálok! Tudtad miken ment keresztül, az egész életét elárulta neked, megbízott benned annyira, hogy ezt el merte mondani, erre meg te így hálálod meg a bizalmát, hogy ilyeneket vágsz a fejéhez. Nagyon jó, Tomlinson, így tovább!

-Nem is tudom most hová ment. - szólaltam meg.

-Biztos fel a szobátokba. - vont vállat, mire felvont szemöldökkel néztem rá.

-Mindketten tudjuk, hogy ő nem olyan, hogy a szobába rohan. Legutóbb sem azt csinálta. Ki tudja hol lehet.. - hajtottam le a fejem.

-Még a végén jobban fogod ismerni Harryt, mint én. - mondta viccelődve, próbálva kicsit jobb kedvre deríteni, mire halvány mosolyra húzódtak ajkaim, de az apró mosoly azonnal eltűnt arcomról.

-Meg kell keresnem. - feleltem és már álltam is fel, hogy az ajtó felé vegyem az irányt.

-Nem hiszem, hogy van sok értelme. Lehet meg sem találod. - állt fel ő is. - Szerintem hagyd, majd csak lenyugszik.

-Csakhogy nincs idő, Zayn. - folytattam. - A mai estén kívül csak két napot töltök még itt és nem akarok úgy haza indulni, hogy a feszültséget ollóval lehessen vágni közöttünk. Muszáj beszélnem vele. - magyaráztam.

Zayn végül bólintott egyet megértve és hozzám sétált.

-Menjek veled? - kérdezte, mire megráztam a fejem.

-Én csesztem el, én kell rendbe hozzam. - mondtam és lenyomtam a kilincset. - Köszi, hogy elmondhattam neked az előbbieket és türelmesen végighallgattál. - mosolyodtam el, mire neki is mosolyra húzódtak ajkai.

-Bármikor, Louis, ha kell, itt vagyok. - mondta, mire egy aprót bólintottam.

El köszöntem tőle és a lift felé vettem az irányt. Nem lepett meg mikor a szobában sehol nem találtam Apucit, így besiettem a fürdőbe és egy két perces zuhany után - mivel a medencétől azonnal Zaynhez mentem - magamra kapva valami tiszta ruhákat, mobillal a kezemben csuktam be magam mögött a szobánk ajtaját.

Ahogy az utcára értem azonnal egy autó dudálását hallottam meg az egyik sarkon. Kicsit megugrottam a hirtelen hangtól, de nem foglalkozva vele kezdtem el valamelyik irányba haladni. Meg kell találnom..Muszáj beszélnem vele..

Nem akartam soha megbántani, de azokkal amiket mondtam neki, biztos sikerült. Pedig egyáltalán nem érdemelte meg azokat a szavakat..

Harryt megállás nélkül hívogattam, de folyton kinyomta, ami nem kicsit nyugtalanított. De legalább nincs kikapcsolva, mint legutóbb, ami azért jó jel. Basszus, miért nem tudom bemérni a mobilját, hogy perceken belül rá találjak?! Sokkal könnyebb dolgom lenne.