Katerina története

~5~

Rámeredtem a férfira. Sok hasonloságot vettem észre. Úgylátom tőle örököltem a hófehér hajamat és az égszínkék szememet. A férfi rámnézett és boldogan elmosolyodott. Elindult felém. Én meg anyámhoz fordultam és szemrehányóan néztem rá.
-Azt mondtad apa meghalt, mikor kicsi voltam.
-Sajnálom. De apád nem jöhetett velem..
-Értem.-apa ideért hozzánk.
-Szia Katerina.-mondta apám mély, dallamos hangon.
-Szia-mondtam zavartan. Nem tudtam róla semmit a nevén kívül..
Leültünk a kanapéra. Rengeteget beszélgettünk és azt vettem észre, hogy besötétedett.
-Anya vissza kellene mennem.
-Visszakísérlek.-mondta apa.
-Rendben.
-Vigyázz rá James.
-Vigyázok.
Folytattuk a beszélgetést a HQ-ig. Ahogy mentünk el az emberek mellett, folyamatosan suttogtak.
-Itt a hótündérek királya..
-Ki ez a lány vele? Nagyon hasonlítanak..
-Ő lenne az elveszettnek hitt hercegnő?
Ránéztem apámra. Ő megnyugtatóan rámmosolygott.
Elkísért a szobámig.
-Jem?-kérdezte egy hang.
-Eza?-nézett rá apám.
Összeölelkeztek. Furcsán nézten rájuk.
-Rég láttalak drága barátom-mondta apám.
-Igen ez igaz.-vigyorgott rá.
-Kicsim. Bemutatom neked Ezarelt, a legjobb barátomat.
-Ismerem Ezarelt. De nem értem miért nem mondta, hogy ismer téged.
-Nem gondoltam volna, hogy te vagy az "elveszett hercegnő".- mondta idézőjelet mutogatva.
-Vágom.
Erre értetlenül néztek rám.
-Azt jelenti, hogy értem.-mondtam értetlenül.
Erre megcsörrent a telefonom. Zia hív, csillant fel a szemem.
-Csak nem a barátod?-kérdezte Ezarel furcsa hanglejtéssel. Értetlenül néztünk rá apával.
-Nem. Az asszony hív.-mondtam egyszerűen.
-Hogy mii?-kérdezték egyszerre. Összevigyorogtak.
-A legjobb barátnőm és ha most megbocsátotok, felvenném.
-Szia sziveem.
-Szia életeem.
-Miért hívtál?
-Annyira hiányzol nekem.
-Jajj te is nekem.
-Alig várom már, hogy lássalak.
-Meg szakad addig a szivem.
-Annyira szeretlek.
-Én még annál is jobban szeretlek.
-Örökkön örökké.
-A végtelenségig és annál is tovább.
-Még a halál se választ el minket egymástól.-mondta komolyan.
-Semmisem tud. -elnevettük magunkat.
-Mikor jössz haza?
-Nemtudom.-sóhajtottam.-anyám megint üzleti úton van, de most határozatlan ideig.
-Jajj Isla és az üzleti útjai. Nem lehet, hogy pasihoz jár?-kérdezte. Én meg ránéztem apámra. Ők persze engem figyeltek.
-Nem. Biztos vagyok benne, hogy nem. Szereti apámat.
-De hát ő..
-De lélekben velünk van.-és rámosolyogtam apára, aki visszamosolygott rám.
-Na jó ez fura. Ezt soha nem mondtad.
-Tudod, hogy fura vagyok.
-Igen igen ezt tudom. Na de le kell tennem édesem. Szia! Szeretlek.
-Énis szeretlek egyetlenem.- és leraktuk.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Eza.- ha nem tudnám, hogy barátod van azt hinnem, hogy ő a barátnőd.
Erre elnevettem magam.
-Mindig is ilyenek voltunk.
-Érdekes.
Elköszöntem tőlük és elmentem aludni.