Alakváltó

9. Sikeres hadművelet

Édes kék ruci. Klassz új telefon. Tökéletes vonalak. Bájos arc. – Mindenem meg volt, hogy véglegesen meghódítsam Liam szívét.

A kis esernyővel játszottam a koktélomban magányosan, mikor Liam leszólított.

- Szia – köszönt rám, és én felé fordultam szótlanul.

- Tudom, hogy tökéletes a külsőm, de nem gyanús, hogy folyton kikezd velem, ha itt vagyok? – futott át a gondolat az agyamon. – Mi? – kaptam észbe. – Bocs.

- Csak köszöntem.

- Ja, jó! Szia. – Istenem, de gáááz vagyok! – fordultam vissza a pulthoz.

- Egyedül vagy?

- Igen.

- És mit csinálsz itt egyedül?

- Hát... igazából gőzöm sincs – bizonytalanodtam el egy határozott kezdés után.

- Nem olyannak tűnsz, mint aki ilyen helyekre szokott járni.

- Miért van az, hogy Liamnak az ártatlan lányok tetszenek, mégis egy ilyen romlott hely a törzshelye? – Csak véletlen tévedtem ide. Sürgősen ki kellett szaladnom a mosdóba, aztán leültem egy italra. – Mert természetesen egyszerűbb volt átverekednem magam egy kilóméteres soron és egy kidobóemberen, mint bemennem egy kocsmába két sarokkal arrébb. Idióta!

- Értem. Hát, én azért örülök, hogy erre tévedtél! – mosolygott. – Hogy hívnak?

- Még szerencse, hogy már nincs elég vér az agyadban, hogy átláss a sztorimon! – Savannah Hudson.

- Savannah? Gyönyörű szép neved van. Én Liam vagyok – fogtunk kezet. – Mivel foglalkozol, Savannah?

- Lakberendező vagyok.

- Valóban? Ez nagyszerű. Épp nem rég jutott eszembe, hogy nem ártana egy kis felújítás a lakásomnak, és most lakberendezőt keresek.

- Oh! Remek! – Ugye ezt csak azért mondja, hogy el tudja kérni a számom? – Ha gondolod, szívesen megadom a névjegyem – mentem bele a játékba.

- Nagyon megköszönném. Megkönnyítenéd a dolgom – tette a kezét az enyémre.

- Szívesen – kezdtem a táskámban kotorászni. – Oh! A fenébe! – játszottam. – Ne haragudj! Mégsem tudok neked névjegyet adni. A másik táskámban maradt a kis tasak, amiben tartani szoktam! – Ez igen szakértői megfogalmazás volt! – De a számom attól még szívesen megadom. Nyugodtan hívj fel bármikor, hogy megbeszélhessük a dolgot.

- Rendben. Persze. Írd csak be! – nyújtotta oda a telefonját.

Beírtam a SAJÁT számom, majd visszaadtam.

- Köszönöm. – Belekortyolt az italába. – Tudom, lehet tolakodó kérdés lesz, de nem lenne kedved már most vetni egy pillantást a lakásra? Egy előzetes megtekintés? Szeretném, minél hamarabb elkezdeni az átalakítást. Természetesen rendesen megfizetem.

- Szóval csak felcsalni akartál ezzel a szöveggel! Ez megnyugtató. Én benne vagyok. Legalább van más oka, hogy felmegyek hozzád. Így ártatlanabbnak tűnhetek majd, annak ellenére, hogy pár óra ismeretség után máris az ágyadban fogok kikötni. – Oké, persze, menjünk! – feleltem kicsit bizonytalan hangsúllyal.

- Vagy szeretnéd, hogy előbb meghívjalak még egy italra?

- A hülyének is nyilvánvaló, hogy mit akar, de hogy dugjak vele úgy, hogy megőrizzem az ártatlanság látszatát? – Nem, nem. Köszi. Ennyi bőven elég. Nem ettem valami sokat ma és már így is érzem, hogy kezd a fejembe szállni.