Katerina története

~31~

-Akkor ugye nem baj, hogy elmegyek?
-Persze, hogy nem baj. Tudom, hogy nektek most a kristály az első, és ezt meg is értem.
-Legalább Leif vigyázni fog rád. Ha ő nem maradna, akkor nem hagynálak itt.
-De hát csak te érzékeled a szilánkok auráját.
-Miiko osztotta be szarul a csapatot.
-De egyébként nem is értem. Ti mindig mindenhova együtt mentetek. Miiko is együtt osztott be titeket. Akkor ez most mi?
-Van valami a háttérben. Valami, ami nagyon nem tetszik nekem. És hidd el ki fogom deríteni, vagy ne legyen a nevem Katerina.

*Ezarel*

Gyűlés után a fiúkkal beültünk meginni 1-2 sört. Nevra ötlete volt az egész. "Beszéljünk a gyűlésen hallottakról" címszó alatt. De persze mindhárman tudtuk, hogy az egész arra ment ki, hogy ne menjek Miiko után kiverni a balhét.
Ezért ülök hát most a mézsöröm felett, és gondolkodom azon, hogy mit is kezdjek majd magammal Katie nélkül. A legfurcsább az egészben az, hogy nem csak nekem tűnt fel Miiko kicseszése velem szemben, hanem nagyon sok tündérnek is. És nem mondanám, hogy örülök a szánakozó pillantásaiknak.
-Ezarel figyelsz te rám egyáltalán? - csattant fel Nevra.
-Bocs, de egyáltalán nem figyeltem.
-Figyelj Eza, én sem örülnék neki, ha Erika nélkül kellene mennem bárhova is, de ez a viselkedés nem vezet sehova. - szólalt meg Valkyon.
-Szerinted nekem könnyű itt hagyni Ambart?
-Nem arról van szó, hogy neked olyan könnyű lenne. De te is nagyon jól tudod, hogy amióta együtt vagyunk, nem mentünk egymás nélkül sehova. Ez a küldetés kitudja mennyi ideig fog tartani. Én pedig az alatt az idő alatt, azt se fogom tudni, hogy a menyasszonyom él-e vagy hal. - csattantam fel most már én is.
-Mi ezt meg is értjük. De ez a viselkedés nem vezet sehova. Miikonak biztos jó oka volt rá, hogy így döntött. Nekünk pedig bíznunk kell az ítélőképességében. - próbált vígasztalni Valkyon.
-De ha valami baja lesz, én megölöm Miikot.
Lehetett valami a tekintetemben ami megijeszthette a fiúkat, mivel aggódva néztek rám. Felhajtottam a maradék sörömet, és Katie szobája felé vettem az irányt.
Mikor odaértem, bekopogtam. Hálóingben nyitott nekem ajtót.
-Ezarel?
-Veled akarok aludni szerelmem.
-Én is, de akkor a te szobádban, mivel Ziu itt van.
-Rendben. Gyere akkor.
Katie visszament szólni Ziának, aztán kézen fogva indultunk a szobám felé.
A folyosón Miiko jött velünk szembe.
-Hát ti? - kérdezte kíváncsian.
-Megyünk aludni. - közölte az egyszerű tényt Katerina.
-Együtt? A világért sem akarok beleszólni, de nem lenne egyszerűbb az elválás ha külön alszotok?
-Na és mi lesz legközelebb? Azt is meg akarod szabni, hogy mikor szólhatunk egymáshoz? - kérdeztem indulatosan.
-Nem.. Én nem azért mondtam.. Csak..
-Semmi közöd ahhoz, hogy együtt alszunk-e vagy sem. - vágtam a szavába.
-Tudom.
-Akkor ehhez tartsd magad. - mondtam, aztán Ketiet magam után húzva bementem a szobámba, és hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, becsaptam magunk után az ajtót.
-Szerelmem, nyugodj meg kérlek. - szólt halkan Katie.
-Hogy tudnék megnyugodni, ha Miiko bele akar szólni a kapcsolatunkba?
-Engem is zavar a dolog, én sem értem, hogy mi ütött belé, de ha minden adandó alkalommal belékötsz, az semmi jóra sem vezet.
-Igazad van. Akkor mostantól nem kötekedek vele.
-Rendben. - mondta, majd csókra nyújtotta a száját. Lehajoltam, és ajkam először puhán érintette Katie ajkait, aztán át vette a csók felett az irányítást, és egyre hevesebben csókolt.
Felkaptam az ölembe, és az ágyhoz vittem. Lefektettem a hátára, és apró csókokat leheltem az arcára majd lefelé haladva a nyakára, vállára, aztán megálltam.
-Szeretlek Katie.
-Én is szeretlek drága Ezarelem. - nézett rám vágytól csillogó szemmel.