Katerina története

~20~

Már eltelt 2 nap, mióta Ezarellel találkoztam. De ami a legaggasztóbb, hogy a többiek se látták. Természetesen mindenki tőlem kérdezgeti, hogy hol lehet Eza, mivel hivatalosan nem szakítottunk. Mondjuk erről a többiek nem is tudtak.. Nekem is el kellene kezdenem keresni őt. Fogtam is a cigimet, és elindultam először a szobája felé. Mivel ott nem találtam, indultam tovább a labor felé. Tudtam én is, hogy ott feleslegesen keresném, mivel ha ott lenne a többiek sem aggódnának. Ezután elindultam a piac felé. Mivel a HQ kertjében sehol sem találtam, elindultam arra a helyre ahol mindig találkoztunk. Meggyújtottam egy cigit, és úgy indultam el a kis tisztás felé. Mikor odaértem körbenéztem, és elmosolyodtam. Első látásra beleszerettem ebbe a helybe. A tisztást, különleges, rózsaszín levelű fák veszik körül. S a végében, van egy gyönyörű tó is. A tó körül, félhold alakban sziklák találhatók, a legmagasabbról, vízesés folyik. Az összhatás, egyszerűen csodálatos. Mesebeli. Ezarel, a tó partján ült törökülésben. Nagyon elgondolkodhatott, hisz észre se vette, hogy mögé kerültem. Mikor megszólítottam, eléggé meg is ijedt. Mikor felnézett rám, lesápadt egy kissé.
-2 napja itt vagy igaz?
-Igen, tényleg itt vagyok.
-Miért nem jöttél vissza?
-Mert nem tudtam a szemedbe nézni. Egy félreértésnek köszönhetően, nagyon gyerekesen viselkedtem, ami megbocsáthatatlan.
-Lindára gondolsz?
-Ne is említsd azt a lányt. Már a második mondatával felidegesített, utána meg nem hagyott békén a bocsánatkéréseivel. Én arra gondoltam, hogy félreértettem Valkyon első mondatát.
-De hát..
-Nézd meg, hogy én mit hallottam és láttam. Utána majd megérted. - hajtotta felém a fejét. Megérintettem, és azonnal megértettem, hogy miért akadt ki.
-Te csak az első mondatot hallottad.. -most az én emlékeimet mutattam meg neki. Ahogy Valkyon elmond mindent, azt, hogy utána szaladtam is Erikához beszélgetni, és azt is, hogy én, hogy láttam a dolgokat anyáéknál.
-Teljesen félreértettük egymást. - mondta szomorúan Ezarel.
-Igen. Meg kellett volna hallgatnom téged, de nagyon dühös voltam.
-Nekem meg nem kellett volna csak úgy otthagynom téged, hanem megkérdezni..
-Szerintem induljunk vissza a főhadiszállásra. Mindenki aggódik érted.
-Tényleg?
-Nehogy azt hidd, hogy olyan nélkülözhető vagy.
-Jó. Akkor menjünk vissza.
-Egyébként, ha nem jövök érted, meddig ültél volna itt?
-Nemtudom.. Valószínűleg elég sokáig.
Megöleltem, és megnyugtattam, hogy most már minden rendben van. Visszamentünk a főhadiszállásra, és elmentünk Miikohoz.

-2 napig eltűnsz, és annyit mondasz, hogy SAJNÁLOD? - kelt ki magából Miiko eléggé.
-Miért? Mi mást mondhatnék még?
-És Kate mégis hol talált meg? Mi sehol nem találtunk.
-A mi kis tisztásunknál.
-Az hol van?
-Neharagudj Miiko, de ez csak a mi titkunk. - szóltam közbe én is.
-Jólvan értem én. Akkor menjetek. Úgy látom Ezarelre ráfér egy alapos alvás. De viszont akkor neked kell megcsinálni, a felhalmozódott munkát.
-Jó.
-Nem. - vágott közbe Eza. - Segítek neki. Jóhogynemmár az én hülyeségem miatt, őt bünteted.
-Ezarel.. alig állsz a lábadon. - mondta Miiko.
-Mire való az éberség bájital?
-Nem ihatod azt egész nap. Az nem pótolja az alvást.
-Szerintem akkor ezt te is fogadd meg. Mivel ha jól emlékszem, naponta 3-at is megiszol.
-Az nem ugyan az.
-Dehogynem. Megyünk dolgozni. Szia Miiko.
-Sziasztok. - sóhajtott, a kitsune.
Kézen fogva elindultunk a labor felé.