ROOM CLXV [Larry Stylinson]

18.

Zihálva ébredtem meg és ültem fel az ágyon, míg lihegve néztem körül a helységben. Ismét éjszaka van, megint álmodtam és újra ezzel a göndörrel voltam egy légtérben és újra csináltunk..valamit.

Ismét éreztem, hogy kezd kicsit kényelmetlenné válni boxerem és a takaró alá nézve, újra szembesültem fél merev tagommal. Mindkét kezemmel hajamba túrtam, majd kinéztem az ablakon. Még sötét van.

Gondolkodás nélkül pattantam ki az ágyból, majd az ajtót óvatosan kinyitva, gyors léptekkel haladtam a mosdó felé. A helységbe érve csendben becsuktam magam mögött az ajtót, majd a zuhanyzóhoz lépve azonnal megindítottam a vizet. Lerángattam magamról a ruhákat, majd habozás nélkül léptem a jéghideg víz alá. A hirtelen jött szúró fájdalomtól el akartam volna pattani onnan, de tudtam, hogy most szükségem van erre, így lehajtott fejjel, összeszorított fogakkal álltam a zuhanyrózsa alatt. Nem érdekelt, hogy a hajam is vizes lesz, nem érdekelt, hogy ezek után meg is fázhatok, egyszerűen le kell nyugodnom!

A folyadék nagy fájdalmat okozott, mintha ezer tűvel szúrnának a testem minden részén, de ahelyett, hogy leállítottam volna a vizet, csak halkan lélegeztem a zuhany alatt.

Mikor már rendesen rázott a hideg és úgy éreztem nem bírom tovább, elzártam a jéghideg folyadékot és kiléptem a zuhanyzóból. A hideg zuhany segített, mivel megfigyelve magam észleltem, hogy sikerült lenyugodnom.

Egy sóhajtás után, kezeimmel megtámaszkodtam a kagyló szélében és lehunytam szemeimet. Ez az álom nem volt olyan, mint amilyen a tegnapi volt..

Most egy réten voltunk. A puha fű vett körbe minket, nem messze tőlünk egy kis pataknak a halk csobogását lehetett hallani, messzebb pedig a fák vették körül a gyönyörű tisztást. Csend volt, egy halk zaj sem volt sehol, csak a csodálatos természet, mely teljesen megnyugtatott. Egy nagy világoskék színű pléden feküdtem, úgy néztem fel a tiszta égboltra. Olyan..nyugodt volt minden..

Aztán a látókörömbe göndör fürtök jelentek meg, később pedig a gyönyörű smaragdokat is láttam. Harry csillogó szemekkel nézett le rám, míg én arcát figyeltem, melyen egy mosoly díszelgett. Nem csinált semmit, csak figyelt engem zöld íriszeivel, melyek magukhoz láncolták az én kékjeimet. Kénytelen voltam nem azokba a smaragdokba nézni. Aztán fölém hajolva, lassan közeledett arcomhoz, majd ajkait párnáimhoz érintette. Lágyan csókolt, míg egyik keze oldalamat cirógatta, én pedig hosszú, göndör hajába fűztem ujjaimat és úgy húztam közelebb magamhoz.

Megráztam a fejem, hogy ezek a képek eltűnjenek szemeim elől, majd a tükörbe néztem.

-Mi a fasz van veled, Louis? - kérdeztem, választ viszont nem kaptam, helyette csak a nyúzott tükörképem pillantott vissza rám, szemeim alatt a hatalmas kék karikákkal.

Pár percig még szemeztem saját magammal, majd egy nagy sóhaj után, magamra vettem a ruhadarabokat. Hajamat csak egy kicsit töröltem meg, - csak annyiért, hogy ne vizezzem teljesen össze a párnát - majd az ajtóhoz lépve, halkan kinyitottam a nyílászárót. Az egész helységben csend és sötétség uralkodott. Semmi mocorgást nem hallottam, ami azt jelenti, Harry nem ébredt fel.

Ahogy a vendégszobába értem és becsuktam magam mögött az ajtót, kifújtam a bent tartott levegőm, majd visszafeküdve az ágyba, megpróbáltam visszaaludni.

***************

-Jó reggelt. - köszöntem a pultnál lévő személynek.

-Reggelt! - pillantott hátra a válla felett, majd újra a pult felé fordult. - Ha már ott vagy, kiveszed, kérlek, a tejet? - kérdezte.

-Persze. - feleltem és a hűtőből már vettem is elő a folyadékot.

Harryhez érve letettem a pultra a dobozt, majd rá néztem.