Katerina története

~6~

Valaki mászkál az ajtómnál. Egy levelet látok a padlón.
"Gyere a szokásos helyre. *E*"
-Miért hívtál ide?
-Mutatni akarok valamit.-mondta Ezarel.
-Akkor mutass-néztem rá szerelmesen.
Elővett egy dobozt. Amiben egy gyönyörű gyűrű volt.
-Hozzám jössz feleségül, szerelmem?
-Hát persze.-mondtam boldogan és megcsókoltam.
Hirtelen felriadtam. Ez meg miféle álom volt? Én Gergővel járok. Miért álmodtam Ezarellel? Ráadásul azt, hogy szerelmes vagyok belé és megkéri a kezem. Istenem de hülye vagyok. Kopogtattak az ajtómon. Felugrottam ijedtemben. Kinyitottam és Ezát pillantottam meg. Jajj neee csak őt ne csak ne most. Az álmomra gondoltam és fülig elvörösödtem.
-Mi ez a reakció? -kérdezte vigyorogva, miközben végignézett rajtam. Most mégjobban elpirultam, ő meg még szélesebben vigyorgott. Csak egy hosszú póló van rajtam..
-Érdekes fogadtatás.
-Jajj mááár.-néztem rá dühösen.
-Nyugi már. Apád küldött, hogy mondjam meg neked, hogy ma náluk vacsorázunk.
-Zunk?-néztem rá hitetlenkedve.
-Igen. Hozzá kell szoknod, hogy minden nap látsz.
-Örülök neki.-forgattam a szemem.
-Na öltözz. 10 perc múlva a laboromban akarlak látni.
-Pfffffff.
-Attól, hogy hercegnő vagy, még én vagyok a főnököd. Na igyekezz.-erre csak még dühösebben néztem rá.-Te tényleg más vagy, mint a többi lány itt. Ilyenkor már ugrani szoktak, hogy segítsenek nekem.
-Szuper. Kaptam még egy Nevrát.-az a srác megszámlálhatatlanszor próbálkozott be nálam. De mindig elhajtottam.
-Hogy één olyan vagyok mint Nevraa?
-Pedig én még kezdtelek megkedvelni.-sóhajtottam és rácsaptam az ajtót. Utána elvigyorodtam. Ezt most megkapta. Gyorsan felöltöztem és elindultam a labor felé. De csak egy dühös szempárral találkoztam amikor beléptem a laborba.
-Remélem azért most nem akarod rámcsapni az ajtót.
-Ha nem adsz rá okot akkor nem.
-Na akkor csináld a dolgod.
-Majd ha elmondod mit kell csinálnom, akkor csinálni fogom.-erre elpirult egy kissé. De hamar leplezte a zavarát. A kezembe nyomott egy cetlit.
-Ezt csináld meg, amíg én csinálom a dolgom.
-Igenis főnök.-és forgattam hozzá a szemem.
Megfordultam és ott állt az ajtóban anya és apa.
-Látom jól kijöttök egymással.-nevetett apa.
-Szerintem is.-morogtam az orrom alatt.
-Azért jöttünk mert anyád beszélni akart veled.
-Hát akkor mondja, mert nekem dolgom van.
Várakozóan néztem rá.
-Mondhatom itt is?
-Aha.
-Inkább vacsoránál...
-Most meg mi bajod lett?-ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Majd vacsoránál megbeszéljük.
-Jó. De ő miért kell, hogy jöjjön?-mutattam hátra, az említett személyre.
-Mert apád legjobb barátja már vagy 100 éve.
-106.-mondtak egyszerre apámék.
Felsóhajtottam, ahogy anyám is.
-Szuper kaptam még egyet belőled és Ziából.
-Héé-ezt már hárman mondtuk. Anya felaldta, mert látta, hogy túlerőben vagyunk.
A szüleim elköszöntek tőlünk, mi meg el kezdtünk dolgozni. Már a harmadik bájitalt csináltam, amikor megjelent Miiko.
-Katerina hercegnő. Gyere a kristályterembe kérlek.-ezen a megszólításon annyira meglepődtem, hogy kis híján kiesett a kezemből a fiola.
-Katie vigyázz már!-förmedt rám.-Ha elejted kezdheted elölről.
-Ezarel udvariasabban. Egyébként meg te kezdenéd, mert a hercegnő küldetésre megy Nevrával.
-Miiko kérlek ne hívj hercegnőnek. Csak simán Katerinának vagy Katenek.
-Jólvan. Na gyere elmondom a küldetés lényegét.
Elmentünk a kristályterembe, ahol már Nevra várt minket.
-Nos.-kezdett bele Miiko.-A tündérek felfigyeltek, egy különösen vad és a szokásosnál is nagyobb fekete kutyára az erdőben. El kellene mennetek megnézni és ha sikerül, akkor végezzétek ki.
-Rendben.-mondtam-Nevra, induljunk.
Felvettem a harci öltözetemet, és elindultam a nagy kapuhoz, ahol Nevra várt rám.
-Indulhatunk.
-Óvatosnak kell lennünk.-kezdett bele az árnyék gárda vezetője.- A fekete kutyákkal nagyon nehéz elbánni, és Miiko szerint ez még az átlagosnál is nagyobb.
Elindultunk az erdő mélye felé. Már legalább 20 perce sétáltunk, amikor el kezdtem érezni a kristály jelenlétét.
-Nevra-suttogtam. Mire kérdőn nézett rám.
-Arra van a szilánk.-mutattam jobbra.
-Honnan tudod?
-Érzem.
Elindultunk hát arra, amerre mutattam. Meg is találtuk a fekete kutyát.
-Katerina hercegnő. Csak óvatosan. Ez a példány 2x akkora, mint..
-Csak Katerina..és nem kell engem annyita félteni.
Pozícióba álltam. Nevra szólni készült, de már rég csak a kutya volt a szemem előtt és ő is csak velem foglalkozott. Észrevettem a szilánkot a torkában. Ő ugrani készült, de én megelőztem. Támadásba lendültem. Nem tartott tovább 3 percnél, már a kutya hátán voltam, és bevetettem minden tudásomat, amit az MMA edzéseken tanultam. Elkezezdtem folytani. A kutya próbált lerázni a hátáról, sikertelenül.
-Nevra. A torkában van a szilánk. Amint a kutya az oldalán van, szúrj.
Egy jól irányzott mozdulattal felborítottam a kutyát. Nevra pedig szíven szúrta. Utána kivágta a torkából a kristálydarabot.
-Azta Kate szuper voltál.
-Köszönöm Nevra. Na menjünk vissza Miikohoz.
Mire visszaértünk a főhadiszállásra, eléggé elfáradtam. Beszálmoltunk a rókalánynak a fekete kutyával való harcról.
-Nagyszerű-lelkendezett a lány.-És én még téged féltettelek.
-Ugyan.-mondtam kissé elpirulva.-Lassan készülődnöm kellene, mert a szüleimnél vacsorázok.
-Rendben. Szia.-köszönt el Miiko.
-Szia -köszönt el Nevra is.
-Sziasztok.
Gyorsan átöltöztem és mentem Ezáért a laborba. Lassan elindultunk anyáékhoz. Nem beszélgettünk egymással útközben. Mikor megérkeztüztünk, apa nyitott ajtót. Kérdeztek az első küldetésemről, mivel Miiko értesítette őket a hollétem felől. Elmeséltem nekik mindent részletesen, ők meg tátott szájjal bámultak.
-Jól jöttek azok az edzések akkor.-mondta anyám.
-Hát igen. Sok hasznát vettem.
Ezarel még mindig nem tudott szóhoz jutni.
-Édesem.-kezdett bele anya komoly hangsújjal.- el kell mondanom valamit.
-Na kivele.
-Férjhez kell menned pár év múlva.
-Beszéld meg Gergővel.
-Nem. Úgy értem itt Eldaryában. Mivel ha én meghalok, te veszed át a trónt. Tegnap éjjel álmodtál azzal az illetővel. Láttál egy darabot a jövődből.
Amint ezt meghallottam, félrenyeltem. El kezdtem köhögni.
-Ne ne ne ne ne. Csak azt ne. Istenem ezt nem hiszem el.-elkezdtem markolászni a keresztemet.
-Nyugodj meg édesem. Elmondod, hogy kiről álmodtál?
-Nem-kiáltottam rá.
Ezarel arcan a felismerés hullámát láttam átsuhanni.
-Azt hiszem én rájöttem.
-Te is fejezd be.
-Ahogy ma ajtót nyitottál.-dühösen néztem rá, de ő folytatta.
-Amint meglátott elpirult. Pedig épphogycsak kinyitotta az ajtót.
-Fejezzétek már be.-kiáltottam rájuk. Most már nagyon dühös voltam.
-Csak nem velem álmodtal?-kérdezte vigyorogva.
Engem meg már szétvetett a düh. A hajam szállni kezdett és nagyon hideg lett a szobában.
-Édesem kérlek nyugodj meg.-ijedt meg nagyon anya.
Aztán hirtelen összeestem.