Katerina története

~16~

-Szeretlek. - suttogta Ezarel, két csók között.
-Én is szeretlek. - súgtam vissza.
Lassan lekerültek rólunk a ruhák, és csak úsztunk a vágyak tengerében. Másfél órával később, boldogan aludtunk el, összebújva.
Reggel, a kristályterembe érve, Miiko ránksózott egy csomó feladatot. Mire végeztünk, lassan dél volt. Elmentünk kajálni, aztán kiültem a zene kertjébe. Ott találkoztam Ykharral.
-Na végre. Téged kerestelek.
-Miiko ránksózott egy csomó munkát. Vagy 10 perce lettünk kész Ezával.
-El kellene menned a kristályterembe.
-Rendben. Mindjárt megyek.
Miután elszívtam a cigimet, mentem is Miikohoz.
-Végre itt vagy. - mondta Miiko, de mikor körbenéztem, láttam, hogy az összes gárdavezető itt van, valamint Leiftan és Kero is.
-Miért hívtál?
-Balenviába kell mennetek. A falu lakói, mérgezésekről számoltak be. Reggel indultok. Addig csináljátok tovább a dolgotokat. - Ezával összevigyorogtunk, mert mi már megcsináltuk.
-Ne örüljetek. Ezeket holnap reggel viszitek magatokkal. Úgyhogy, kezdjetek is hozzá. - adott a kezünkbe egy hosszú listát, egy nagy mosoly kíséretében. Ezával összenéztünk, majd felsóhajtottunk. Ennyit a békés kis pihenőnkről. A laborba érve, azonnal elkezdtünk dolgozni. Közben morogtunk az orrunk alatt egy sort. Mikor kész lettünk, elmentünk a szobámba, és lefeküdtünk. Mármint aludni. Máshoz nem is lett volna energiánk. Reggel elkészültünk, és a nagy kapunál találkoztunk a többiekkel.

Balenviába érve, megkönnyebbültem kissé. Nagyon hosszú és fárasztó volt az út. A falu, elég régimódinak bizonyult. A házak fából voltak, én személy szerint nem mernék ilyenben lakni, eléggé instabilnak is tüntek.  A falu "szállójába" tettük a cuccainkat, majd bele is kezdtünk a kérdezősködésbe. A falu lakói, egy barlanghoz irányítottak minket, mivel ott történt az összes, mérgezéses merénylet. Elkezdünk nyomokat keresni, de végül arra a következtetésre jutottunk, hogy be kell menni a barlangba szétnézni. Ezarel persze, nem akarta, hogy bemenjek, de mivel csak én látom a szilánkokat, a többiek mellettem álltak ki. A barlangba lépve, megcsapott a hideg, nyirkos levegő. Nem vettem észre semmi különöset. Valószínűleg, beljebb kell menni, a barlang mélye felé. 3 csapatot alkottunk. Én természetesen Ezarellel kerültem egy csapatba, Nevra Crome-mal, Valkyon pedig, Leiftannal. Mi Ezával a középső járatot választottuk, Nevráék jobbra, Valkyonék pedig balra mentek. Miközben haladtunk a barlang belseje felé, egyre fojtogatóbb lett a levegő. Aztán Eza egyszer csak megállt, és mondta, hogy várjam meg itt, mindjárt visszajön. Mikor még 20 perc után se jött vissza, utána mentem. Mikor megtaláltam Ezarelt, a szívembe fájdalom nyilalt. Ájultan feküdt a földön. Nagy nehezen, végül sikerült kivinnem a barlangból, és a többieket is kint találtam. Valkyon segített elvinni a faluig, ahol Ewelin, elkészítette a méreg ellenszerét. Aztán Nevra félrehívott, és elkezdett kérdezősködni. Mikor mindenről beszámoltam neki, kijelentette, hogy holnap vissza kell mennünk, de vigyünk magunkkal maszkokat, a biztonság kedvéért.
Egész éjszaka Ezarel mellett voltam. Épphogy elaludtam, Nevra már keltett is, hogy indulnunk kell, a barlangba. A kezembe nyomott egy maszkot.
-Erre szükséged lesz. Na induljunk.
-Köszi.
A barlanghoz érve megálltunk egy pillanatra, amíg felvettük maszkokat.
-Mutatod az utat, amerre mentetek Ezarellel?
-Persze. Gyere utánam.
Ahogy haladtunk egyre mélyebbre, és mélyebbre, egy különös teremtményt pillantottunk meg. Olyan volt, mint egy gomba, csak éppen, ez a gomba megkérdezte, hogy kik vagyunk. Elmondtuk hát, hogy, hogy hívnak minket, ő pedig elvezetett a vezetőjükhöz. Ő elmondta nekünk, hogy nem szándékosan mérgezték meg a falu lakóit. Elmesélte, hogy mikor, és milyen körülmények között jöttek ebbe a barlangba. Megköszöntük neki, hogy ezt megosztotta velünk, és elindultunk vissza, a faluba. Mikor a barlang elágazásaihoz értünk, megállítottam Nevrát, és jobbra mutattam, mire kérdő tekintettel fordult felém.
-Kristályszilánkot érzek a közelben. Gyere utánam. - elindultam a jobb oldali alagútban. 2-3 perce se mentünk, amikor végre megálltam. Rámutattam a barlang falán egy pontra, jelezve, hogy ott van a szilánk.
-Nevra szükségem lenne arra a híres vámpírerődre. Beékelődött a barlang falába.
-Akkor állj arrébb kérlek.
Tettem 2 lépést oldalra, hogy Nev odaférjen. Kis idő múlva, Nevra kiszedte a kristályszilánkot, én meg elraktam, nehogy eltűnjön. Mikor visszatértünk a faluba, beszámoltunk a többieknek Ethelről és, hogy próbálják megoldani a helyzetet, ugyanis nem szándékosan mérgezték meg őket.
Amint Ezarel felépült, vissza is indultunk a főhadiszállásra, ahol Miiko már várt minket. Amint beszámoltunk arról, hogy mi történt, elküldtem Ezát pihenni. Egybeolvasztottam a kristályt, és én is követtem őt. Amint lehajtottam a fejemet a párnára, el is aludtam. Nem is éreztem, hogy milyen fáradt is vagyok valójában.