Alakváltó

28. Kegyelem

Vérvétel. DNS minta. Vizelet minta. A világ összes fajta mintája, ami egy emberből ki sajtolható. Aztán vizsgálatok ezrei. Állóképesség. Vérnyomás, reflex. EEG, MRI, fMRI, CT, röntgen, ultrahang, PET scan és az ABC összes betűje, hogy teljes képet kaphassanak arról, hogyan működök. Futattak, ugráltattak, éheztettek. Sötét szobába zártak, vakító szobába zártak. Mindenféle készségfelmérő feladatokat adtak, és döbbenten bámultak vagy ujjongtak minden egyes átalakulásom során.

Már hetek teltek el, mióta odakerültem. Azóta nem láttam Moore-t. Bennett is csak néha bukkant fel egy-egy utasítást kiosztani vagy egy vizsgálat eredményeit méregetni.

Senki nem szólt hozzám. A kaját is szinte csak hozzám vágták, olykor szándékosan túllökve a tálcát a kis etető résen, hogy az egész a földön kössön ki. De az még mindig kellemesebb volt, mint amit tusolás címén csináltak. Mikor levetkőztettek, egy kabinszerűségbe állítottak és lelocsoltak egy kibaszott slaggal. Valami büdös fertőtlenítő szarságot spricceltek rám és újból leslagoltak. Ruha gyanánt meg valami fehér ronggyal szúrták ki a szemem. Hideg volt, rideg és megalázó. Csak utasítgattak és kezdtem ettől begolyózni.

Én folyamatosan beszéltem hozzájuk. Állandóan kérdezgettem őket, hogy mit csinálnak, mit látnak, de mintha „hallhatatlan" lettem volna.

Egyik reggel aztán kaptam egy széket. Egy vacak, kopott, kényelmetlen vasszéket a cellámba.

A golyóállóra cserélt üvegem másik oldalára Dr. Bennett egy kipárnázott fotelszerűséget hozatott magának.

- Tetszik, hogy mennyire ügyel a páciensei kényelmére – jegyeztem meg cinikusan.

- Örülök, ha elégedett vagy – pergett le róla. – Akkor foglalj helyet! – mutatott a négyágú, kemény, potenciális gyilkossági bizonyítékra.

Az arcomra írva dühödt felháborodásomat, karba tett kézzel leültem.

- Mit akar még tőlem? Nem futtatta még le a világ összes létező vizsgálatát rajtam?

- Még nem. De már közel járunk! – hárította lazán a csúfondáros megjegyzéseimet. – Most csak beszélgetni szeretnék veled.

- A komfortos elhelyezkedéséből már kitaláltam. Bár nem gondoltam, hogy még valaha valaki fog hozzám szólni ezen a helyen! – bosszankodtam tovább. – Mit akar még megtudni tőlem? Már mindent elmondtam magának.

- Mindent, amit te fontosnak gondoltál. De lehet, hogy számtalan fontos részletre nem tértél ki!

- Azt hittem, csak szaporításra akar használni.

- Valóban fel akarjuk használni a petesejtjeidet, hogy új, tökéletesebb egyedeket hozzunk létre olyan képességekkel, mint ami neked van. De addig is szeretnénk kideríteni, hogy pontosan mi is az, amire te képes vagy. Hogy megérthessük, hogyan működsz.

- Remek. Még több vizsgálat – hallattam ujjongást kifejező mondatokat fáradtan. – De hadd legyen előtte egy aprócska kis kérésem!

- És pedig?

- Egy függöny.

- Függöny? – csodálkozott.

- Igen. Egy függöny. Nekem mindegy, hogy ide közvetlenül az üveg elé szerelik fel vagy csak szépen a privát mellékhelyiségem köré, de elegem van a perverz pislogásokból, mikor a dolgomat intézném. Basszus, terhes vagyok! Tudja maga, hogy egy terhes nő milyen gyakran jár pisilni?

- Hadd nézzem csak meg az orvosi diplomámat! – szimulált a kezébe egy darab papírt. – Oh! Igen! Úgy látom, igen. Csillagom, ez itt nem egy szálloda.