Katerina története

~14~

Már két hét telt el, a fagytündérrel vívott csata óta. Azóta, csak annyi történt, hogy Valkyon és Nevra csapata is, visszaszerzet 1-1 darab szilánkot, a segítségemmel. Ma szeretnék hazamenni, hogy bepakoljak néhány cuccot és vegyek egy karton cigit. Meg azért suliba se ártana mennem. Elmentem Ezarelnek szólni, hogy hova készülök, ő pedig kijelentette, hogy akkor jön velem. Most pedig, itt állok a szobámban, és azon gondolkozok, hogy mit vegyek fel suliba, ahova Ezarel is el fog kísérni.
-Még mindig nem értem, hogy miért akarsz velem jönni.-mondtam neki már sokadszorra.
-Mert egy percre se akarlak magadra hagyni. - adta meg a választ, már 100x-ra.
-Hát jó. Akkor szenvedd végig velem a sulit. - forgattam a szemem. Kiválasztottam, egy fehér felsőt, egy fehér nadrágot, és egy fehér pulcsit. Ehhez felvettem a fehér tavaszidzsekimet, és egy fehér tornacipőt.
-Na mehetünk.
-Nem vagy egy kicsit...öö.. fehér? - erre kinevettem és elindultam a suli felé.
Ott találkoztam Ziával, akivel hosszasan beszélgettünk. A nap hátralévő része nagyon unalmasan telt. Ez így ment, napról-napra. Ezarel folyton nyafogott, hogy ezt, hogy bírom ki, én pedig csak kinevettem. Már lassan egy hete itthon voltunk. Kimentem a szemközti dohányboltba, amikor észrevettem Gergőt, és Ambart kézen fogva sétálgatni. Magamban, röhögve nyugtáztam, hogy együtt vannak. Mikor észrevettek, a ribanc felém irányította a lépteit.
-Szia. - köszönt gúnyosan.
-Csá. - köszöntem vissza hasonló hangnemben. - Mit akarsz?
-Semmit. Csak láttam, hogy itt állsz bambán.
-Akkor szerintem el kellene menned a szemészetre, mivel én nem álldogáltam, hanem épp mentem haza. Úgyhogy, ha megbocsátasz, megyek tovább. - hagytam volna ott, de megragadta a karomat. Kérdő tekintettel néztem vissza rá. - Mit akarsz? - egy rántással kiszabadítottam a kezemet, amitől ő egy kicsit megbillent.
-Menősködni akarsz Gergő előtt mi? - erre elkezdtem nevetni.
-Miért akarnék én előtte menősködni?
-Hogy visszaszerezd. De, csak, hogy tudd, ő az enyém.
Erre még mindig nevetve válaszoltam.
-Hát csak tessék. Sok boldogságot.
-Valami bajotok van a lányommal? - szólalt meg, egy halk dallamos hang a hátunk mögött.
-Katerina apja halott. Nem tudom, te ki vagy, de..
-Több tiszteletet kislány. - mondta apa. - Mégegyszer kérdezem. Valami bajotok van a lányommal?
Mosolyogva felé fordultam.
-Ugyan már apa. Szerinted ők, kárt tudtak volna tenni bennem? - kérdeztem még mindig nevetve.
-Hol van Ezarel? Anyád mondta, hogy sietnünk kell.
-Nemtudom. Az előbb, még ő is itt volt. Ezarel - kiáltottam, de semmi. Aztán, átfutott rajtam a felismerés. Szemforgatva mondtam utána, hogy..
- Szerelmem, hol vagy?
Erre Eza azonnal megjelent. Apámmal összevigyorogtak.
-Na, most már menjünk.
Azzal faképnél hagytuk a ribancot, és Gergőt. Gyorsan összeszedtem a cuccomat, és indultunk is vissza, Eldaryaba. Ott azonnal össze is futottunk Miikoval, aki elmondta, hogy miért ráncigáltak minket vissza.
-A segítségedre lenne szükségünk. A királynő azt mondta, hogy te képes vagy egybeolvasztani a szilánkokat.
Ezzel felém nyújtotta őket. Én, ösztönösen tudtam, hogy mit kell tennem. Becsuktam a szemem, és erősen koncentráltam. Éreztem, hogy a kezemben lévő szilánkok, kezdenek egybeolvadni. Mikor kinyitottam a szememet, már egy jókora kristálydarab volt a kezemben. Ezt odaadtam Miikonak, aki mosolyogva tette a helyére.
-Nos. Ha már úgyis visszajöttetek, mehettek is dolgozni. Az elkészítésre váró bájitalok receptje, az asztalodon van Ezarel.
Ekkor még nem tudtuk, hogy miért vigyorog ennyire. 5 perccel később, mikor beértünk a laborba, földbegyökerezett lábbal, néztük a 20 cm hosszú tekercset.
-Hát akkor.. - kezdtem bele lesápadva. - szerintem lássunk is hozzá, mert jövő karácsonyig se végzünk.
-Hasonlóképpen látom a helyzetet.. - mondta ő is ledöbbenve. Ezzel hozzákezdünk, a bájitalok elkészítéséhez. El sem tudom képzelni, hogy mit akarnak kezdeni ennyi főzettel.. Sok idegeskedés, káromkodás, és veszekedés (mivel, bárki bejött, zavartuk is ki egyből, és utána szidtuk őket hosszú perceken keresztül) után, végre készen lettünk az összes bájitallal. Már este 9 óra is elmúlt. Hulla fáradtan rogytunk le az ágyamra.
-Na nekem elegem van ebből a napból. - mondta bosszúsan Ezarel.
-Osztom a véleményedet.
Fél óra múlva, már úgy aludtunk, mint akit agyonütöttek.