Katerina története

~33~

*Ezarel*

4 nap telt el, mióta Katerina elment a Galpham szigetekre. Én azóta mást se csinálok, csak dolgozok, mivel ameddig ezzel foglalkozom, nem kalandozhatnak el a gondolataim. Szándékosan olyan bájitalokat válogattam össze, amik nagy odafigyeléssel járnak. Nem engedhettem meg magamnak, hogy elrontsam bármelyiket is.
Már órákon át dolgoztam megállás nélkül, amikor egy idegesítő hang meg nem zavart. Kis híján elrontottam a legfontosabb bájitalt, ráadásul le is forráztam magam. Dühösen fordultam Erika felé.
-Mit akarsz? - mordultam rá.
-Tűzlevél érkezett. A te neved van rajta. - átadott egy pergament, amin valóban az én nevem állt.
-Köszönöm. Most már elmehetsz. - intettem hanyagul az ajtó felé, mire Erika sértődötten összeráncolta a szemöldökét. - Hiányzik Katie. A jelentétében legalább látszólag kedves vagy. - ezzel itthagyott és, hogy nyomatékot adjon a szavainak, becsapta maga mögött a labor ajtaját.
Lehet kedvesebbnek kellett volna lennem.. Ezért a menyasszonyom meg fog ölni. Ha már Katienél tartunk, széthajtogattam a pergament és a gyöngybetűi láttán elmosolyodtam.

Drága Ezarelem!

Sajnálom, hogy csak most írok, de rengeteg dolgunk volt. 2 napja érkeztünk meg. Miután felállítottuk a sátrakat, megbeszéltük a felosztást. Én Valkyonnal kerültem párba. Ma éjszaka együtt megyünk az őrjáratra. Eddig semmi szokatlant nem tapasztaltunk, minden a legnagyobb rendben van. Remélem nálad is jól megy minden és nem mordulsz rá minden szembejövő emberre. Nemsokára találkozunk. Nagyon szeretlek!

                        Ölel Katerina!

Végigsímítottam a pergamen azon részén amely Katie ölelését őrzi, és elmosolyodtam a gondolatra, hogy mennyire ismer engem. Talán bocsánatot kellene kérnem Erikától. Tényleg elég durván beszéltem vele.
Ahogy elhagytam a labort, a keresésére is indultam és végül a cseresznyefánál találtam meg. Amikor észrevett, forgatta a szemét.
-Na mivan? Megint sértegetni jöttél?
-Bocsánatot akartam kérni az iménti viselkedésem miatt, de ha te így állsz hozzám akkor nem tudok mit csinálni.
-Még csodálkozol? Mindig bunkó vagy velem. Kivéve ha Katie itt van akkor hirtelen kicserélnek és kedves vagy. De az is csak ideig óráig tart. Fogadjunk most is csak azért jöttél bocsánatot kérni mert Kate ráérzett arra, hogy bunkó leszel.
Csak megdöbbenve álltam, hallgattam Erikát. Nem számítottam ilyen szóáradatra. Elég sok sérelem gyülemlett fel benne.
-Na mivan Ezarel? Elvitte a cica a nyelved? Azért nem tudsz megszólalni, mert igazam van?
-Nem. Azért nem tudok megszólalni, mert folyamatosan beszéltél. Igazából nem Katie mondta, hogy kérjek bocsánatot. A levelet olvasva rá kellett jönnöm, hogy valóban helytelenül viselkedtem.
Erika csak állt és a meglepődöttségtől kikerekedő szemét rám szegezte.
-Na ez az amire nem számítottam. - hebegte. - Sajnálom, hogy így kiakadtam Ezarel.
-Semmi baj. Én elmondtam, hogy miért jöttem, de most mennem kell vissza dolgozni. Szia Erika.
-Szia Ezarel. - köszönt el rekedten.
Miután ott hagytam a döbbenten utánam meredő Erikát, visszamentem a laboromba. Végigsimítottam a pergamenen, majd folytattam a munkát ott ahol abbahagytam.
Már pár órája dolgozhattam, amikor kopogtak a labor ajtaján.
-Szabad. - morogtam.
Egy fiatal lány lépett be a labor ajtaján. 2-3 napja csatlakozott a gárdámhoz, de már most idegesít a csaj.
-Miben segíthetek? - kérdeztem miután 5 perc múlva sem közölte velem mit is akar.
-Én.. Én csak azt szeretném kérdezni, hogy nem kellene pihennie egy kicsit? Napok óta megállás nélkül dolgozik és..
-És téged ez miért miért is zavar?
-Hát.. Én csak..
-Te csak mi? Ha megbocsátasz nekem folytatnom kell a munkát. Nem érek rá ilyen felesleges dolgokkal foglalkozni.
-Ki fog merülni és az senkinek se jó ha a gárdafőnök ágynak esik.
-Nekem nem lesz semmi bajom effelől nyugodt lehetsz te is, és a gárda többi tagja is.
-Én csak..
-Menj a dolgodra. Van elég bajom nélküled is.
-De én csak..
-Mit nem értesz azon, hogy hagyj magamra?! Azt mondtam, hogy kifelé! - kiáltottam rá erélyesen.
A kiscsaj ijedten összerezzent, majd sarkon fordult és kiment a laborból.
Komolyan mondom, nem is értem, hogy hogy lehet valaki ennyire érthetetlen. Szerintem elég világosan beszélek. Folytattam tovább a munkát, de az idegtől annyira remegett a kezem, hogy abba kellett hagynom. Ilyen állapotban nem dolgozhatok. Ki kell tisztítanom a fejem. Teszek egy kört a kertben és majd utána folytatom a munkát.
Az addig mind szép és jó, hogy a tervem első része, miszerint teszek egy kört a kertben, gond nélkül teljesült. De a kapuban észrevettem, hogy a gárda azon része akik a Galpham szigetekre mentek, a part felől közeledtek a főhadiszállás felé. Azonnal Katiet kezdtem keresni a tekintetemmel, de nem láttam sehol. Azonban észrevettem, hogy valakit egy hordágyon hoznak. Ahogy összeraktam a képet, csak egy dologra tudtam gondolni. Mégpedig arra, hogy én MEGÖLÖM MIIKOT!