Nem szeretem a teszteket. Ezt is vagy 20 percig csináltuk. De minimum a felét hasból mondtam. Végül az Abszint gárdába kerültem..ami kiderült, hogy annak az undok kék hajú fiúnak a gárdája. Csodálatos. Kero mesélt nekem a gárdákról. Elmondta, hogy melyiknek ki a vezetője és azt is elmondta, hogy hol vagyok. Eldaryaban. Érdekes..soha nem hittem a mesékben erre kiderült, hogy igazak. Miközben sétálgattunk a főhadiszálláson, belebotlottunk azokba a fiúkba, akikkel abban a teremben találkoztam. És a legnagyobb bánatomra sok sikert kivántak Ezarelhez. Na igen ez az én szerencsém.. Útközben összefutottunk Miikoval.
-Gyere Katerina. Ezarel már kész van.
Vettem egy 180 fokos fordulatot és követtem a lányt.
Bementünk a laborba, ahol már vártak ránk a többiek.
-Mit kell csinálnom?-kérdeztem Ezareltől.
-Idd meg ezt.-nyomott a kezembe egy kis üveget nem túl finoman. Erre forgattam a szememet.
Megittam, de nem éreztem semmit. Ezarel hátatfordított nekem és elkezdett magyarázni Miikonak, hogy ő megmondta, hogy ember vagyok. De aztán észrevette, hogy mindenki a háta mögé néz. Ő is hátranézett és látta, hogy halványkék színű aura van körülöttem és erre kivételesen nem tudott mondani semmit. Miiko rámosolygott.
-Mit is kezdtél el mondani?
-Semmi.-és dühösen nézett rám. Mire égnek emeltem a tekintetem.
-Figyelj..akkor te át tudsz kelni egyik világból a másikba?-kérdezte a lány kivácsian.
-Igen. Miért?
-A másik oldalon mit csinálsz? Dolgozol?
-Nem. Suliba járok. Vagyis hát ez az utolsó évem.
-A héten itt tudnál maradni? Szerintem tudnál nekünk segíteni.-Ezarel tiltakozni készült, de belefolytottam a szót.
-Végülis itt tudok maradni. Mától szünet van.-mondtam elgondolkodva.
-Szuper-csapta össze a tenyerét.-Kero mutasd meg a szobáját. Holnap várlak a kristályteremben és elmagyarazom a dolgokat.
-Rendben-rámosolyogtam és elindultam Kero után.
-Katerina várj!-szólt utánam Miiko.
-Igen?
-El tudnad majd hozni azt a levelet?
-Persze.
-Köszönöm.
Kero elkísért a szobámig, ami gyönyörű volt. Nagyon világos, teljesen olyan volt, mintha egy kertben lettem volna. Ekkor egy hang szólalt meg mögöttem nem kis ijedtségemre.
-Ezt a szobát én csináltam.-mondta a hang gazdája.
-Tényleg?-fordultam Ezarel felé.
-Igen. Nem értem, hogy miért ilyen hihetetlen.
-Csak nem néztem volna ki belőled. De a szoba..az csodálatos.-mintha megkönnyebbült volna.
Elkezdett rezegni a telefonom. Gergő az.
-Szia.
-Szia szerelmem. Szerdán lesz a műtéted. Úgy gondoltam egyszerűbb előbb a kezedet megműteni.
Lesápadtam. 2 nap múlva? Huu ezt, hogy mondom el Miikonak? Ezarel aggódva nézett rám.
-Szerdán?-kérdeztem.
-Igen miért?
-Ohh semmi csak..
-Megértem, hogy félsz a műtéttől.-mondta, de hallottam a hangján, hogy próbálja visszafojtani a nevetést.
-Hogy én félni egy műtéttől? Kinek nézel te engem?
Mondtam felháborodva.
-Hogy milyen agresszív ma valaki.
-Hogy één agresszív? Dehogy vagyok én agresszív. Csak meglepődtem, hogy szerdán műtesz mikor még meg se beszéltük az időpontot.
-Bocsi. De legalább suliig jobban leszel.
-Igazad van.
-Tudom.-égnek emeltem a tekintetem.
-Ne forgasd a szemed.
-Honnan tudtad?
-Ismerlek. De most le kell tennem megyek vissza dolgozni. Szeretlek szia.
-Énis. Szia.
Istenem, hogy mondom ezt el Miikonak?
-Miért kell műteni?-kérdezte Ezarel.
-Huuu hosszú törtelénet.
-Ráérek.-mondta, az ajtófélfának támaszkodva.
-Jó akkor gyere be és elmesélem.
Meglepődött, de bejött. El kezdtem mesélni, hogy mi történt. Felnevetett amikor elmondtam, hogy kiestem az ablakból.
-De béna vagy.
-Tudom, tudom. Na akkor folytatom.
Elmeséltem, hogy nem éreztem fájdalmat meg semmi és elmentem haveromékhoz.
-Te elmentél úgy, hogy megsérültél?-hitetlenkedett.
-Igen mivel, mint mondtam nem éreztem fájdalmat. Mivel nagy sokk hatására az agyam automatikusan küldte az adrenalint. De gondolom ezt tudod hiszen te vagy a gárda vezetője.
-Igen igen tudom. Én csak azon lepődtem meg, hogy..na mindegy folytasd.
Elmesemélten neki, hogy mi történt ezután.
-Szép kis történet. Szerintem meséld el Miikonak is.
-Istenem, hogy fogom elmondani neki, hogy még lesz 2 műtétem?
-Meg fogja érteni.
-Remélem.
-Na akkor én megyek. Jóéjt.
-Jóéjt.
YOU ARE READING
Katerina története
FanfictionEz a történet, Katerináról szól, egy átlagos gimis lányról. Legalábbis azt hitte, hogy átlagos. Ugyanis egy kristálynyaklánc segítségével átment egy kapun, és ez fenekestül felforgatta az életét.