Alakváltó

14. A hokimeccs

„Tessék! Itt van. Teljes háttér, minden szükséges irat, egy lakáskulcs és az új munkahelyed címe" – nyújtott át egy dossziét Moore.

„Graham Miller?"

„Talán nem tetszik?"

„Csak furcsa. Ez egy férfinév."

„Igen. Egy 45 éves férfi neve."

„45 éves férfi? Mégis miért egy 45 éves férfi személyiségét adod nekem?"

„Mert ezzel a korral és ezzel a nemmel tudsz legkönnyebben érvényesülni a világban."

„Oh! Értem" – lapozgattam bele a mappába. – „Pénzügyi ügyintéző? Én nem értek a pénzügyekhez? Hisz' kajára elég pénzem sincs többnyire! " – pánikoltam be.

„Nyugi. Kellett egy végzettség. De csak papírokat kell tologatnod egy irodában. Lesz egy csinos számítógéped, rajta internet, szóval mindent meg fogsz tudni találni, amit nem értesz. Rendben?"

„Igen... Nem. Nem, ez nem fog menni! Moore, ez hülye ötlet volt! Én még nem állok készen erre. Nem vagyok alkalmas! Ezt nem tudom megcsinálni!" – paráztam be teljesen.

Moore lekevert nekem egyet.

Az arcomon érzett égető folthoz kaptam, és értetlenül bámultam rá.

„Elegem van a rohadt hisztijeidből! Te akartad ezt! Te találtad ki! Szóval összekaparod magad és végigcsinálod, a kurva életbe is! Saját kibaszott életet akartál. Egy rohadt munkát, francos önállóságot és egy kurva lehetőséget. Tessék, itt van. Mindent megcsináltam neked, csak be kell sétálnod holnap abba a kibaszott irodába és felvenned azt a kurva szerepet, amit kreáltam neked, mint ahogy azt már ezerszer megcsináltad és kész. Megkaptad a kibaszott életet és a szaros személyiséget, amit mindig is akartál. Sőt, olyan kurva lehetőségeket biztosítottam neked, amit milliók elirigyelnének tőled, bakker! Akkor légy' szíves, legalább annyit tegyél meg az isten szerelmére, hogy nem nyavalyogsz nekem tovább, oké?"

„Oké" – feleltem megszeppenve. – „Köszönöm."

„Ne köszönj nekem semmit. Rendesen megfizetted ezt a kibaszott drága szívességet, szóval kurvára kvittek vagyunk. Most menj!"

Majdnem fél év telt el ez után, mikor megjelent két zsaru az irodámban.

„Csőbe húztak. Csőbe húztak! Esküszöm, csak CSŐBE HÚZTAK!" – tiltakoztam a rendőröknek, akik megbilincseltek.

„Graham Miller, ezennel letartóztatom többszörös adócsalásért, sikkasztásért, személyiség eltulajdonításáért és a hatóság félrevezetéséért. Jogába áll hallgatni. Minden, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet fogadni. Amennyiben nem áll módjában, hivatalból rendelnek ki egyet maga mellé. Tudomásul vette a jogait?" – vezettek el az irodámból.

A munkatársaim egy része értetlenül, kikerekedett szemmel bámult rám, a másik fintorogva és vigyorogva nézte végig a bukásom.

„Kérem, legalább a feleségemet hadd hívjam fel!" – fordultam a biztoshoz kétségbeesetten.

„Az őrsön majd telefonálhat."

3 óra tehetetlen ücsörgés és 200 idegesítő „mikor telefonálhatok?"-kal később.

„Édesem, de jó hogy itt vagy!" – pattantam fel a székről a kihallgató szobában, ahová zártak, mikor a feleségem belépett az ajtón.