Otthon végre megkaptam, amit egésznap vártam – Liamet – kifulladásig, és a puszis kiakadásom után, reggel is maximális kényeztetésben volt részem. Igaz, ehhez hozzájárult, hogy szombat volt és Liamnek nem kellett mennie dolgozni. Így csak az az átkozott mobil szakíthatott félbe minket már megint.
- Ne mozdulj! – mondtam Liamnek a lábam között.
Owen – csekkoltam a képernyőt.
- Basszus, ezt fel kellene vennem! – simogattam meg Liam fejét a takarón keresztül, aki erre előmászott.
- Csak gyorsan – vágódott hanyatt csalódottan.
- Oké. Bocsi – nyomtam egy csókot a szájára, miközben felvettem a telefont.
- Szia – köszönt Owen. A hangján enyhe számonkérést véltem felfedezni.
- Szia – csodálkoztam. – Mire fel a hangnem? Talán csináltam valami rosszat? Hisz már hetek óta nem is beszéltünk.
- Épp ez az! Hetek óta le sem szarsz! És nem csak engem! – hányta a szememre.
- Tessék?
- Mondd csak, mikor beszéltél utoljára Sammyvel?
- Bűnös – hallottam a mély visszhangzó hangot a fejem képzeletbeli tárgyalóterméből.
- Akkor lehet, felkereshetnéd! Már ha egyáltalán akarsz vele még valaha találkozni! – vetette a szememre.
- Há? – értetlenkedtem, de Owen addigra már lecsapta a kagylót.
- Minden oké? – kérdezte Liam látva, ahogy értetlenül bámulom a telefont.
- Owen volt az – kezdtem a mesét lassan, még dolgozva fel magamban a történteket.
- A régi haverod az árvaházból? – rakta helyre a nevet Liam.
- Igen. Olyan fura volt – gondoltam végig. – Haragszik rám valamiért, de nem igazán értettem, miért. Talán, mert nem beszéltem vele egy ideje?
- Azért én is haragudnék! – húzott magához szerelmesen. Megcsókoltam.
- Lecseszett, mert rég beszéltem Sammyvel – panaszoltam tovább.
- Ő is egy másik hapsi, akivel szerintem féltékenységre okot adóan szoros a barátságotok vagy...? – várta a magyarázatot.
- Te féltékeny vagy Owenre? De hisz nem is beszéltem vele rendesen mióta együtt vagyunk! – Liam félrepillantott. – Mindegy – simítottam végig csodás mellkasát. – Sammy a kishúgom.
- Mint te Kirának?
- Igen.
- Szóval ő is árva.
- Igen. És Owennek igaza van. Elhanyagoltam. Őt is. Sammyt is. És a Caroline-t is.
- Ami miatt összevesztél Kirával? – kért számon jogosan.
- Igen, de... – Liam várt – azért a kettő között van különbség.
- Gondolom – mondta gúnyosan.
- Igenis van. Én szeretem azt a helyet és sokat is járok oda, csak mostanság kicsit... le voltam foglalva.
- Elnézést. Akkor ez az egész az én hibám.
- Nem. Az enyém. Nem kellene, hogy ilyen fontos légy.
- Nem kellene?
- Nem. Nem kellene – ragaszkodtam ahhoz, amit mondtam. – Nem jó, hogy mostanság te vagy az egyetlen, akire gondolni tudok – magyaráztam.
YOU ARE READING
Alakváltó
Science FictionA társadalomban talán mindig uralkodó tényező volt a szépség. Hangoztathatják oly sokan, hogy ami belül van, az számít igazán. A legtöbb ember azonban mégsem tud elszakadni a külső látványától. Épp ezért ki ne vágyna a tökéletes külsőre? Ki ne akarn...
