Katerina története

~40~

- Nyugodj meg, Katerina! Anasztázia biztonságban van. - próbált megnyugtatni Ewelin. - Leiftan vigyázott rá egész idő alatt. Nagyon aggódott érted. Ha szeretnéd, elküldöm az egyik ápolómat érte.
- Megtennéd? - szólaltam meg egy kissé nyugodtabban.
- Természetesen. Riva, megkeresnéd Anasztáziát? - fordult az egyik fiatal lány felé, aki válaszképp fejét hajtott. Örömmel látom, hogy milyen mélyen tisztelik Ewet. Nem kellett sokat várnom, pár percen belül Riva visszatért Ziával. Amikor a legjobb barátnőm belépett a betegszobába először csak hitetlenkedve nézett rám.
-Katie? Te.. Te tényleg felébredtél? Nem csak álmodom? - könnyek gyűltek a szemébe, majd lassan lefolytak az arcán. Kinyújtottam felé a kezem, ő pedig közelebb lépett hozzám. Lassan haladt felém, a tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Mikor odaért hozzám, megfogta a kezemet.
- Soha többet ne csináld ezt velünk mégegyszer. Nagyon aggódtunk érted. Ezarel csak árnyéka volt önmagának. - suttogva beszélt, közelebb kellett hajolnom hozzá, hogy halljam amit mond. Ezarel nevének hallatán a szívem szakadt meg. Helyre kell hoznom azt, amit elrontottam.
- Soha többet nem hagylak magadra. A szüleim..
- Megviselte őket az eset, de a körülményekhez képest jól vannak. Apukád nemrég ment haza.
- Ezarel hol van?
- Nem találkoztam vele.
- Miiko? - fordultam a nő felé.
- Úgy vettem észre, hogy nincs jó állapotban. Eléggé.. idegesnek tűnt. - próbálta leplezni a rosszallását, de nem járt sok sikerrel.
- Te is tudod, hogy fontos dolgokról kellett beszélnünk. Nem várhattam vele.
- Igen. Tudom, hogy nincs időnk, de szerintem ez akkor is.. Nem az én dolgom. Nem tudom, hogy hova ment Ezarel, miután..
Miiko elhallgatott, mert váratlanul kicsapódott a betegszoba ajtaja. Az ajtón édesanyám robbant be és közben a nevemet kiabálta. Egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy királynő, egyáltalán nem foglalkozott az őt döbbenten bámuló tündérekkel, jelen helyzetben csak egy aggódó anyuka volt.
- Kat!? - ideszaladt hozzám és szorosan megölelt. - Istenem! Tényleg felébredtél.. Annyira aggódtam érted.
- Anya, nyugodj meg. Jól vagyok. - mikor meghallotta a hangomat, zokogásban tört ki. - Anya, ne sírj! Te is tudod, hogy akkor én is elsírom magam. - elcsuklott a hangom és én is elsírtam magam. Percekig zokogtunk egymás karjában, de aztán összeszedtem magam.
- Anya.. Beszélnünk kell. - ránéztem Miikora, aki bólintott.
- Ha fél óra múlva találkozunk a kristályteremben az megfelel mindenkinek? - tette fel a kérdést. Mindenki bólintott, habár a szüleim kissé zavartan néztek ránk. Miután elhagyták a betegszobát Ewe felé fordultam.
- Meg akarsz vizsgálni ugye? - kérdeztem lemondóan.
- Így van. - próbálta leplezni a mosolyát de nem járt túl sok sikerrel. Kezdetét vette hát a hosszú percekig tartó vizsgálatsorozat. Miutan kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van, visszakísért a szobámba, hogy átöltözhessek.

Alig 10 perccel később én is megérkeztem a kristályterembe. A szüleim, Nevra, Valkyon és Ewelin már ott álltak Miiko jobb oldalán. Ezarel nem láttam sehol.
-Katie?! - kiáltott fel Nevra és Valkyon mikor megláttak. Egy futó mosollyal üdvözöltem őket, majd én is Miikohoz sétáltam. Majd később köszönök nekik. Most fontosabb dolgunk van.
- Miiko te mondod el nekik vagy mondjam én? - kérdeztem a mellettem álló nőtől. Mindenki értetlenül nézett rám.
- Mondd el te. Te jobban el tudod magyarázni.
Felsóhajtottam, mielőtt újra belekezdtem volna a történet elmeséléséhez.
- Azt ugye tudjátok, hogy mi történt a küldetésen. Mikor magamhoz tértem, egy olyan helyen találtam magam, ahol minden szürke volt. Ködbe volt borulva az egész. Aztán megláttam egy kis fényt, ami kapuvá alakult, és átmentem rajta.
Láttam, hogy édesanyám közbe akart szólni, de felemelt kézzel jeleztem, hogy majd utána leszidhat amiért ilyen veszélyes, és felelőtlen dolgot tettem, hogy egy teljesen ismeretlen, idegen helyre önszántából be tettem a lábam.
Visszafordítottam a tekintetem a többiek felé és folytattam.
Először meséltem nekik a lányról, akit azonnal megpillantottam amint átléptem az átjárón, akiről később kiderült, hogy Kaltain hercegnő.
Elismételtem a szavait, amit a köré gyűlt tündérekhez intézett.
- Aztán megint megjelent a szürke köd. Nemtudom, hogy Kaltain irányított e valahogy vagy azért éreztem erősebb vonzást némely emlékhez, mert rokoni szálak fűznek hozzá, de mindig olyan helyen találtam magam, ahol ő is ott volt.

Meséltem nekik Ress árulásáról és arról is, hogy milyen véget ért. Mégis a következő szavaim voltak azok, amin mindannyian teljesen ledöbbentek: Kaltain látott engem, és beszélt hozzám.
- Ugye említettem, hogy nem voltam látható és hallható a emlékekben szereplő tündérek számára. Nem tudtam megérinteni semmit, mert átsiklottak rajta az ujjamim. Ezért is lepődtem meg annyira, amikor Kaltain el kezdett hozzám beszélni. Persze utána észrevettem, hogy kettő van belőle. Elmondta nekem, hogy ő hívott engem oda, mert nagyon fontos mondanivalója van. Onnantól kezdve ő irányított, és olyan emlékeket mutatott nekem, amiket fontosnak tartott.

Nagyon részletesen beszámoltam Lyria és Dorian kulcsfontosságú beszélgetéséről Ethaggal, és az azt követő harcról is. Még hosszú percekig beszéltem mire a történtek végére értem. A szavaimat mély, döbbent csend követte.
- Ethag nem halt meg? - kérdezte édesanyám.
- Nem halt meg. - válaszoltam. - Kaltainnak csak elaltatnia sikerült..
- Hát de meg volt az ereje hozzá, hogy megölje. - szólalt meg hirtelen Nevra.
- Ne felejtsd el, hogy Ethag halálos sebet ejtett rajta. A főhadiszálláson élő tündérek életét viszont továbbra is féltette. Minden erejét felhasználva örök álomra ítélte Ethagot. Külső segítség nélkül nem is kelhetett volna újra életre.
- Micsoda? - kiáltottak fel többen is.
- Azt akarod mondani - szólalt meg Valkyon -, hogy valaki segített neki?
- A hercegnő figyelmeztetett, hogy egy kém van közöttünk.

A szavaimat néma csend követte, majd hirtelen mindenki egyszerre kezdett el beszélni és kiabálni. Miiko próbált rendet teremteni, de most senki nem figyelt rá. Ekkor hirtelen a földhöz ütötte a botját, amiből kék szikrák kezdtek pattogni. Miiko szeme is kéken égett.
- Csendet kérek! - kiáltotta. Egy pillanat alatt mindenki elhallgatott. - Ezért hívtunk ide titeket. - folytatta nyugodt hangon, mintha mi sem történt volna. - Meg kell tudnunk, hogy ki a kém.
- Na és honnan tudtátok, hogy nem közülünk való? - kérdezte most Nevra.
- Katievel megbeszéltünk mindent, mielőtt ide hívtunk volna titeket. - felvont szemöldökkel nézett Nevrára, aki gyorsan visszakozott.
- Nem úgy értettem, hogy én vagyok a kém. - sietett a válasszal. - Csak érdekelt, hogy honnan tudtátok, hogy kit hívjatok ide. Úgy látom például, hogy Leiftan nincs itt. Miért? - kérdezte kíváncsian.
- Igen. Ez engem is érdekelne. - szóltalt meg Valkyon is, mielőtt én vagy Miiko válaszolhattunk volna.
- Gondolkozzatok. - kezdtem bele. - Olyan embert keresünk, aki tudhatta, hogy Ethag koporsója hol van. Kizárhatjuk tehát a lakosokat. Olyan embert keresünk - folytattam -, aki tisztában van azzal, hogy ti mikor és hol tartozózkodtok, amikor őrjáratoztok. - néztem Nevra és Valkyon felé. - Tehát a gárdátok tagjait kizárhatjuk. Kik azok akit tudják, hogy hova vagytok beosztva?
- Miiko. Meg a Szikrázó gárda néhány tagja. Ykhar, Leiftan meg.. - hirtelen elhallgatott majd rám, aztán Miikora nézett. - Ti is végig mentetek ezen igaz? - kérdezte tőle szokatlanul komor hangon. Miután bólintottam, elkáromkodta magát.
- Ezért nincs itt Ykhar se? - kérdezte Valkyon. Újra bólintottam. Észrevettem, hogy tiltakozni akar, ezért felemeltem a kezem, hogy elmagyarázzam a dolgot.
- Gondolj bele Valkyon.. Ykhar rengetek időt tölt Leiftannal.. Ne, várj! - szóltam rá, mert megint közbe akart szólni. - Nyílt titok, hogy Ykhar érzelmeket táplál iránta. Tényleg úgy gondolod, hogy Leiftan - aki tudott a dologról - nem vezethette meg könnyen? Hogy kérhet bármit, Ykhar úgyis megteszi neki? - Valkyon elgondolkodva bólintott.
- Igen. Igy már megértem a bizalmatlanságotokat. - szólalt meg végül. - De akkor mit csináljunk? Meg kell tudnunk a részleteket. Hogy mit miért csináltak. De még abban se lehetünk teljesen biztosak  hogy ők azok akiket keresünk.
- Igazad van Valkyon. Ezért is hívtunk ide titeket. - Miiko átvette a beszélgetés irányitását, nem kis megkönnyebbülésemre. - Nem tudhatják meg, hogy mire készülünk, azt meg főleg nem, hogy sejtjük, hogy nem a jó oldalon állnak.

Ezzel kezdetét vette a hosszú órákig tartó tanácskozás.