Katerina története

~9~

A lány rémülten nézett rám. Én meg értetlenül néztem Miikora. Jamon elvitte a lányt, én meg ránéztem a rókalányra.
-Ezt most miért?
-Mert egy kicsit gyanús, hogy most bukkant fel.
-De ezzel nem érsz el semmit. Egyszerűbb lenne beszélni vele, minthogy börtönbe zárni. Nem gondolod?
-Tudod, hogy mennyire stresszes vagyok mostanában. Most meg jött ez a hamadriád ügy is. Az idegeim lassan kikészülnek.
-Kicsit le kellene feküdnöd pihenni. Látszik rajtad mennyire fáradt vagy.
-Nem lehet. Vissza kell szereznünk azt a kristályt.
-Igen ez igaz. De én meg tudom tisztítani. Egy napba nem halunk bele. Menj pihenni.
-Rendben te meg hozzd vissza a lányt. De ma még a te szobádban kell aludnia. Fel kell újítani az egyiket. Szólj Nevrának.
-Rendben.
Elindultam a folyosón és belefutottam Nevbe.
-Áá jó, hogy jössz. Miiko mondta, hogy fel kell újítani az egyik szobát.
-Nemáár. Nekem kell megcsinálni?-nézett rám csalódottan. Én meg a legszebb mosolyommal ajándékoztam meg.
-Jó. Rendben. De csak mert ilyen aranyosan nézel rám.
-Szuper.-és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Vissza se nézve indultam el a börtön felé.
-Szia Eza-köszöntem, amikor megláttam az elfet.
-Szia.-köszönt vissza mogorván.
-Neked meg mi bajod van?
-Nevra mi?-röhögött fel gúnyosan.
-Nem értem mi bajod van.
-Megyek. Dolgom van.-és ott hagyott. Ez meg mi volt? Nem értem mi baja lett.. Elindultam a lányért, de közben egy másodpercre sem felejtettem el Ezarelt.
Mikor leértem a börtönbe, megláttam a lány könnyáztatta arcát.
-Gyere. Felviszlek.
-Köszönöm.
-Hercegnő. Mit csinálni itt?-kérdezte Jamon.
-Beszéltem Miikoval. Azt mondta, hogy felvihetem a lányt, de ma az én szobámban fog aludni. Nevra csinálja a szobáját.
-Jamon megkérdezni Miikot.
-Elment pihenni. Kivannak az idegei. De megmutathatom neked.
-Megmutatni?
-Igen. Hajolj le, mert nem érlek fel.-Jamon lehajolt, én meg a halántékára tettem a kezem. Lejátszódott előtte, a beszélgetés Miikoval. Elképedve néztek mindketten.
-És Jamon már vagy 1000x mondtam neked, hogy a nevemen szólíts. Ne hercegnőnek.
-Jamon megígéri, hogy Katerinának hívja a hercegnőt.
-Köszönöm. Na de most már felviszem Erikát. Szegény biztos kikészült itt lent.
Megfogtam a lány kezét és elkezdtem kivezetni a börtönből. Nagyon remegett.
-Hercegnő vagy?-kérdezte.
-Igen. De kérlek ne kezdj el te is hercegnőnek hívni. Alig tudtam őket is leszoktatni róla.
-Abból a kék hajú fiúból nem nézem ki..
-Á hát igen. Eza ő más. Apám legjobb haverja.
Elképedve nézett rám.
-Úgy beszélsz, mint bármelyik lány a világomban..
-Mert én is ott lakok.-nevettem fel.-Gimibe járok, ott vannak a barátaim.
-Ó értem. De te, hogy tudsz hazamenni?
-A nyakláncommal. Meg a képességemmel. Anélkül nem tudnék.
-Kérdezhetek valamit?
-Már kérdeztél. De most az egyszer megengedem, hogy még egyet kérdezz.-nevettem fel.
-Az a kék hajú fiú, a barátod?
-Neeeeeem. Az én barátomat Gergőnek hívják.
-Óó neharagudj. Csak..
-Semmi baj.
Odaértünk a szobámhoz, én meg betessékeltem a lányt. Elbűvölve nézett körül.
-Ez gyönyörű.
-Eza műve.-nevettem fel ismét.
Kopogtak az ajtómon. Mikor kinyitottam megjegyeztem, hogy emlegetett szamár.
-Csak nem rólam beszéltél?
-De igen.
-Elmondtad, hogy milyen gonosz, és bunkó voltam?-kérdezte kissé gúnyosan Eza.
-Nem. Azt mondtam, hogy te csináltad a szobát.-ezen meglepődött. És kissé zavarba jött. De, mint mindig, most is hamar rendezte az arcvonásait.
-Értem. Ez meg mit keres itt amúgy?-utalt a lányra, a szobámban.
-Na de Eza! Komolyan mondom. Belehalnál ha nem morognál folyton? Vagy ha esetleg nem lennél bunkó?-pirítottam rá.
-Hadd gondolkozzak.. Igen.
-Jó akkor itt be is fejeztem a beszélgetést.-már zártam volna be az ajtót, amikot Ezarel megszólalt.
-Isla és Jem meghívtak minket vacsorára. Vagyis neked kötelező menni, de érted te.-vigyorgott rám.
-Már megint?
-Visszautasítod a királynő parancsát?
-Mivel az anyám, bármikor visszautasíthatom.
-Fél óra múlva itt vagyok érted.-csukta be az ajtót. Ilyen nincs. Komolyan mondom. Ezarelnek meg minek kell mindig ott lennie?
-Nagy gond lenne, ha egy kicsit itthagynálak?
-Nem.. Eléggé fáradt vagyok.
-Feküdj le nyugodtan. Ma szerintem hazamegyek. Csak pár nap múlva jövök vissza.
-Ó.. Rendben.
Nagyon gyorsan átöltöztem. Felkaptam a táskámat. Épphogy kész lettem, mire Ezarel értem jött.
-Te meg hova készülsz?
-Haza.
-Miért is?
-Tudod, lesz még egy műtétem. Plusz a másik világban is van életem. Anya üzen majd, ha meg lesz a terv.
-Jó. Akkor menjünk.
Elköszöntem a lánytól és elindultunk a folyosón.
-A kurva életbe.
-Mivan?-mordult rám Ezarel.
-Először is. Ha nem tudsz normálisan beszélni velem, akkor inkább ne is szólj hozzám. Másodszor pedig, mindjárt jövök.
Gyorsan visszaszaladtam a cigimért. A lány az ágyamon ült, és nagyon gondolkodott valamin. Gyors odamentem a cigimért a szekrényhez.
-Te cigizel?
-Ahaaa. Na és te?
-Hát énis..
-Gondolom nem hoztál magaddal.
-Nem. Pár szál ha van nálam.
Odadobtam neki egy dobozzal. Ő meg elkapta a levegőben. Hálásan nézett rám.
-Köszönöm.
-Ugyan nincs mit. Gyújtód van?
-Az a fura férfi elvette tőlem mert szerinte veszélyes.
-Várj megkeresem és visszahozom neked.
Visszamentem Ezarelhez, aki unottan nézett rám. Elindultam Jamonhoz, akit hamar meg is találtam.
-Hé Jamon. Figyelj már. A lánytól elvetted a gyújtóját.
-Jamon veszélyes tárgyat elvenni emberlánytól.
-Neem az a tárgy nem veszélyes. Nézd csak.
Elővettem az én gyújtómat is, és kattintottam vele.
-Látod?
-Jamon látni.
-Akkor visszaadod?
-Igen.
Gyosan visszavittem Erikának a gyújtót és elindultam Ezarelhez. Szótlanul mentünk végig anyáékhoz.
-Na végre már-nyitott ajtót anyám.-Mi tartott ennyi ideig?
-Katerina jótékonykodott.
Dühösen néztem Ezarelre. Utána elmeséltem mindent anyának.
-Nagyon bölcsen viselkedtél. Ezarel te pedig ne morogj már folyton.
-Na gyere. Be akarok mutatni neked valakiket.
-1 perc. Most már elszívom a cigimet.
-Ne várattass meg minket drágám. Nagyon rég várunk már erre a percre. Hallottam egy nő hangját.
Nagy szemekkel néztem anyára. Aki mosolyogva nézett rám. Eldobtam a cigit, és besiettem a házba. Ott ült egy nő és egy férfi apám mellett. Mosolyogva néztek rám.
-Apa?
-Bemutatom a szüleimet.
-Végre megismerhetünk.-jött ide hozzám mosolyogva a nagymamám. Megölelgetett és mikor elengedett csak nézett engem.
-Nagyon hasonlít rád fiam.-jegyezte meg.
Nagyon sokat beszélgettünk. Csak úgy szaladt az idő.
-Anya. Vissza kellene mennem. Most lesz az egyik vizsgám.
-Rendben kicsim. Ha lesz valami, akkor majd hívlak.
-Rendben.
Elköszöntem mindenkitől, aztán gyorsan hazamentem.
Áthívtam magamhoz Ziát és együtt tanultunk a vizsgára.
Beszéltem Gergővel is pár sort.
2 nappal később Gergő hívott, hogy jön értem, mert másnap műtenek. Gyors bepakoltam a cuccomat és vártam rá. Amíg a kórházhoz értünk, rengeteget beszélgettünk. Később Demeter doktor úr elmagyarázta a dolgokat. Másnap megműtöttek, de még 2 napig bent kellett maradnom. Aztán meg kellett ígérnem, hogy nem erőltetem meg magam. Gergő hazavitt, és felhívtam anyát. Mondta, hogy induljak vissza Eldaryaba. A kristályteremben vártak rám.
-Szia.-köszöntek nekem.
-Sziasztok.
-Meg van a terv. -mondta nekem Miiko.
-Akkor avassatok be.
-Először is, te leszel a csali.
-De nekem nem szabad megerőltetnem magam..
-Nem kell csinálnod semmit, csak beszélgetni vele.
-Hát jólvan.
Elmagyarázták a terv többi részét, én pedig figyelmesen hallgattam.
-Mikor indulunk?
-Most! Csak rád vártunk.