Katerina története

~37~

Csendben elindultunk utánuk. Lyria ment elöl vidáman csacsogva, Dorian pedig mogorva hallgatásba burkolózott.
-Gyere már Dorian. Még ki kell kérdeznünk a falu lakóit.
-Ha visszaértünk, lesz egy-két keresetlen szavam Kaltainhoz.
-Miért?
-Fel sem tudom fogni, hogy miért pont veled küldött egy ilyen fontos küldetésre.
-Azért mert te egyszerűen túl goromba vagy és nem tudsz kedvesen beszélni az emberekkel. Ezzel szemben én akkor is kedves vagyok mindenkivel, ha nagyon rossz kedvem van.
-Neked mindig jó kedved van.
-Akkor jobb színésznő vagyok, mint gondoltam.
-Miért baj van?
-Nincs. - azzal Lyria indult is volna tovább, de Dorian megállította.
-Mondd el, hogy mi bajod van, mert zaklatott állapotban vagy, és csak elrontanál mindent.
-Igen? Tudni akarod, hogy mi bajom van? Folyamatosan bunkó vagy, és mindig mindenre gúnyos válaszokat adsz. Mondd csak Dorian, szándékosan nem veszel tudomást arról, hogy mit érzek irántad? Akár hányszor közeledtem, te ugyan olyan bunkó módon utasítottál vissza. De azt hiszem már rájöttem ennek az okára. Kaltain hercegnő miatt van igaz?
Dorian, aki eddig csendben gyűjtögette a csípős megjegyzéseit, most egy csapásra elfelejtett mindent.
-Micsoda? Mi köze van ennek Kaltainhoz? - kérdezte teljesen ledöbbenve.
-Szerelmes vagy belé nem?
-Dehogy vagyok szerelmes Kaltainba. De, hogy válaszoljak is valamit a szóáradatodra, igazad van. Tudatosan nem vettem tudomást rólad. Velem nem fogsz úgy játszadozni, mint a többiekkel.
-Te meg miről beszélsz? - kérdezte csodálkozva Lyria.
-Szerinted nem tudom, hogy miről beszélnek? Előszeretettel szereted magadba bolondítani a fiúkat, aztán mikor megunod, ott hagyod őket.
-Még mindig nem értem, hogy miről beszélsz. Még soha nem volt barátom se.
-Na vajon miért? Valószínűleg addig nem..
-Hogy miért? - szólt közbe Lyria. - Azért mert amióta az eszemet tudom, beléd vagyok szerelmes! - kiabálta könnyes szemmel. Azzal sarkon fordult és elszaladt az erdő felé. Dorian lába, mintha földbe gyökerezett volna és csak pár másodperc múlva indult Lyria után. Csakhogy ez a pár pillanat elég volt ahhoz, hogy megtörténjen a baj.
Lyria előtt egy hatalmas fekete sárkány állt, vízszintes pupillájú, lila színű szemeit a lányra szegezte. Mellette pedig egy éjfekete hajú férfi mosolygott.
-Nagyszerű. Te Kaltain hercegnőhöz tartozol. - mondta a férfi mély, selymes hangján. - Át kell adnod egy üzenetet Kaltainnak.
-Hagyd békén őt! - Dorian beállt Lyria és az ismeretlen férfi közé.
-Áhh úgy látom megérkezett a hősszerelmes ifjú tábornok. Milyen kár, hogy csak az egyikőtökre van szükségem.
-Hozzá ne merj érni.
-Tehát akkor azt akarod, hogy őt hagyjam életben helyetted?
-Igen!
-Nem! -egyszerre kiáltottak fel.
-Milyen szép is a szerelem. Olyan kár, hogy a tiéteknek soha nem lesz jövője. - sóhajtotta mosolyogva. - Egy ember is bőven elég arra, hogy át adjon egy üzenetet Kaltainnak. A döntés joga a tiétek.
-Ketten jöttünk ebbe a faluba, és ketten is fogunk távozni.
-Biztos vagy te ebben ifjú tábornok?
-Teljesen biztos vagyok benne.
-Komolyan azt hiszed, hogy bármi esélyed lenne a nagy Ethag ellen?
-Mit akarsz Kaltain hercegnőtől?
-Akkor hát így döntöttél? Mondd meg neki, hogy nem ússza meg azt, amit a fivéremmel tett. Te mész..
Ethag be se tudta fejezni a mondatot, mert Dorian megtámadta.
-Ostoba tábornok.
Ethag hihetetlen sebességgel támadt rá Dorianra, aki hiába hárította az ütéseit vagy hiába támadt rá, Ress bátyja rettentően erős ellenfél volt. Még Doriannak is..
Lyrián látszott, hogy tenni akar valamit. El akarta terelni Ethag figyelmét bármivel, hogy a tábornoknak legyen ideje összeszedni magát. Körbenézett, aztán észrevette Dorian íját a földön. Bizonyára akkor ejthette el amikor Ethagra támadt. A fekete hajú férfi Doriannal volt elfoglalva de a sárkány éberen figyelt. Nagyon gyorsnak kell lennie. Két ugrással szelte át az utat az íjig. Aztán előkapott a tegezből két nyilat megfeszítette a húrt majd lőtt. Pár tized másodperc múlva kilőtte a második nyílvesszőt is. Mindkettő pontosan ott ért célba ahova célzott, az állat két lila szemébe. A sárkány felüvöltött fájdalmában, mire Ethag levette a tekintetét Dorianról. Ez persze végzetes hiba volt és a tábornok ki is használta az alkalmat. Újra támadott ezúttal sikeresen. A kard pengéje végigszántott Ethag hasától egészen a mellkasáig. Mikor Ress bátyja megtántorodott, Dorian odaszaladt Lyriához és megfogta a kezét.
-Gyere! Sietnünk kell. Nem fogom kockáztatni az életedet.

-Ha nincs itt Lyria, Dorian itt maradt volna igaz? - fordultam oda Kaltainhoz.
-Minden kétséget kizárólag. Ethaghoz egész El gárdája kevés volt. Bele se merek gondolni mi lett volna, ha Dorian itt marad.
Oldalra néztem, és a két távolodó pontot figyeltem egészen addig, amíg újra körül nem vett minket a szürkeség.