Katerina története

~24~

Szótlanul méregettük egymást.
-Nos, Ezarel már az én oldalamon áll. Mi ketten vagyunk, te viszont egyedül. Az a fikarcnyi kis esélyed, ami volt, legalábbis amiről azt hitted, hogy volt.. - kezdett bele, de közbeszóltam.
-Elég. Lehet, hogy azt hiszed, hogy te olyan különleges vagy. Lehet, hogy azt hiszed, ellenem tudtad fordítani Ezát. De valamiről megfeledkeztél.
-Na és miről?
-Nem tudod, hogy mire vagyok képes. Nem tudod, hogy miféle különleges erő lakozik bennem. Leegyszerűsítve, nem tudsz te semmit. Jöhetsz nekem azzal, hogy te vagy Lilith, de számomra egy senki vagy. Lehet, hogy azt hiszed, hogy olyan erős vagy, mert 3 kristályszilánk ágyazódott a testedbe, de attól nem leszel se jobb, se erősebb nálam.
-Honnan tudod? - szűkítette össze a szemét, és úgy nézett rám.
-Mint mondtam, nem tudsz te rólam semmit.
-Ezarel, állj elém. - Eza, elé sétált. Lilith pedig megsimította az arcát.
-Komolyan? Több eszed is lehetne ennél. Eza MOST!
Ezarel olyan hirtelen mozdult, hogy Lilithnek esélye sem volt kivédeni az ütést. Megtántorodott, és kis híján el is esett. Eza mellé siettem, és rámosolyogtam.
-Ezért most megfizetsz. - kiáltotta, és támadásba lendült. Időben sikerült kitérnem az ütés elől.
Azt meg kell hagyni, hogy hiába vagyunk ketten, Lilith nem lesz könnyű ellenfél. Főleg, hogy az a 3 szilánk, még erősebbé teszi.
-Na mivan, lefagytál? - gúnyolódott.
Rámosolyogtam, és én is támadásba lendültem. Ahogy fáradt, egyre nehezebben tért ki az ütéseim elől. Sosem örültem még ennyire, az elmúlt 3 év kimerítő, edzéseinek. Nem véletlenül imádtam oda járni. 
A szemem sarkából láttam, ahogy Eza lassan hátrálni kezd. Lilithnek ez fel sem tünt, a teljes figyelmét rám szentelte. Ezarel elindult a démon háta mögé, és hátranyúlt, egy nyílvesszőért, aztán célzott. Szélsebesen hasított át a levegőben, mígnem célba talált. Egyenesen Lilith nyakába fúródott. A drága démonunk a nyakához kapott, és megpróbált megszólalni. Szája sarkából apró vércsík kezdett folyni, aztán holtan esett össze.
-Ügyes voltál szívem. - öleltem magamhoz Ezarelt.
-Te is ügyes voltál. - puszilta meg a homlokomat.
Kiszedtem a démon testébe ágyazódott szilánkokat, aztán visszamentünk a faluba. Lilith halála után, megtört a varázs, így a falu lakói felébredtek a kábulatból. Nagyon hálásak voltak, amiért megszabadítottuk őket, a démontól.
Mivel a fáradtságtól majd összeestünk, elindultunk vissza, a főhadiszállásra.
Miikonak nagy vonalakban elmeséltük, hogy mi történt, és biztosítottuk róla, hogy ha kipihentük magunkat, minden elmesélünk részletesen.
Már alig vártuk, hogy lefeküdjünk aludni, a pihe-puha ágyba.