Katerina története

~35~

Tízszer. Ennyiszer próbáltam bemenni a menyasszonyomhoz az utóbbi 2 napban, és Ewelin pontosan ennyiszer utasította vissza a kérésemet, parancsomat, utasításomat, kinek, hogy tetszik. Most a szobámban ülök és azon gondolkodom, hogy, hogyan is tudnék bejutni hozzá. Miikonál már voltam. Nagyon szeretne segíteni nekem, hiszen részben az ő hibájából került oda. Megpróbált beszélni Ewevel, de még őt sem engedte be hozzá. Ezzel oda lett minden reményem. Egyre nehezebben tudok a munkámra koncentrálni így, hogy nem tudom mi van Kattel.

*Katerina*

Hol vagyok? Akárhova nézek, mindenhol szürkeséget látok. Körbenéztem, és megpillantottam egy kis fényt. Ez volt az egyetlen fényforrás ezen a szürke helyen, úgyhogy elindultam felé. Ahogy közeledtem egyre jobban éreztem a belőle áradó melegséget. Először csak az ujjaimat érintettem a fényforráshoz, ami leginkább egy kapuhoz hasonlított. Aztán áthaladtam rajta.
Körbenéztem és egy lányt pillantottam meg, aki egy színpadon állt. Közelebb mentem hozzá, és megszólítottam.
-Szia. Meg tudnád mondani, hogy hol vagyunk? - vártam, de nem válaszolt. Mintha meg se hallott volna. Még közelebb mentem. Felmentem hozzá a színpadra, és megálltam mellette. Próbáltam megérinteni a vállát, de a kezem átcsúszott rajta, mintha csak levegőt érintenék. Hátráltam egy lépést. Nem tudom mi baj lehet. Leguggoltam, és megérintettem a színpadot. Az ujjaim nem siklottak át a színpad felületén.
Miközben azon gondolkodtam, hogy ez hogyan lehetséges, a lány megmozdult mellettem. Egyetlen pontra meredt, mintha ő látna valamit amit én eddig még nem vettem észre. Én is figyelmesen nézek abba az irányba, mint ő. Egy kisebb csapat közeledett felénk. A vezetőjük egy 50 év körüli férfi volt. Őszülő haján megcsillant a fény.
-Miért hivatott minket ide hercegnő?
-Figyelmeztettek engem. A kristályunk veszélyben van.
-Ki figyelmeztette magát?
-A kristály álmomban szólított meg. Figyelmeztetett a közelgő veszélyre.
-Milyen veszély közeleg Kaltain hercegnő?
-Az orákulum nem tudott pontos választ adni a kérdésemre. Egy áruló van közöttünk. - felemelte a kezét és csendre intette az ősz embert, mielőtt feltehette volna a következő kérdést.
-Nem tudja, hogy ki fog elárulni minket. Azt mondta, hogy bennetek megbízhatok. Egy dologra intett csupán. - szünetet tartott, és egyesével mindenkinek a szemébe nézett. - Nem bízhatunk senkiben. Meg kell találnunk a kémet.
Minden elsötétedett. Újra szürkeség vesz körül. Meg kell keresnem a következő fényforrást. Elindultam, bár fogalmam sem volt, hogy merre kell mennem. Céltalanul haladtam előre, aztán megláttam egy apró fényforrást a távolban. Futva tettem meg a távolságot, aztán áthaladtam a fénykapun. Mikor kitisztult a látásom észrevettem, hogy a kristályteremben vagyok. Látom, hogy egy férfi közeledik a kristály felé. Az áruló férfi, akiről Kaltain hercegnő beszélt. Figyelmeztetnem kellene, de nem tudom, hogy hogyan tehetném meg. Nem tudom megérinteni. Sőt, egyáltalán nem is tudom magamra felhívni a figyelmet. A tehetetlenségtől könnybe lábadt a szemem. Nem tudok segíteni a hercegnőn, akármennyire is szeretnék. Közeledő léptek zajára lettem figyelmes. Valaki belépett a terembe. A hercegnő volt az.
-Ress? Mit csinálsz itt?
A férfi széles mosolyra húzta a száját, de a szeme nem mosolygott.
-Kaltain. Téged kerestelek kedvesem.
Kiáltani akartam, hogy ő az áruló, de a hercegnő nem hallott volna meg.
A Kaltain is kezdte megérteni a dolgot mivel hátrált egy lépést.
-Mi a baj kedvesem? - a férfi, Ress mosolya állatias vicsorrá változott.
-Ress, mit keresel itt valójában?
-El akarom pusztítani a kristályt. - felelte olyan könnyedséggel, mintha az aznapi időjárásról beszélne.
-De miért tennéd ezt? - a hercegnő a könnyeivel küszködött. - Miért árultál el engem?
-Hogy miért? Hosszú évekkel ezelőtt terveztem el a dolgot. Azzal a szándékkal jöttem ide, hogy a kegyeidbe férdőzzek. Le akartalak nyűgyözni téged. Azt akartam, hogy bízz bennem. Azt akartam, hogy belémszeress azért, hogy olyan jellegű fájdalmat élj át, mint én! Apád katonái leigázták a falut ahol éltem. Megölték a hitvesemet. Elvettek tőlem mindent. És most én is ezt teszem. A kristály elpusztítása volt a célom, de az, hogy közben téged összetörlek, a földbe tiporlak az minden örömmel felér. Van fogalmad róla, hogy mennyire undorodtam attól, hogy egyáltalán hozzád érjek? Hogy egy ágyban aludjak veled? Hogy a közeledben legyek? Sőt egy légtérben? Van fogalmad róla, hogy milyen nehéz eljátszani a szerető vőlegényt úgy, hogy nálad jobban senkit sem gyűlölök? - megrázta a fejét, miközben én a könnyeimet nyelem. Hogy lehet valaki ilyen könyörtelen?
-Örülök, hogy rámtaláltál most Kaltain. Legalább meg tudlak ölni. - közelebb lépett a hercegnőhöz. De ő sem tétlenkedett.
-Te komolyan azt hiszed, hogy meg tudsz engem ölni Ress? Engem? Eldarya hercegnőjét? Arundel király lányát? Nem tudsz te rólam semmit, Ress. Csak annyit amennyit engedtem, hogy láss. Az orákulum figyelmeztetett, hogy áruló van közöttünk. Onnantól kezdve odafigyeltem mindenkire.
-Nem sokat értél el vele hercegnő.  Én itt vagyok a kristály mellett, bármikor elpusztíthatom. Te viszont egyedül vagy Kaltain. Senki sem fog segíteni rajtad. Mire reggel, az első ember beteszi ide a lábát én már sehol sem leszek. Csak az összeroncsolódott holttestedet fogja itt találni, és a megcsonkított kristályt. - rávicsorgott a hercegnőre, és lassan közeledett felé. A hercegnő megvetette a lábát, és a kiengedte a mágiáját. Hozzám hasonlóan neki is jég volt az eleme. Ress hátrált egy lépést.
-Mi vagy te?
-Jégtündér vagyok kedvesem. Most véged van, ezt remélem tudod. Nem érdekel az, hogy ellenem mit tettél. De a népem biztonsága mindennél fontosabb, a kristályról nem is beszélve.
-Kaltain, kérlek. - a férfi szó szerint könyörgött a hercegnőnek, de őt ez nem érdekelte. Könyörtelen volt. Játszi könnyedséggel ölte meg a szeretett férfit, miközben a szeméből egymás után gördültek le a könnycseppek. Aztán megint a szürkeség. Nem tudom, hogy hol vagyok. Muszáj keresnem a következő fényt. Nem tudom megmagyarázni, hogy hogyan, de érzem, hogy nem maradhatok egy helyben. Elindultam a fény felé, és átléptem rajta.