22. Kínos szerelmi vallomás

20 3 0
                                    


Visszaemlékezve erre a pillanatra szinte hallom a háttérben a fenyegető, sorsdöntő pillanatok előtti baljósló háttérzenét, mielőtt megcsörrent Liam telefonja. Alig vette észre. Én szóltam neki. Bár ne tettem volna.

- Ez nem a te mobilod? – kaptam fel a fejem a halk, eddig nem észlelt zenére.

- Oh, de! – kapott a zsebéhez, majd a másikhoz is Liam. – Mióta elromlott a rezgője, alig veszem észre, ha csörög – panaszolta, miközben felpattant és a konyhapulthoz sietett. Kétségbeesett tekintettel jött vissza. A telefon képernyőjét bámulta, majd rémülten nézve fel rám, tőlem várva megnyugtatást felvette.

- Szia, anya! – A gombóc érződött a torkában, ahogy beleszólt a telefonba.

Elmosolyodtam megnyugodva, hogy csak túl játssza a helyzetet és igazából nincs is komoly vészhelyzet. – Kis naiv!

- De hisz hol van még karácsony? – legyintett látszólag terelve a témát. Amúgy december eleje felé jártunk már. – Akkor előrébb hozzuk a karácsonyi családi hétvégét? – Csak figyelt csendben. – Hohó! Honnan tudsz te erről? – az arca nagyon elkomorult. – Na, és? – dacolt, mint egy kis gyerek. – Nem... Semmi közöd hozzá! Ez az én életem! – veszekedett. – Bocs, de nem érünk rá! – szögezte le határozottan.

- ÉrÜNK? – akadt fenn a dobhártyámon. – Mire fel a többes szám? Mégis kire érti? Talán Lizzyre?

- És karácsonyig nem tud várni? – Várt. – Anya, döntsd el! Vagy most, vagy 3 hét múlva... Igen. Remélhetőleg addigra meglesz. – Bármiről is beszélt, rendkívül elégedett hangsúllyal mondta, mint valami visszavágást az anyjának. – Hát, nem éppen, de... – simogatta kissé kényelmetlenül a tarkóját. Az arca elfogadást kezdett tükrözni, mint aki már nem lát esélyt a menekülésre. – Jó, de... – kezdett bele ismét esélytelenül, de belefojtották a szót a túloldalon. Fáradtan felsóhajtott. – Jó – vágta rá végül röviden. – Mikor i...?... Mi?... Ugye most csak viccelsz? – A homlokát dörzsölte. Gondolom, kifogásokon agyalt. – Anya, ugye tudod, hogy én dolgozom? – kérte számon. – Nem. Nem. Dehogy – mentegetőzött. – Oké – adta be a derekát. – Szerdán megyünk... Persze, anya!... – hallatszódott tisztán a hazugság a hangjában. – Sziaa – nyomta ki végre a telefont és keseredetten mellém huppant a kanapéra. – Szerdán Kaliforniába kell repülnünk – jelentette ki reményvesztetten. – A szüleim meg akarnak ismerni.

DADADADAAMMM – szólt a háttérben.

- De honnan tudnak rólam? – csodálkoztam rémülten.

- Lizzytől.

- És miért akarnak megismerni?

- Mert kezd túl komoly lenni a kapcsolatunk, és tudni akarják, hogy mégis ki vagy.

- Kezd túl komoly lenni a kapcsolatunk? Ezt mégis honnan vették? – pánikoltam, ahogy egyre jobban tudatosult bennem, mit is jelent ez a kis utazás. – Mármint az egy dolog, hogy igaz, de ők honnan tudják? Hisz Lizzy olyan kritikus volt veled kapcsolatban. Nem úgy tűnt, mint aki hisz abban, hogy bármi hosszú távú is lesz ebből az egészből!

- Tudnak Sammyről – magyarázta el egyszerűen a dolgot.

- Tessék? – látogatta meg a szemöldököm a hajam tövét. – Mégis honnan?

- Lizzytől – mondta, mintha triviális lenne a képlet.

- Jó, azt mindjárt gondoltam, de ő honnan tud róla?

- Na, ez az, amit még én sem tudok! – mutogatott a telefonjával, aztán már tárcsázott is. – Szép jó estét, én kis drága nővérkém! – kezdte negédesen. – Ne haragudj, hogy ilyen késői órában zavarlak, – úgy beszélt, mintha Lizzyt akarná kifigurázni a sznobkodással, – de az imént beszéltem jó anyánkkal és egy igen érdekes meghívásban volt részem. – Üvöltöző cincogás a másik oldalról. – Jó, akkor elmondanád, hogy mégis honnan a faszból tud az örökbefogadásról? – tette félre a csúfosan nyájas hangnemet ingerültre váltva. – Na, és te mégis honnan tudsz róla? – kérte számon. – Kinyírom azt a rohadékot! – sziszegte. – Hogy muszáj neki folyton mindent elpletykálnia neked, mint valami vénasszony! De tőled is kész vagyok, hogy máris elugatsz anyának mindent! Nem lehet egy csepp magánéletem sem tőletek? Most miattad utazhatunk Kaliforniába szerdán. Anyuékhoz! Pedig még karácsony sincs! Ráadásul eszedbe jutott neked egy pillanatra is szegény Jo? Vagy direkt akartad szabotálni a kapcsolatunkat?

AlakváltóDonde viven las historias. Descúbrelo ahora