Alakváltó

16. Kínos helyzet

Körülbelül még a harmadik koktélomra emlékszem. Utána semmi. Filmszakadás.

- Mellek. Sima bőr – lenyúltam – teljesen. – Ilyenkor egy kicsit mindig beindultam magamtól.

Aztán a hajamhoz kaptam.

- Fekete, hosszú lobonc – húztam a szemem elé. – Ez ki?

- Mi ki? – kérdezte valaki mellettem.

- Hupsz! Ez kicsit hangos volt. Vajon ő emlékszik rám, ha már én nem? – Csak... kicsit kész vagyok – vallottam be, hátha az „őszinteség" segít a helyzeten.

- És nem emlékszel, ki vagyok? – kelt fel Liam.

- Mondhatni – mondtam szelíden és óvatosan.

- Mondjuk, tényleg elég kész voltál este! – ismerte el. – Liam vagyok.

- Aha. Rémlik valami – színleltem. – Na, és te... emlékszel, hogy én ki vagyok? – próbáltam ravaszkodni.

- Igen... Raven – hajolt közelebb hozzám bátorítóan mosolyogva.

- Raven! – csapott az eszem a homlokára. – Már értem a feketét – motyogtam az orrom alatt.

- Tessék?

- Semmi. Nem mondtam semmit – vettem észre magam.

Szerencsére Liam tényleg nem hallotta, amit mondtam vagy legalábbis nem érdekelte annyira, hogy tovább faggasson.

- Éhes vagy? – mászott ki az ágyból.

- Borzasztóan – billentettem kicsit félre a fejem olyan tekintettel figyelve Liam pucér seggét, mint egy oroszlán a zebrákat a szavannán. – Istenem, de beleharapnék! – olvadtam el, ahogy lehajolt. Aztán felhúzta az alsógatyáját, és magamhoz tértem.

- És mit szeretnél enni? – bújt a pólójába.

- Téged – ábrándoztam el megint, a tekintetemmel a kockákat simogatva a hasán.

- Ha? – vágott édesen zavarodott képet, ahogy végre sikeresen magára húzta a ruhadarabot.

- Úgy értem, tejet – mondtam valamit. – Tejet?

- Tejet? – jelent meg egy apró rosszfiús mosoly a szája szélén.

- Tudod, müzlivel vagy gabonapehellyel – próbáltam kimagyarázni magam.

Lassan elindult felém, az ágyra támaszkodott, majd hanyatt döntve fölém hajolt.

A szemeibe néztem, a hajába túrtam és szép lassan szemügyre vettem minden egyes tökéletes és tökéletesen hibás inchet az arcán.

Akaratlanul is az ajkamba haraptam.

Liam – ismét önelégült mosollyal az arcán – még közelebb hajolt hozzám.

Az orra az enyémet simogatta, a hüvelykujja pedig az arcomat. Éreztem a leheletét és láztól égő testét, de ő csak bámult mélyen a szemembe és halkan megszólalt.

- Ezt én is kipróbálhatom?

A homlokom összerándult, de ahogy Liam fogai óvatosan közrefogták a felsőajkam azonnal kisimult.

Megcsókolt. Lassan... hosszan... csak az ajkai értek hozzám. Aztán felnyögtem, mire meglepetten ráhagyta.

Az arcom elvörösödött és lefelé bámultam, de éreztem a gőgös vigyort az arcán. Egészen addig, amíg nem újra én voltam rajta.