Befogadott rajongó

Negyedik fejezet

A koncert után rögvest, Richard szemszöge.

- Egész jó estét zárhatunk, srácok. Örülök, hogy most nem esett le senki az emelvényekről, és nem pörzsölődött meg a kis borostád, Paul! - nevette Till, miközben patakzott róla a veríték.

- Nem hiszem el, hogy még mindig képes vagy felhozni a berlini esetet Till, képes lennék megfojtani téged emiatt! - pattogott Paul, de ő is nevetett. - Egyébként egyetértek. Normálisak voltak a nézők, nem robbant ki semmilyen verekedés, és csak egy kisebb technikai malőr volt. - Ollie helyeslően bólogatott és egy pohár sört emelt a levegőbe. - Emelem poharam a sikeres wiesbadeni koncertünkre. Legyen még sok ilyen esténk! - mire Richardon kívül mindenki emelte poharát.

-VALAKI ADJON EGY CIGIT RÖGTÖN! Halló! Valaki! Már kopog a tüdőm! Nem hiszem el, hogy ennyi idő után sem képes valaki itt állni a színpad mellett, hogy amikor lejövök máris gyújthassak rá! - morgolódtam, miközben elvette tőlem az egyik szervező olyannyira szeretett gitáromat.- ÓVATOSAN! Az életednél is drágább! - hepciáskodtam.

-Reesh, nyugodj le és próbáld meg több embernek nem leharapni ma este a fejét! - mondta Flake, aki éppen egy aranyszínű kezeslábasból bújt ki. - A cigi problémát úgy lehetne a leggyorsabban megoldani, ha végre leszoknál. Vagy legalább kicsit redukálnád a napi mennyiséget. - Ez csak olaj volt a tűzre. Richardból kiszabadult az állat, és nekiállt kiabálni Flakkel.

- Tudod nagyon jól, hogy nem fogok leszokni, a tüdőm már eggyé vált a sok méreganyaggal! Örömet okoz, ha látom az arcotokon a megvető pillantásokat, amikor már a negyediket szívom egyhuzamban, és miattam késünk el valahonnan! Tillt bezzeg sosem basztatjátok ezzel! Most pedig lelépek! Majd valahol úgyis találkozunk. Sajnos. - Mondtam ki szinte suttogva, de éppen hallhatóan. Összeszedtem egy doboz cigit és egy gyújtót, felvettem az öltözőből a fekete bőrdzsekimet, leváltottam a bakancsomat, erőszakosan megborzoltam hajamat és sietős, pattogó léptekkel elindultam a városközpont felé.

Pár kilométerrel, és háromnegyed doboz cigarettával később végül is úgy döntöttem, hogy nem mászkálok tovább. Leültem egy padra egy vadgesztenyefa alá. Szinte senki sem járt arra, így tökéletesnek ítéltem ahhoz, hogy kicsit kikapcsolódjak. Nem tudtam, min húztam fel magamat, de nagyon nem volt kedvem a fiúkkal együtt visszamenni a puccos hotelbe. Nem volt kedvem semmihez azon kívül, hogy a füst átjárja a tüdőmet, amit nagyon lassan, szenvedélyesen fújtam ki. Kezdett hideg lenni, mire az utolsó cigarettára is rágyújtottam.

- Vajon jó ember vagyok? Lesz valaha még egy ember, aki szeretni fog? Néha rettenetesen hiányzik Khira. Azt sem tudom, hol lehet most. Fel kéne hívnom? - törtem fejemet. Amikor már elérte a parázs a füstszűrőt is, akkor ocsúdtam fel gondolataimból. Felálltam, elmentem a legközelebbi kukáig, elnyomtam a cigit és megláttam valamit a földön. - Nicsak, valakinek nagyon jól mehet, ha így el tudja hagyni a szoba kártyáját. - mondtam ki hangosan, és magamhoz vettem. Visszaültem a padra, és ismét belemélyedtem gondolataimba. Nekiálltam rágni a körmömet és trappoltam a lábaimmal. Negyed óra eszmefuttatás után feltűnt egy húszas évei végén járó, sötétszőke, átlagos magasságú, molett alkatú lány a fától pár méterre. Úgy tűnt, keres valamit. - Vajon mit kereshet ennyire? Elhagyta talán a kontaktlencséjét? - kárörvendett magában. - Azt bizony jó nehezen fogja megtalálni. Legalább a stílusa nem rossz, és aranyos, ahogy kétségbeesve rohangál. A KÁRTYA! - kaptam a fejemhez. - Angolul, vagy németül kérdezzem meg tőle, hogy az övé-e. Nem tűnik németnek, de megmondani sem tudnám, milyen nemzetiségű lehet. Túlságosan takarja arcvonásait haja. Legyen angol, elkerülhetőbb a félreértés. - morfondíroztam, majd megkérdeztem:

- Ezt keresed? - lengettem meg felé a kártyát. - Édes volt, ahogy kerested. Azt hittem, már sosem hagyod abba. - Hiszen remeg és óriásiak a pupillái! Megijesztettem vajon, vagy csak fázik? - Nem szerettelek volna megijeszteni, ha sikerült, ne haragudj. Pár méterre kallódott a kukától a kártya. Mikor elnyomtam a cigimet, akkor vettem észre. - felé nyújtottam, amire ő megnyugodva mérte fel, hogy nem fog bántódása esni, ha közelebb jön. Arcán öröm valamint édesded értetlenség tükröződött, amikor átvette a kártyát. Szavai akadoztak, tört angollal beszélt, de azért megértettem. Illedelmesen megköszönte, és elmondta, vár rá valaki a hotelben, ezért minél hamarabb el kéne indulnia vissza. Mivel nekem is kitisztult végre a fejem, és kidurciztam magamat, felajánlottam neki, hogy visszakísérem. Úgyis nagyon lehűlt az idő. Richard, te bolond, nem is a félelemtől vacog!

- Engedd meg, hogy visszakísérjelek, nekem is illene már visszamennem. Ugye nem vennéd tolakodásnak, ha odaadnám a kabátomat? Látom majd' megfagysz. Én úgyis szeretem, ha átjárja a hideg a testemet. - A lány elfogadta a felajánlásomat. Miközben szabadkoztam a szaga miatt, ráadtam. Bűbájosan festett benne. - Elfelejtettem bemutatkozni, a nevem Richard. Téged hogy hívnak? - Azt mondta, szólítsam G-nek, mert nem tudnám kiejteni a nevét. Volt valami magávalragadó az angoljában, miután végre megjött a bátorsága, hogy ne makogjon. Sejtelmes, nem az a „rámászok az első férfira, aki kicsit is kedves velem" kategóriájú lány volt. Rengeteg idegennyelvű g betűvel kezdődő lánynév jutott eszembe, de őszintén egyik sem passzolt hozzá. Végül feladtam, mert már majdnem a hotel előtt voltunk.

- Próbáljuk meg, nem rossz a nyelvérzékem. - valamennyit gondolkodott, hogy elmondja-e, de csak sokat sejtetően somolygott, végül nem került rá sor. Levette a kabátomat, megköszönte, és bementünk. A hallban egy jóképű, vele egykorú srác feküdt az egyik kanapén szétterülve. Gondoltam, ő az, aki várja, mivel nekiállt hangosan nevetni. Nem szóltam semmit, csak néztem a jelenetet. Mivel a koncert miatt kimerült voltam, és épségben visszajutottunk mindketten a hotelbe, elbúcsúztam tőle, és felmentem a szobámba.

Mikor felértem, és benyitottam a szobába, ismét megcsapott az egyedüllét szele. Ismét hiányolni kezdtem Khira, Merlin és kicsit még Caron társaságát is. Ám hamar eszembe ötlött, nem véletlenül váltunk el akkor. Ki nem állhattuk egymást hosszú távon. Csak a szexet élveztem vele. Főzni sem tudott, és egy hárpia volt néhanapján. Levettem a bakancsomat, a zoknimat, és felakasztottam a kabátomat. Megcsapott a titokzatos lány illata. Kellemes, trópusi beütése volt. Nem sokat törődve az illattal, levetkőztem, beálltam a zuhany alá, folyattam magamra a melegvizet és a semmin gondolkodtam. Nagyon jóleső érzés volt. Teljesen megnyugodtam, végképp kitisztult a fejem. Egyetlen egy dolog bántott, hogy nem tudtam meg a lány nevét. G... G... Nem tudom azt sem, milyen nemzethez kössem, nem tudtam felmérni az akcentusát, mert nagyon enyhe volt neki, az is keleties, és hosszabbtávon az arcát sem tudtam tanulmányozni, hogy esély legyen rá, abból okoskodjak ki valamit. A kiváló nyelvérzékem cserbenhagyott azon az estén. Miután végeztem a zuhanyzással, kicsit megtörölköztem, magam köré csavartam a törülközőt, előkapartam az egyik fiók aljáról egy doboz cigit és kimentem az erkélyre rágyújtani. Imádtam azt az érzést, amikor két ujjam közé fogtam és csak szívtam és szívtam a mérgező füstöt. Megnyugtatott és felszabadított. Tudtam, hogy minden szállal egy újabb koporsószöget szívok el, de olyan régóta káros szenvedélyem, hogy nem tudnám már elképzelni magamat enélkül. Csillagos, csípős hideg hajnal volt. Nekitámaszkodtam a korlátnak, és átadtam magamat a végtelen égnek. Testem összes porcikáját átjárta a hideg, beférkőzött a belsőmbe, és onnan próbálta meg átvenni felettem az irányítást. Szerettem dacolni a hideggel is. Nem fáztam, de éreztem. Miután elszívtam azt a szálat, elnyomtam a korláton, elpöcköltem és bementem a szobába.

Mielőtt befészkeltem magamat az ágyba, mégegyszer átfutott agyamon a mai este minden mozzanata. Az idétlen viselkedésem, amit a temperamentumom okozott, a gesztenyefa alatti gondolataim, a lány, akinek nem tudom a nevét, és a fiú, aki szétterülve feküdt. Nem hagyott nyugodni a történetük. Miért vannak itt, mióta vannak itt, mit csinálhattak a fa alatt és meddig maradnak. Kisebb eszmefuttatások után arra jutottam, hogy a lány esetlegesen átutazóban van a munkája miatt, és a fiú a munkatársa. Vége volt egy esetleges továbbképzésnek, és elmentek egy hangulatos kocsmába, ahol valami underground zenekar játszott, ezért öltözött fel úgy G, a fiú kicsit többet ivott, mint az elég lett volna neki, a kis park útba esett nekik, ott megálltak pihenni, vagy képeket csinálni, és akkor hagyhatták el a kártyát. Ez volt a tökéletes tippem.

Az underground zenekarról eszembe jutott a legelső bandánk, az Orgasm Death Gimmick. Olyan régen volt már. Öregnek éreztem magam abban a pillanatban, de nem engedtem felülkerekedni magamon az érzést, inkább halkan bekapcsoltam a TV-t figyelemmel másokra, és kiválasztottam egy második világháborús dokumentumfilmet, ami álomba segített.