Befogadott rajongó

Ötödik fejezet

Gyöngyös szemszöge:

Másnap reggel a szobapincér kopogtatására ébredtem fel. Nem tudatosult bennem, hol vagyok, annyira kómás szoktam lenni reggelente, viszont Bendi már fel volt öltözve, ő is nyitott ajtót. A pincér átadta Bendinek a lefedett tálcát, amiben a reggelit kaptuk meg. Én még a takaró alatt kuksoltam, mikor Bendi levette a fedőt a tálcáról, hogy megvizsgálja, mindent megkaptunk-e, amit rendelt. Mennyei illatok csaptak meg, azonnal fel is ébredtem. Úgy tűnik régóta ébren lehet, mivel egy csésze kávé is várt rám az éjjeliszekrényemen.

-Tudod te, mitől döglik a légy Csibu! Örülök, hogy paradicsomot is kértél a tükörtojásos bagett mellé! -mondtam neki, miközben feltápászkodtam az ágyból. Átvedlettem a tegnap esti gönceimet sokkal kényelmesebb ruhákra, és lemostam a kissé elmaszatolódott sminkemet. Amíg a fürdőben készülődtem, Bendi kivitte az erkélyre a reggelit, és süttette a nappal orcáját. Mire kiértem, kipirosodott az arca a kellemes későtavaszi napsugaraktól. Nagyon jól állt neki, amikor kipirult, fessé, mégis kicsit gyermekivé tette. Miközben nekiláttunk a reggelinek, Bendi megkérdezte:

- Mennyire voltam K.O. tegnap este, amikor visszaértünk? Annyira emlékszem csupán, hogy visszamentél a kártyáért, én pedig leültem a kanapéra, ami irdatlanul kényelmes volt.

- Nem voltál annyira borzasztó állapotban, csupán elaludtál. Gondolom beüthetett az a pár pohár sör és a fáradtság. Amikor visszaértem, sikerült magadhoz térítenem, felsegítettelek a szobáig, és egyből ágyba zuhantál. – Kis gondolkodás után rászántam magamat, hogy elmeséljem Bendinek a Richarddal történteket. – Viszont valamiről lemaradtál a kómádnak köszönhetően. Öhm, hogyan is kezdjem... - Nagy levegőt vettem, és nekiálltam az elejéről. - Amikor visszamentem a fához megkeresni a kártyát, elég sokáig járkáltam fel s alá, de nem találtam sehol. Nem tűnt fel, hogy valaki ült az egyik padon, mivel annyira kétségbeesetten kutattam. Egyszer csak megszólalt egy nagyon ismerős hang, kedves akcentussal, amiről később kiderült, hogy Richard Kruspehoz tartozik. Azért kerestem oly sokáig hiába, mert megtalálta, és magához vette. – Bendi majdnem félrenyelte a vajas pirítósát, annyira meghökkent.

- RICHARD KRUSPE OTT VOLT A PARKBAN, ÉS MEGTALÁLTA A KÁRTYÁNKAT?! – Kelt ki önmagából, miután sikeresen nem fulladt meg.

- Igen. Szó szerint a fülemben dobogott a szívem abban a pillanatban, amikor nekiállt közeledni felém. Megbeszéltük a kártya dolgot, felajánlotta, hogy visszakísér, mivel kiderült, hogy ő is itt száll meg a hotelben, és ami a pláne, rám adta a kabátját, mert már eléggé le volt hűlve az idő, én pedig vacogtam. Érted?! Rám. Adta. A. Kabátját. – tagoltam szappanoperába illő hangsúlyozással és mimikával. - Fel sem fogtam... Végülis akkor köszöntünk el, amikor megláttunk a hallban. Azóta rajta gondolkodok. Azt hitte, nem tudtam ki ő, mert úriemberhez méltóan bemutatkozott. – Bendi tágra nyílt szemekkel hallgatta végig a kiselőadásomat, majd pár percnyi szemmel látható tépelődés után megszólalt:

- Szóval azt akarod beadni nekem, hogy ő a hőse a tegnapi estének. Végülis, megtörténhetett. – egy perc után kacéran hozzátette: - Milyen illata volt? – Erre elnevettem magamat, és megnyugodtam, hogy elhiszi, amit mondtam neki. Hosszasan eldiskuráltunk az eseményekről, közben elfogyasztottuk a kiadós reggelit is. Már csak a kávém volt vissza, amikor Bendinek Messenger értesítése jött. Bement a szobába a telefonjáért, és megnézte, ki az.

- Biztos vagyok benne, hogy a svéd lány lesz az. Hogy is hívják? Hilda? – bökdösődtem.

- Kac-kac kukac! Nem minden svéd lányt hívnak Hildának. Elinnek hívják, és tényleg ő írt. Azt mondja, sikerült kihevernie a tegnap esti dupla bulit. – Kis habozás után feltette a várva várt kérdést: - Biztos nem lenne baj, ha elmennék vele a városba valamerre? Nem szeretném, ha miattam éreznéd rosszul magad ezen a csodálatos kiruccanáson! – nézett rám kiskutya szemekkel.