Katerina története

~26~

Telt-múlt az idő, és egyre több kristályszilánkot sikerült összegyűjtenünk. Azon gondolkodtam, hogy ideje lenne már hazalátogatni egy kicsit. Olyan rég láttam már Ziát. Nagyon hiányzik nekem.. Ezen gondolkodva indultam Ezarel keresésére. Először, a laborba mentem. Mivel ott nem találtam, elmentem az összes olyan helyre, ahol lenni szokott, de nem találtam meg. Azért szomorú lettem emiatt, mert így nem tudok elbúcsúzni tőle. Visszamentem a szobámba, és összepakoltam néhány ruhát, és hasonló társait. Lassú léptekkel elindultam a kristályterem felé.
-Szia Kate. - köszöntött Miiko.
-Szia. Hazamennék egy kicsit, ha nem gond.
-Persze, csak nyugodtan.
-Köszönöm. Akkor olyan 2 nap, és itt vagyok.
-Rendben. - megöleltem, majd megfogtam a nyakláncomat. Pár pillanattal később, már otthon is voltam, az Eldaryaba vezető kapunál. Miközben elindultam haza, felhívtam Ziát, aki azonnal felvette a telefont.
-Sziaa.
-Szia. Átjössz? 5 perc és hazaérek.
-Persze. A kapu előtt várlak.
Felgyorsítottam a lépteimet. Mire hazaértem, Zia már a kapuban várt. Se szó, se beszéd, a karjaiba borultam.
-Úgy hiányoztál nekem édesem. - suttogtam a fülébe.
-Te is nekem életem.
Így álltunk legalább öt percig. Egymást átölelve.
-Na gyere menjünk be. Rengeteg mesélnivalóm van.
-Jó. Alig várom már.
Felmentünk a szobámba, és lepakoltam a cuccomat az ágyra. Elkezdtem kiszedni belőle a ruhákat, majd belekezdtem a történetekbe.
-Úú találkoztál egy fagytündérrel is?
-Igen. De ő semmi volt Lilith-hez képest.
-Azta.
-Ez körülbelül egy hete történt. Én, Eza és a többi gárdafőnök, valamint Eel gárdájának néhány tagja, a Kappák szigetére utaztunk.
-Az micsoda?
-Mármint a kappák? Tündérek. Leginkább a teknősökre hasonlítanak. -Jaa. Értem. Akkor folytasd.
-Nem gondoltuk volna, hogy bármilyen következménye is lesz annak, hogy megöltük Lilithet. Mármint a Kappákra nézve. De.. megjelent ott egy démon, és a Kappa mester életére tört. A démont, Azazelnek hívták.
-Ugye megöltétek?
-Igen. De nem ment ez olyan könnyen. Először is, a falu lakóit biztonságba kellett helyezni. A Kappa mester mellett, mindig ott volt két tündér az Obszidián gárdából, hogy vigyázzanak rá.
-Miért? Ők nem tudják megvédeni magukat?
-Természetesen ők is jártasak harc téren, de Eel gárdájának a feladata, hogy megvédje azokat, akik segítségre szorulnak.
Tehát ott jártam, hogy az Obszidián gárda tagjai vigyáztak a Kappa mesterre. Az első éjszakán még nem történt semmi. De a második éjjelen, megjelent a démon, és a mestert követelte. Mi természetesen nem adtuk át neki. Rettenetes haragra gerjedt. Megfenyegetett minket, hogy ha nem adjuk át neki holnap estig, egyesével fog megölni minket.
-Gondolom meg se fordult a fejetekben, hogy cserben hagyjátok őket.
-Persze, hogy nem. Tervet kovácsoltunk.
-Ez olyan Harry Potteres. Dobby mondta ezt Harrynek a... Folytasd.
-Nem hiszlek el. - nevettem fel. - Na szóval, fel akartuk keresni Azazel búvóhelyét. De ez nem ment olyan könnyen. Olyan volt, mintha felszívódott volna a föld színéről, ugyanis sehol se találtuk. Mivel jobb ötletünk nem volt, vártunk estig. Akkor megjelent a démon, és a mestert követelte. Mikor a második kérésére sem adtuk oda, Azazel támadásba lendült. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire erős.. Egy csapással levágta az egyik fiatal gárdatag fejét.. Utána engem akart megtámadni. Ezarel azonnal elém állt, hogy védjen engem. Védő aurát bocsátottam kettőnkre, és Azazel csapásának ereje, ellenefordult, és ez súlyos sebet ejtett rajta. Az mondta nekem, hogy ezt még megkeserülöm, és eltűnt. Egyszerűen.. semmivé vált. Ekkor fellélegeztünk. Másnap éjszaka megint megjelent. A seb, amit ejtettem rajta, eltűnt.
-Gondolon erősebb is lett.
-Igen. Egészen hajnalig küzdöttünk Azazellel. Több gárdatag is életét vesztette a harcban.. Aztán végül, Nevra segítségével, olyan súlyos sebet ejtettem rajta, hogy meghalt.
-Nevra az a vámpír igaz?
-Igen. Egyszer elviszlek magammal, és bemutatlak neki.
-Én Leiftant akarom megismerni. - pirult el.
-Naháát. Semmi akadálya.
Cinkosan rámosolyogtam. Mikor először meséltem neki Leifről, már akkor észrevettem, hogy tetszenek neki a belső tulajdonságai. Alig várom, hogy találkozzanak. Kíváncsi vagyok Zia reakciójára. Magammal is vihetném.
-Ziubaba. Nem akarsz velem jönni Eldaryaba?
-Moost?
-Holnap mennénk.
-De igen. Istenem, már alig várom. - ölelt meg szorosan.
-Akkor szedjük össze a cuccaidat, és aludj nálam.
-Jó. Akkor gyere át hozzám, és segíts összeszedni azokat a ruhákat, amik tetszenének Leiftannak.
Felnevettem, és elindultam utána.