Alakváltó

18. Végre együtt

Felérve Liam lakására nem sokat beszéltünk, ahogy az odavezető úton sem a történtek után.

- Most már megnyugodtál? – kérdezte szeretetteljes aggodalommal.

- Azt hiszem... Csak kicsit túl sok érzelem volt ez egyszerre – vallottam be neki, aztán ahogy rám nézett...

A tekintete megértést és gondoskodást tükrözött, ugyanakkor forró és heves vágyakat. Emellett láttam, ahogy maga is küszködik, vajon megteheti-e a lépést, amit annyira akar.

- Szóval jó lenne kicsit... megfeledkezni mindenről – adtam neki zöldjelzést, amit ő ügyesen észre is vett, mert a következő pillanatban már a kanapén voltunk.

A ruhámat olyan vadul tépte le, mint még soha. A csókjaitól csak úgy lángoltam. Ott volt velem, én mégis követelőzően kapaszkodtam belé, mint aki még és még többet akar. Szorítottam és magamhoz húztam, aztán magamba, és azt akartam, hogy soha ne hagyjon el. Hogy ennek az egésznek soha ne legyen vége. Hogy egymásba forrva valódi lángra kapjunk és együtt felperzselődve egy percet se kelljen tovább egymás nélkül élnünk.

*

Az egész égbolt remegett felettem és furcsa rezgő hang szűrődött mindenfelől. Csak kapkodtam a fejemet ide-oda, mikor hirtelen... felébredtem.

A telefonom az ágy melletti kis szekrényen igyekezett fáradhatatlanul, a némítás ellenére is felhívni a figyelmemet, hogy keresnek.

Mire sikerült mindezt felfognom, sajnos már Liam is felkelt mellettem.

Felvettem a telefont.

- Igen? – dörzsöltem ki az álmot a szememből. Liam közben kedvesen megcsókolt.

- Remek. Ezek szerint még élsz. Akkor majd én kinyírhatlak – oltotta le valaki a fejem a telefonban.

- Owen?

- Igen. Emlékszel rám? Én vagyok a haverod, akit feldúltan, egy rakat energiaital után felpörögve csak úgy faképnél hagytál tegnap.

- Ne haragudj! Kicsit szét voltam esve.

- Legalább felhívhattál volna.

- Tudom. Sajnálom. Csak kicsit – Liamre pillantottam – le voltam foglalva.

Liam önelégülten rám mosolygott és szexin megemelte a szemöldökét.

- Nincs gáz. Csak aggódtam érted – nyugodott le.

- Aranyos vagy – mosolyodtam el, mert jól esett, hogy ennyire törődik velem.

Aztán a szemem sarkából észrevettem, ahogy Liam arcára furcsa arckifejezés ül ki. Felkelt és keresgélve a padlón szanaszét heverő ruhák között, felhúzta az alsóját. Majd az ingével a kezében az ágy másik feléhez sétált és mellém ült.

- Mindenesetre jól vagyok. Sőt! Eszméletlenül – néztem a szemébe szerelmesen. – És most mennem kell – igyekeztem lerázni, nehogy Liam rosszul érezze magát Owen miatt.

- Oké. Majd beszélünk.

- Szia. – Kinyomtam és egy gyors csókra hajtottam a fejem, amit meg is kaptam.

- Tessék – nyújtotta oda az ingét. – Ha valamit magadra vennél.

Már attól begerjedtem, ahogy bámultam a szemeibe, miközben beszélt hozzám.

- Persze engem az sem zavar, ha semmit nem akarsz magadra venni – tette hozzá.

- Azt mondod? – húzódtam megint közelebb egy puszira, mikor beugrott – Várj!