Katerina története

~13~

Halk kopogásra lettem figyelmes. Kiáltottam egy "szabadot", és belépett Eza a szobámba. Odamentem hozzá, és puszit nyomtam a szájára.
-Mi járatban?
-Ma itt alszok.
-Ó tényleg?
-Igen. - és elvigyorodott. - Holnap úgyis együtt megyünk. Legalább így nem kell azt várnom, hogy mikor kelsz már fel.
-Igazad van. Akkor kerülj beljebb. - mutattam az ágyamra. Mire odafordultam, már el is foglalta az egész ágyat.
-Na de, Ezaaa. Ez így nem lesz jó. Menj arrébb.
Egy fél centit arrébb csúszott. Már pont szólni akartam, hogy menjen arrébb, mikor lehúzott maga mellé.
-Így is kényelmesen elférünk.
-Persze. Mert nem te fogsz leesni este az ágyról, hanem én.
Erre még közelebb húzott magához, közben meg arrébb feküdt.
-Így megfelel?
-Teljesen. - ráfeküdtem a mellkasára, ő pedig átölelt. Így aludtunk el, összebújva.
Másnap, korán keltem. Mikor kinéztem az ablakon, még sötét volt. Ránéztem Ezára, aki még aludt, így hirtelen ötlettől vezérelve, el kezdtem öltözködni. Mikor kész lettem hátrafordultam, hogy felkeltsem Ezarelt. Hát már nem kellett.. ott ült az ágyamon, és engem nézett vigyorogva.
-Mióta vagy fel? - tettettem közönyt.
-Mondjuk úgy, hogy amikor elkezdtél leöltötözni, akkor nyitottam ki a szemem. Nem gondoltam volna tegnap, hogy erre fogok kelni reggel. - nevetett fel.
-Nos örülök, hogy jól szórakozol, viszont mehetnél öltözni.-feleltem, továbbra is tettetett közönnyel. Mivel érezte, hogy hamarosan robbanok, jobbnak látta, a távozás gondolatát. Kifelé menet, azért nyomott egy puszit a homlokomra.
Alig bírtam kivárni, hogy induljunk. De 2 órával később, végre útra keltünk. Így belegondolva, hiányzik az otthoni tömegközlekedés. Sóhajtottam egyet, mire Eza megkérdezte, hogy mi bajom van. Ezért, megosztottam vele is, az érdekfeszítő gondolataimat. Utána persze el kellett magyaráznom neki, hogy mit értek, tömegközlekedés alatt. Jó 3 órával később, megérkeztünk, a Hakurei hegy aljánál lévő faluba. Megkérdeztük a falu lakóit, hogy milyen észrevételeik akadtak. Elmondták, hogy mindig éjszaka támad a tündér, és, hogy, eltünt rengeteg familiáris is.
Ezarel nagyon elgondolkodott.
-Mindenféleképpen meg kell várnunk az éjszakát -kezdett bele nagy komolyan.- Lesben kell álnunk. Egyetlen tündérfatj ismerek, akik képesek néha famikat enni.
Ránéztem, a mellettem álló mahmiaura, Charliera. Feszülten néztem Ezára.
-Rendben. De előre szólok, hogy Charliet nem használjuk csalinak.
-Nem tettelek volna ki ennek.
Halkan beszélgettünk, miközben vártuk, hogy megjelenjen a fagytündér. Mígnem egyszer, egy világoskék hajú, tündér állt meg, a falu kapujánál. Ő volt a legszebb lány, akit valaha láttam, habár egy kissé rontott az összképen, hogy borotvaéles fogai voltak. Ránk villantotta a gyönyörűnek nem mondható vicsorát.
-Áá hát Eel gárdája végre mozgósította magát.
-Szóval te lennél az a tündér, aki zaklatja a falu lakóit.
-Jól látod a helyzetet, elf. Na, és most mi a tervetek?Csak nem próbálkozni akartok, a megölésemmel? - nevetett fel fölényesen.-Annyian, de annyian próbálták már. Most mindegyik halott. Ha jót akartok magatoknak, menjetek vissza szépen oda, ahonnan jöttetek.
-Úgy nézünk ki, mintha félnénk tőled? - szóltam bele most már énis.
-Jobban tennétek.
-Na hát erre rábasztál. Nem ijedünk meg egy ilyentől, mint te - köptem oda neki, a szavakat.
Összeszükült szemmel nézett rám. Támadásba lendült, de én egy könnyed ugrással kikerültem. Kihívóan mosolyogtam rá.
-Na mivan. Ennyi telik tőled?
Megint megpróbált megütni, de én egy ugrással a háta mögé kerültem, és onnan mértem rá az ütést. Az egyik fa tövénél ért földet. Dühös fény villant a szemében. Egy ugrással, Charlie mellett landolt. Eza sietett, az én drága famim megmentésére. A nő rávicsorgott. Ezának, annyi ideje volt csupán, hogy felémdobja az állatomat, nehogy kárt tegyen benne a tündér. A lány, beleszúrta hasába, a hosszú körmét, közben szemtelenül rám vigyorgott.
-Tee gyászkoporsó. - kiáltottam neki, ő meg értetlenül nézett rám. Mivel elvontam a figyelmét, Eza könnyű szerrel szabadíthatta ki magát, a lány karmai közül.
-Hogy mered bántani, az én Ezarelemet, TE RIBANC.-ordítottam rá. A hatás azonnali volt. Annyira dühös voltam, hogy az erőm megduplázódott, és egy ütéssel eltörtem a fagytündér állkapcsát. Még egy ütést mértem rá, de ezúttal a hasára. A lány, kétrét görnyedt. Egy utolsó ütés segítségével, megöltem a lányt, a torkából pedig kivettem a kristályszilánkot. Ezután, odaszaladtam Ezarelhez.
-Istenem.. Jól vagy?
-Bámulatos voltál szerelnem.
-Gyere. Be kell kötni a sebeidet.
Egy jó fél óra elteltével, el is indultunk vissza, a főhadiszállásra. Mikor visszaértünk, első utunk Miikohoz vezetett. Ott elmeséltünk neki mindent, és odaadtam neki a kristályszilánkot. Azt odatette a többi mellé. Már 10 darab volt. Ezután elköszöntünk tőle. Ezát elküldtem Ewelinhez, én meg elmentem zuhanyozni. Ezután elmentem pihenni. Fél órával később, Eza jött be a szobámba, és lefeküdt mellém. Én hozzábújtam, és elaludtunk.