Befogadott rajongó

Első fejezet

Gyöngyös:

- Minél többet gondolok rá, annál hihetetlenebb, hogy ilyen sok idő után végre elérkeztünk ide is, Bendi! Legalább 7 éve beszéljük, hogy elmegyünk egy Rammstein koncertre, és már csak fél napunk van vissza A NAGY ESEMÉNYIG! Nem fantasztikus?

Bendi:

- Tudom, hogy nagyon izgulsz már te Bolondfejű, én is tűkön ülök, viszont nem fognak gyorsabban telni az órák attól, hogy félpercenként lebombázod a beszélgetésünket. A tőled kapott értesítésektől hangos az utca :D Ahelyett, hogy ezredszerre is leírod, mennyire elemedben vagy az indulás izgalmától, inkább próbálj meg arra koncentrálni, minden el legyen rakva. A legfontosabb előre felkészülni minden eshetőségre! Szólok, NÁLAM találkozunk, nem a vasútállomáson.

Gyöngyös:

- Tudom, tudom... Ne haragudj! Igazad van, igyekszem mostmár nem szétzaklatni a fejedet Majmóca és mint mondottad oly bölcsen: FELKÉSZÜLÖK MINDEN ESHETŐSÉGRE. – zártam le a beszélgetést, és húztam le a chat fejet. Magam mellé dobtam a telefont miután bekapcsoltam az egyik kedvenc egyvelegemet Spotify-on, és nekiálltam azon gondolkodni, mit vigyek magammal az útra. Sebtiben magamhoz kaptam egy vonalas füzetet, ami éppen ott kallódott az éjjeliszekrényen, és felfirkantottam az összes olyan tárgyat, ami először eszembe jutott. - Legalább három napra elegendő fehérnemű, póló és nadrág, fogkefe, hajgumi, telefontöltő, iratok, a kedvenc alvós zoknim, hordozhatós töltő, sminkes cuccok, egy fél literes víz... - olvastam fel hangosan magamnak, miután felírtam első gondolataimat a csomagom tartalmáról. - Nagyon remélem, hogy semmit sem fogok itthon hagyni.

Másfél óra múlva katonás rendben sorakoztak ágyamon a listázott ruhaneműk és tárgyak, amik számomra elengedhetetlenül fontosak egy utazáshoz. Megkerestem az utazótáskámat, belepakoltam a dolgokat, majd leellenőriztem, hogy minden rendben lesz-e, miután elhagytam a lakást. A mosógépet, vasalót és az összes hosszabbítót kétszer ellenőriztem és bezártam az összes ablakot. Az indulásig még vissza volt 4 óra, de a Bendivel megbeszéltek alapján már majdnem késésben voltam tőle. Magamhoz vettem a telefonomat és a pénztárcámat, lekapcsoltam a villanyokat, mély levegőt vettem, és bezártam magam mögött drágalátos lakásom ajtaját. Leértem a ház elé, ahol az autóm parkolt, kinyitottam, betettem a táskát, és elindultam a város másik végébe, ahol a legjobb barátom, Bendi lakott.

Bendegúzzal kiskorunk óta ismerjük egymást, együtt jártunk óvodába, egy iskolába, s később egy egyetemre is jelentkeztünk. Sokáig nem tudatosult egyikünkben sem, mennyire jól kijövünk, és nem vagyunk elviselhetetlenek egymás számára, ezért csak középiskolában álltunk neki eljárni moziba, és hosszú sétákra a közeli parkba. Sosem éreztünk egymás iránt semmi komolyat, inkább volt a kapcsolatunk testvérekre jellemző, mint szerelmes párra. Ő megértette a problémáimat, én pedig segítettem az ő problémáin. Ha szükségem volt arra, hogy valaki ápolja a lelkem, ő megtette szinte mindig. Egyezett a zenei ízlésünk, általános program volt eljárni a helyi romkocsmába meghallgatni az underground előadókat és utána jókat inni velük. Ha szüksége volt arra, hogy tomboljon vele valaki vagy az örömtől, vagy a fájdalomtól, én vele tartottam. Kiegészítettük egymást, sosem halt meg a beszélgetés kettőnk között, és sokszor tettünk úgy nyilvánosan, mintha együtt lennénk, csak azért, hogy idegesítsük a szembejövő enyelgő párocskákat. Középiskolától kezdve becézgetjük egymást: olykor mókuci, máskor rohadj meg.

Fél órányi autózás után megérkeztem hozzá. Leparkoltam a háza előtti kocsifeljárón és kétszer dudáltam. Tudtam, hogy rühelli, amikor ezt csinálom, de meglepve néztem, amikor ezerwattos vigyorral az arcán jelent meg a bejárati ajtóban, miközben integetett, menjek be.

A nappaliban óriási káosz fogadott. Ruhák hevertek szanaszét, itt-ott egy fél pár cipő akadt az utamba. Nem tudtam mire vélni az imént látottatak, mivel nem vallott rá a kupleráj. Túlságosan takaros és gondos fiú volt ahhoz. Láthatta arcomon a meglepődöttséget, azonnal magyarázatba is fogott.

- Mielőtt azt hinnéd, második világháborús német katonák szállták meg a szobát, nem, nem azok voltak, csak vettem neked valamit. Kicsit jobban eldugtam mint terveztem, és azt kerestem egészen eddig, de megtaláltam a cipősszekrényem legalján. Ha kicsit büdös lesz kívülről, nem kell félni, belülről sokkal jobb. – Mondta izgatottan. Nem tudtam, mire gondoljak, nem szoktunk túl sokszor ajándékokat venni egymásnak, viszont rendkívül felkeltette az érdeklődésemet. Kimentünk a konyhába, ahol egy relatíve nagy, fekete papírszatyor búslakodott az egyik széken.

- Mielőtt kibontanád, próbáld meg kitalálni mégis mi a fészkes fene lehet benne! Érdekel a gondolatod Csibu.

- Nem fogom megnézni, ha minimum nem egy vörös macskamedve van benne! – mondtam nevetve, amire Bendi is nekiállt nevetni. Letört a nemleges válasza. Körülbelül két percet gondolkodtam, mire válaszoltam.

- Szerintem egy pár kesztyű, vagy egy bolyhos sapka, és egy oversized pulcsi. – csak azért mondtam ezt, mert folyamatosan mondogattam, hogy nincs kesztyűm, és egy bolyhos sapkám sem volt még soha. Fejcsóválva válaszolt.

- Nem talált. De mostmár nézd meg, mert megesz a kíváncsiság, mennyire fog tetszeni! – Odaléptem a székhez, levettem róla a szatyrot, belenéztem. Majdnem megállt a szívem.

- Ezt nem csinálod komolyan, ugye?! Képes voltál megvenni?! – kiabáltam, de közben rettenetesen meg voltam hatva.

- Egy ilyen napon terveztem átadni, mint a mai. Különleges ajándékot, különleges napon. Fogd meg, szagold meg, simogasd meg, csinálj vele amit csak szeretnél, mivel mostmár a tied! – Egy fél fotel nagyságú szürke farkas plüsst kaptam tőle, ami egy Rammsteines pólóba volt bújtatva, és remek illata volt. Hosszú ideje sóvárogtam utána, s erre tessék. Micsoda barát! Szóhoz sem jutottam, csak álltam, mint a tejbetök, mosolyogtam, és könnyes szemmel bámultam Bendire.

- Köszönöm szépen! Nem tudod elképzelni, mennyire örülök neki! Viszont nagy bolond vagy, hogy végül is megvetted...

- Tényleg nem tudnám elképzelni, ha nem állnál most itt előttem. Vigyázz rá nagyon és ne add oda senkinek! – mondta Bendi izgatottságtól csillogó szemekkel.

- Eszem ágában sincs Bubkó, de nem kellett volna ennyi pénzt kiadni rá... Lelkiismeretfurdalásom lesz, ha hazaérünk a koncertről. A KONCERT! Jól elment az idő ezzel az ajándékozással Bendi, ideje lenne elindulni az állomásra, nehogy az orrunk előtt menjen el a vonat.

- Igazad van, indulni kéne. Felveszem a táskámat, elmegyek mosdóba és mehetünk is.

- Rendben, csak siess! Én addig iszok egy pohár vizet. – Mivel otthonosan mászkáltunk egymás otthonában, nem okozott gondot megtalálni azt a szekrényt, ahol a poharakat tárolta. Miután mindennel elvégeztünk, menetre készen álltunk, elindultunk az állomásra a legújabb szerzeményemmel a hónom alatt, teljesen felspannolva.