Befogadott rajongó

Tizenötödik fejezet

A bár az ötvenes évektől kezdve a kilencvenes évekig vegyítette a stílusirányzatokat. Csak a zene volt mai. Néhol bakelitlemezek voltak felakasztva félig kilógatva a tartójukból, akusztikus gitárok, tükördarabok, behatárolhatatlan mintájú tapéták és ismeretlen emberektől származó idézetek egyvelege volt felragasztva, másutt egy-egy Coca-Colás vagy Playboyos ócska poszter díszítette a falat. A bárpult az épület túlsó végében volt, a fotocellás ajtóval tökéletesen szemben. Egy kisebb táncparkett és karaoke állomás volt kialakítva az egyik sarokban, amit éppen egy lánycsapat használt ki. A mosdók a pulttól jobbra nyíltak. Azon a részén, ahol nem a táncparkett volt, a nyolcvanas évek amerikáját idéző, piros fekete bőr ülőhelyekkel rendelkező boxok sorakoztak. Egy kivételével mindet elfoglalták a fiatalok. Az emeletre fém csigalépcső vezetett, viszont azt nem tudtam meg, mi lehet odafent.

Hosszas tanakodás után sikerült kiválasztanunk, ki mivel kezdi az estét. Én Ollieval együtt egy egyszerű koktél, úgynevezett Marihuána mellett döntöttünk, Richard Redbull Vodkát rendelt, Till egy korsó búzamalátából készült sört, Doom és Flake pedig két-két feles tequilával indított. Italainkkal elfoglaltuk az egyetlen üres boxot, én Richard mellé ültem legbelülre, Till és Flake tőlünk jobbra, Doom és Ollie tőlünk balra foglalt helyet. A fiúk egyből beszédbe elegyedtek a turnéról, én pedig érdeklődve hallgattam őket. Pár perc mély beszélgetés után Flake engem is bevont:

- Ezek szerint te is ott voltál a három nappal ezelőtti fellépésen, nemde? Hogy érezted magadat az első Rammstein koncerteden? – kérdezte bizakodón, majd koccintott Doommal és lehúzták tequiláikat.

- Már akkor izgatott voltam, amikor felmentetek a színpadra, pedig még nem is játszottatok. Az Ohne Dich-nél közel jártam a síráshoz, viszont az évek alatt kiedzettem magamat arra, hogy képes legyek megállítani patakokban kicsorduló könnyeimet. – mondtam, mire mindannyian nekiálltak nevetni. – Amikor a pirotechnikai látványosság következett meglepett voltam, pedig tudtam, hogy erre számítanom kellett volna. Túl jól csináljátok! Tudja mindenki, mi fog következni, mégis a meglepetés erejével robbannak be a nagyobbnál nagyobb csodák a színpadon, esetenként a stadionok tetején. Nem is lehetne tovább fokozni, maximum egy velocipéden egyensúlyozó kenguruval! Na attól tényleg sokan ledobnák az ékszíjat. – mondtam bohókásan egy kacsintás kíséretében.

- Hmm, nem is egy rossz ötlet! Till, te ismersz olyan állatgondozót a környéken, aki foglalkozik kengurukkal? – kérdezte halál komolyan Flake. Till éppen a söréből kortyolt, amikor Flake hozzászólt. Szerencsétlen férfi egy elfojtott kacajtól bele is prüszkölt a korsóba, ettől persze a hab teljesen elborította arcát. Olyan megrovó pillantással honorálta Flake egyébként tényleg szórakoztató kérdését, amitől még a legvidámabb, legszínesebb virág is elhervadt volna egy napsütötte réten. Mindannyian önfeledten nevettünk, miközben németül káromkodott és próbálta megmenteni nadrágját a teljes káosztól, három szelet rózsaszín pöttyös szalvétával.

- ENGEDJ KI! – Ripakodott rá Till Flake-ra, akinek még mindig nem olvadt le széles mosolya arcáról. Nagy kegyesen felállt, és utat mutatva a mosdók felé kiengedte. – Ezért még számolunk jóbarát... - sziszegte, majd elvonult.

- Nagyon magas labda volt, Gyöngyvirág, kénytelen voltam leütni! A jelek szerint Tillnek is nagyon tetszett, a végén még meg is valósítjuk az ötleted. – mondta nevetve, miközben beült mellém.

- Óriási voltál Flake, de nem gondoltam volna, hogy nem kólint fenékbe ez miatt Till. Kicsit megérdemelted volna az ő szemszögéből, viszont tőlem egy doboz pralinét kapsz érte a kedvencedből, amikor visszamegyünk Berlinbe. – szólalt meg mellőlem Reesh, akinek könnybe lábadt a szeme a nevetéstől.

- Megtoldom még eggyel, csak hogy örülj! – jelentette ki Doom is.

- Három. Legyen három, tőlem úgyis régen kaptál már. – mondta halkan Ollie csodálatos angol kiejtéssel.

- Szabad megkérdeznem, mi ez a praliné dolog? – néztem kicsit értetlenül Flake-ra.

- Öt éve, a harminchetedik születésnapomra egy különleges praliné válogatást és egy csokigyári látogatást kértem a fiúktól, mivel nagyon édesszájú vagyok. Azóta, ha sikerül megúsznom, hogy Till eltegyen láb alól egy vészesebb beszólásom vagy egy rossz vicc után, valamelyikőjük vesz nekem egy doboz pralinét. – mondta boldogan, kissé büszkén Flake.

Közben Till is visszaért. Már sehol nem kotnyeleskedett rajta hab, valamint kifejezetten kellemes illatot árasztott. Egyetlen egy sötétlő folt éktelenkedett nadrágján. Most kívül foglalt helyet. – Viszont most innunk kéne rá, hogy Flake még életben van, nincs igazam? – emelte poharát csillogó szemekkel Ollie.

- Úgy gondolom, egy utolsó italt még megengedhet magának. Utána úgyis kitekerem a nyakát. – nézett Flake-ra Till gyilkos tekintettel, és végre összehúzta magát és nem mosolygott tovább. Doom elment megrendelni a következő kört számunkra, amit nem árult el előre, miből fog állni.

- Számotokra mennyire nehéz egy turné? Úgy értem, nem zavar az összezártság? Ennyi idő után nem lenne meglepő, ha néha irtóra ki lenne egymással a hócipőtök. – kérdeztem tőlük, mivel elég hosszú ideje törtük ezen a fejünket Bendivel. Kissé sajnáltam, hogy nem lehet itt velünk, biztosan piszkosul élvezné velem együtt a fiúk társaságát.

- Elég régóta alkotunk egy bandát. Közel húsz év alatt az embernek olyan szoros kapcsolata alakul ki bizonyos személyekkel, hogy már meg sem kottyan, ha valaki nem tud eljönni egy kicsit lazítani, esetleg nem tudunk meg a másikról valamit rögvest. Már nem abban a korban van egyikünk sem, amikor hosszabb ideig tart egy összeszólalkozás után a durci. Így nem nehéz elviselni a másikat. – mondta diplomatikusan a visszaérkezett Doom.

- Azért amikor a te horkolásodra kelek fel a buszban egy édes álomból, szívesen hozzád vágnék egy papucsot. – nevetett rá Reesh. – Csupán annyi tart vissza, hogy túl édesdeden alszol. Azonnal kárpótolsz az alváshiányért.

- Egyetértek Schneiderrel, egy idő után már nem okoz problémát pár igen hosszú út együtt. A javíthatatlan szokásokon sosem fogunk tudni változtatni, bármennyire is igyekszünk. Inkább alkalmazkodtunk. Ha bármelyikünknek rossz napja van, visszavonul a saját részlegébe és ott kiheveri. – reagált kérdésemre Till is. Sokáig beszélgettünk még erről, felvetült többek között Flake folytonos mehetnékje, amit a buszon nem tud kiélni, Doom borzasztó faviccei, amiket véletlenszerűen elcsepegtet a nap bármely pontján, Reesh irányításmániája és néhai drámai kicsapongása, Ollie kapcsolata a tengerrel, valamint plátói szerelmével, Cherrel, és Till titkolt szenvedélyei: a főzés és a horgászat. Paulról nem esett szó, ami kicsit megnyugtatott, valahol legbelül mégis fájt. A témák kivesézése közben megjöttek az italok, mely nem lehetett más, mint Doom kedvence, egy-egy pohár gyöngyöző rozé. Megadta a módját az estének.