Befogadott rajongó

Kilencedik fejezet

- Nem tudom, hogy bízhatok-e benned, ezért van egy feltételem. – Richard erre elkerekedett szemekkel nézett rám, szeméből kihunyt az előbbi pajkosság.

- Igen, van két ágy a szobámban Gyöngyös. – Próbálta meg határozottan mondani, viszont hallottam a kétkedést a hangjába. Én titkon erre a reakcióra vártam.

- Oh, tökéletes! – Somolyogtam. Felálltam az ágyról, lekapcsoltam a villanyokat, megkerestem a papucsomat, és bezártam magunk mögött az ajtót. Magamhoz vettem a kártyát és követtem őt. Mint kiderült, eggyel felettünk lakott, az ötödiken. Kinyitotta előttem az ajtót, előre engedett, én pedig egyből körbe néztem a szobában. Katonás rend volt, szépen megigazítva az ágy, sehol egy fél pár cipő, vagy bakancs, esetleg egy zokni vagy alsógatya. Egyetlen dolog lehetett volna negatívumnak mondható, de nála ez egyáltalán nem volt meglepő. Átható dohányszaga volt a levegőnek a szobában mely elegyedett egy kellemes pacsuli illatával. Nagyon hozzá illő volt.

- Remélem nem zavar nagyon a szag. A ti szobátokból átjőve, most én is érzem, milyen büdös lyukban lakok minden turné alatt, amikor nem a busszal utazunk. Tényleg, hol van a társad? – kérdezte, miközben legyező mozdulatokkal próbálta meg elhessegetni az átható szagot. Sikertelenül. Elmagyaráztam neki a helyzetet, miközben befészkeltem magamat abba az ágyba, amin még érintetlen volt az ágynemű. Fura, azt hittem már legalább egy háremnyi nő járt fent nála. Ezt nem mertem megemlíteni, de azért megnyugtató volt számomra az ellenkezője.

- Kicsit olyan, mint én annyi idősen. Sokszor mentem át úgy lányokhoz, hogy csak tanulni, vagy videót nézni fogunk. Hááát. Nem igazán tudtam azokban az esetekben a tanulásra, vagy a videóra koncentrálni. – mondta kacér mosollyal. – De gondolom, te is voltál már így és érted miről beszélek.

- Őszintén szólva, nem, velem ez még nem fordult elő. Persze Bendi mellett már az összes létező szerelmi vészhelyzetet megismerhettem! – mondtam nevetve, de rögtön elkomorodtam. - Ne nevess ki, de nekem két kapcsolatom volt 27 év alatt. – Reesh erre óriási szemeket meresztett.

- KETTŐ?! Egy ilyen lánynak, mint te? Hát Magyarországon a fiúk nem látnak a szemüktől? – ez a mondat teljesen pírba ejtett. Nem tudtam mit mondani, csak hülyén mosolyogtam.– Nem csak jó alakod van, de a stílusod sem rossz, nem beszélve a személyiségedről. Ne vedd tolakodásnak, de most nagyon kiakadtam ezen a helyzeten. Nekem a 39 életévem alatt volt legalább a triplája a te kettődnek, pedig nem mondanám magamat egy nagy szexistennek. Legalább hosszú életűek voltak? – Egyáltalán nem számítottam tőle bármiféle bókra. Nem is tudtam lereagálni. Nem mondaná magát egy nagy szexistennek... Meg van huzatva ez az ember kéremszépen?! Nem véletlenül tartja ideálnak millió nő a világon. Felháborodásomat enyhe kín vette át:

- Hát, a legelső párkapcsolatom két évig tartott, a második pedig fél évig sem. Mindig a rossz embert választ ki, én pedig elfogódottan megyek bele a kapcsolatba a súlyom miatt. Nem haragban váltunk el egyikőjükkel sem, de lehetett volna szebb időszaka is az életemnek mind a két és fél év.

Miután kiveséztük a párkapcsolatainkat, nekiállt pirkadni. Kiderült, hogy Reesh is érző ember. Nagyon régóta nem volt egy éjszakánál hosszabb ideig nővel. Hiányzik neki a lánya, Khira, és nagyon ragaszkodó, kötődő és bújós férfi. Szereti a romantikus pillanatokat, a filmeket és zenéket. Kiderült még elég nagy meglepődésemre, hogy hallgat Pinket és neki is állt eldúdolni a Just give me a reason-t.

Mindketten átestünk a holtponton, nekiálltunk álmosodni. Richard mellett eddig egyszerűen fel sem fogtam, hogy milyen sebességgel telik az idő. Láttuk egymáson, hogy már kívánjuk a pihepuha ágyikóink védelmező álmot nyújtó takarását, ezért nekiálltunk berendezkedni az alváshoz. Richard levett két nagypárnát az ő ágyáról, ami az enyémtől egy éjjeliszekrénnyire volt. Túl messze, mégis nagyon közel. Félelmetesen sok lehetőséget tartogatott ez a távolság.

- Nem szeretem, ha magasan van a fejem alvásnál. – magyarázta, miért vette le a párnákat. – Viszont szeretem, ha van mellettem valaki. Persze ezt most ne vedd úgy, hogy kihasználnám a helyzetet, csak általános igazságként árultam el. – mondta kissé zavarba jőve. Én mindaddig bebújtam az ágyba és magamra húztam a takarót. Nagyon tetszett a szobában terjengő illat, előre tudtam, hogy sosem fogom elfelejteni. Richard elment mosdóba. Eszembe ötlött egy nagyon merész ötlet, és reméltem nem lesz rossz vége. Szépen átmásztam az ő ágyába, és bebújtam a takaró alá amit a saját ágyamról vittem át az okból, ne legyek rámenős. Amikor visszajött, meglepődve konstatálta a helyzetet.

- Gyöngyös, nem úgy volt, hogy...

- De – szakítottam félbe. – Viszont nekem is szükségem van valakire, aki mellettem van, miközben alszok. Bendi a lánnyal van most. – mondtam ártatlanul mosolyogva. Richard vette a lapot, ő is elmosolyodott, de még megkérdezte:

- Ugye nem fogsz álmomba megerőszakolni? – kacagott önfeledten. Ha tudta volna, mennyire szívesen megtettem volna, biztos nem ruhában jön vissza a fürdőből. Nem válaszoltam, csak sokat sejtetően ráztam a fejemet, de lehet nem tudtam takarni az önelégült vigyoromat. Ha már azt tudja, mennyire szeretem a zenéjüket, és a bandát, azt már nem kell, hogy kifejezetten őt, Doomot és Tillchét mennyire kedvelem. Elég az a millió másik nő, akik fenik rájuk a fogukat.

Lekapcsolta a lámpát az éjjeliszekrényen, bebújt az ágyba és lassan elkezdett felém közeledni. Nem erőszakosan, éppen csak éreztem, hogy mellettem volt. Maximum egy kártyapaklit tudtak volna berakni közénk. A szívem vadul kalapált, mégis őrülten nyugodt voltam.

- Gyöngyös, örülök, hogy itt vagy most velem. Nagyon nem szeretném, hogy holnap már ne így legyen. Mit tehetnék azért, hogy maradj? – kérdezte suttogva, felém fordulva. A kintről beszűrődő fények annyit engedtek látni belőle, hogy felkönyökölt a párnájára, fél oldalasan nézett felém, és fejét karján pihentette. A láncdohányossága mellett kellemes volt a szájából áradó illat. Viszont a kérdésre nem tudtam mit válaszolni neki. Ezeregy gondolat futott át a fejemben, hogy nem tudok tovább maradni, és mindössze kettő, amiért maradtam volna. A két ok, amiért maradtam volna a gyönyörű táj, és a banda volt. Nem a pénz és nem is a ruháim mennyisége volt a problémám. Valahogy tilosnak éreztem még több időt vele lenni. Ez már nagyon sok lett volna a szépből, jóból. A mondás is így tartja: a jóból is megárt a sok. Számomra ő és Paul volt a jó, nem lettem volna képes sohasem betelni velük, hiszen egy álmom vált valóra, mégsem éreztem helyesnek. Elég sokáig gondolkodtam, fejemet a fal irányába fordítva, majd megszólaltam:

- Reesh, figyelj. Nekem egy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam a koncertetekre, élőben látthattalak titeket zenélni, viszont az, hogy tegnap személyesen is találkoztunk, most pedig egy ágyban fekszem veled, több, mint lehetetlen. Úgy érzem, nem lenne helyes maradnom ennyi szép után. Nem tudom megfogalmazni a pontos okát, viszont nem érzem teljesen helyesnek, ha azt mondom hasraütés szerűen, maradok. Bendivel is beszélnem kell, a munkahelyemen is nagy macera lenne, és az elveim is megdőlnének. Adj időt, holnap reggeli utánig, kérlek! – fejtettem ki félve mégis magabiztosan. Megálmodom majd, mi lesz a helyes. Igazából Bendi kisebb gond volt, mint a munkahelyem, az elveim pedig már réges-régen megdőltek.

- Ahogy szeretnéd, nem erőltetem most! Aludj jól! – susogta fülembe, és orcámra nyomott egy váratlan jóéjt puszit. Kicsi volt és tökéletes. Minden testrészemen égnek állt a szőr, elöntött a végtelen melegség és levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcomon. Nagyon szerencsésnek éreztem magamat a sötétség miatt, mivel nem lettem volna képes megállni a mosolygást. Hátat fordított nekem, én is neki és hátunkat egymásnak döntve aludtunk el egymás szuszogására szinte ugyan akkor.