Katerina története

~1~

-Csend legyen vagy röpdolgozatot iratok!-mondta Kardos tanár úr vészjóslóan.
Mindenki azonnal abbahagyta amit csinált. Hiába van holnaptól ősziszünet, kinézem belőle, hogy megíratja. Épp morogtam valamit, amikor a legjobb baratnőm, Zia megbökött és lemutatott a füzetem sarkára.
"Ne morogj mert képes megíratni"     "Pfff oke de amúgyis csak 2 perc van már." írtam gyöngybetűkkel. Na meg persze forgattam a szememet hozzá. Végszóra kicsengettek. Zia egész úton zaklatott, hogy mit csinálok majd a szünet alatt.
-De hát mondtam már, hogy otthon leszek végig és pihenni fogok.
-Gergővel mi?-kérdezte vigyorogva.
Forgatom a szemem.
-Nem. Dolgoznia kell. Meg amúgyis még lelkiekben fel kell készülnöm 2 műtétre ha elfelejtetted volna.
-Mégis, hogy felejtettem volna el, hogy majdnem meghaltál?
-Gondolj arra, hogy most már jól vagyok.- Én és a csodás balesetem. Nem könnyű elfelejteni, ha valaki zuhan 4 m-t és eltörik a gerince + a csuklója. De mondjuk ott ismertem meg Gergőt. Ő az orvosom. Az emlékre elmosolyodtam. Zia meg csak nézett rám nagy szemekkel.
-Most meg miért mosolyogsz?
-Ott ismertem meg Gergőt.
Erre csak a szemét forgatta. A parkig szó nélkül mentünk, ott elköszöntunk és elindultam hazafelé. Nem volt otthon senki. Felszaladtam a szobámba és megláttam az íróasztalomon egy követ. Egy levél volt mellette anyátol.

"Kicsim! Akaszd fel ezt a kristálydarabot a kereszted mellé. Később majd megérted! Szeretlek!"

Najó ez nem tudom mi volt. Na mindegy.. felraktam a nyakláncomra. Elkezdett világítani. Megbabonázva figyeltem. Furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha a kristály megpróbálna irányítani. Aztán egyszer csak elkezdett kivezetni a házból és én nem tudtam ellenállni. Addig vezetett, amíg egy furcsa kapuhoz nem értem. Mikor azonban átmentem rajta, egy érdekes helyen találtam magam. Egy róka szerű lány döbbenten nézett rám.
-Hát te meg ki vagy és, hogy kerülsz ide?
-

Hát a nyakláncom vezetett ide..-mondtam neki és közben észrevettem, hogy nem vagyunk egyedül. Egy szőke sráccal beszélgetett, mielőtt felbukkantam a semmiből.
-A nyakláncod? Hogy érted azt, hogy idevezetett?
-Igazából én sem értem pontosan..-mondtam zavartan.-mikor hazaértem ott volt az asztalomon ez a kristály és egy levél mellette.
-Ki adta neked oda azt a kristálydarabot?-nézett rám gyanakvóan.
-Anyukám írt egy levelet, hogy akasszam a keresztem mellé és majd később meg fogom érteni.
-Anyukád tündér?-nézett rám elképedve.
-Dehogy is-nevettem fel- egyszerű ember.
-Biztos vagy benne? Nem emlékszel, hogy beszélt-e neked ilyenekről?
-Nem tudom szinte semmire sem emlékszem a gyerekkoromból.-mondtam elgondolkodva.
Ekkor megköszörülte valaki a torkát mögöttünk. Odanéztünk és megpillantottam 4 srácot.
-Ki ez a lány Miiko?- kérdezte a fekete hajú fiú, aki most csábosan nézett rám. Chh próbálkozz csak nekem barátom van. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ránéztem a rókalányra. Ahaa szóval ő lenne itt a főnök? Vagy mi..
-Ohhmm nos, hogy hívnak?
-Katerina.
-Eléggé régimódi név.-mondta a kék hajú gúnyosan röhögve.
-Én szeretem a nevemet-és egy gyilkos pillantást küldtem felé.
-Haver ha a pillantásával ölni lehetne már halott lennél-nevetett fel a fekete hajú fiú.
-Hogyan tudok hazajutni innen?
-Innen nem tudsz hazamenni- mondta cinikusan a kék hajú.- A gombakörök csak egyirányúak.
-De hát én nem jöttem át semmilyen gombakörön.A kristály egy kapun keresztül hozott ide.
Erre mind döbbenten néztek rám. Miiko gyorsan elmondta nekik a nyakláncom történetét.
-Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy tündér-e . De egyébként nem tudsz hazamenni innen..
"De haza tudsz menni, ha viselsz engem" Hallom a hangot a fejemben.-A kristály azt mondta, hogy haza tudok menni ha viselem.
Mind döbbenten meredtek rám.
-Ezarel menj csinálni a bájitalt.-adta ki a parancsot Miiko- Kero csináljátok meg a gárdatesztet.
Az unikornis bólintott, majd elindult. Én meg elindultam utána.