Befogadott rajongó

Nyolcadik fejezet

- Hála égnek, jó szobába kopogtam be! Féltem, hogy nem téged láttalak ezen a folyosón. – mondta Richard teljesen természetesen és közben mosolygott. Egy fekete térdig érő pizsama nadrágot, szőrmés papucsot, és Panterás felsőt viselt. A haja most nem volt beállítva, csak természetesen lógott erre-arra. – Nagyon jó zenék szűrödtek fel, fürdés közben hallottam meg, gondoltam utána nézek, melyik szobából jöhet. Nem lepődöm meg, hogy pont ebből. Már értem, miért voltál olyannyira kiöltözve tegnap. – küldött felém egy elismerő mosolyt. – Remélem nem zavarok. Egyedül vagy?

- Figyelj Richard, lehet, hogy nem a legalkalmasabb pillanatban jöttél. – mondtam kissé félénken, mert nem tudtam, tudott-e már a lódításaimról Paultól. Legjobb lett volna, ha elmegy, ennek ellenére mégis bejött, meg nem várva az indoklásomat, miért nem kellett volna bejönnie.

- Mindig akkor a legjobb, amikor azt mondja az ember, hogy nem a legjobb. Tapasztalat. Gondolom te is most fürödhettél, hisz egy köntösben állsz előttem G. – amikor ezt megállapította hirtelen elfordult. – Óh, ne haragudj az illetlenségem miatt. Kapj magadra valamit, és szólj, ha megvagy.

Teljesen zavarban voltam attól, hogy csak egy köntös volt rajtam, és így látott. Elmentem a táskámért, amiből nem pakoltam ki a ruháimat, csak azokat a dolgokat, amire eddig szükségem volt. Megkerestem a pizsamamámat, ami persze a legalján volt, mert tegnap ruhában aludtam el, megkerestem a kedvenc fekete csipkés melltartómat, felvettem őket. Öltözés közben elhatároztam, hogy elmondom neki, tegnap mekkora kamugép voltam vele szemben. Szóltam Reeshnek, mire végre megfordult.

- Még egyszer elnézést! Aranyos a pizsid! – bökött felé mutatóujjával. A pólón egy vérző madár volt, egy tisztás közepén, magyarul ráírva: Csak feledéssel emlékezett... Benditől kaptam 20. születésnapomra, mivel akkor éltem leginkább a Leander Kills korszakomat. – Magyar felirat van rajta? Ha talált, elmondanád, mit jelent? – kérdezte, miközben helyet foglalt az egyik fotelben és keresztbe tette jobb lábát a balon.

- Tényleg jó a nyelvérzéked! Igen. Talált süllyedt. Magyarul van ráírva. Számomra az egyik legmeghatározóbb magyar banda egy dalának részlete, a legjobb barátomtól kaptam 20. születésnapomra, és csak akkor veszem fel, ha elutazok vele valahova. – elmagyaráztam neki a mögöttes tartalmat, és azt is, én mit gondolok a dalszövegről. Közben én is helyet foglaltam a másik fotelben. Nagyon figyelt rám, érdeklődve hallgatta a kiselőadásomat, viszont folyamatosan piszkálta a körmeit és gyakran megnyalta a száját. Miután befejeztem elismerően nézett rám, és ártatlanul megkérdezte:

- G, nagyon bánnád, ha most átmennénk hozzám? Elfelejtettem magammal hozni a gyújtómat és már nagyon rágyújtanék. Nem tűnsz bagósnak, úgyhogy meg sem kérdezem, nálad van-e.

- Rosszul gondolod. Van nálam öngyújtó, mindjárt megkeresem. – felálltam, elindultam a táskám felé, kicsit matattam, majd megtaláltam. Nagyon egyszerű, királykék darab volt, de Richardnak arra amire kell, pont jó lesz. Átadtam neki és kimentünk az erkélyre. Mivel éjfél elmúlt, feljöttek a csillagok. Kiültünk a kinti fotelekbe, kicsit hallgattuk a csöndet, és a csillagokat bámultuk. Nagyon meghitt volt, de Richard nem bírta tovább némaságban, és feltett egy kérdést:

- Mégiscsak dohányzol? – kérdezte, majd egy nagyon mélyet szívott cigijéből és legalább olyan lassan is fújta ki. Sokkal jobban festett élőben a mozdulatsor, mint bármelyik videóban.

- Nagyon ritkán gyújtok rá, akkor is csak a jó társaság miatt, vagy ha megkívánom azt az érzést, ami vele jár. Nem a nikotin miatt szívom, hanem a vibe miatt. – Felálltam, és semmivel sem törődve beletúrtam fekete hajkoronájába. Úgy gondoltam a nagy lelepleződés előtt muszáj megtennem, mert lehetséges, soha többé nem lesz rá alkalmam. Érdeklődve nézte, mit fogok csinálni, de amikor rájött, mi a szándékom nem ellenkezett. Hihetetlenül puha tapintású volt. Legszívesebben soha nem hagytam volna abba, de mégiscsak róla volt szó. Vissza leültem a fotelbe és nekiveselkedtem. - Richard, valamit szeretnék mondani. – kezdtem bele kissé nehézkésen a monológomba. Nem szerettem volna tovább halogatni. – A tegnapi estén végig hazudtam neked.

- Tudom. Láttam a szemeden. Nagyon beszédesek, nem tudtad volna leplezni semmiképpen a meghökkentséged a parkban, amikor hozzád szóltam. Először azt hittem, megijesztettelek, de nem olyasfajta meglepődöttség volt, és túl sok dolog vágott egybe. Viszont kíváncsi voltam, elmondod-e. – mondta egykedvűen. Szóval tudta, mégis itt van velem szemben és komótosan szívja a cigijét egy szőrös papuccsal a lábán. – A mai zenék megerősítettek benne, hogy tényleg lódítottál. Aki ilyen összeállítást hallgat, képtelenség, hogy ne tudja, kik vagyunk. Viszont mielőtt bele kezdenél az általános hisztibe: nincs rá szükség. Megértem miért tetted. Nem szerettél volna egy átlagos rajongónak tűnni. Csak lépjünk túl rajta, és ne beszéljünk erről többet. – egy biztató mosollyal nyugtázta mondandóját, és elnyomta a cigijét. – Egyébként hívj ezentúl Reeshnek.

- Nagyon kedves tőled a felajánlás, Reesh! – Kicsit meg voltam rökönyödve az előbb hallottakon, egyben mégis legördült egy óriási kő a szívemről. Nem neheztel rám, és becézhetem. – Ha már itt tartunk, befejezhetnénk a tegnapit. A nevem Gyöngyvirág. – mondtam először magyarul, viszont Reesh arckifejezését látva egyből hozzátettem. – Ezért mondtam, hogy szólíts G-nek. Nagyon sokan képtelenek kiejteni. – elmondtam neki angolul is, de az arckifejezés még mindig nem tűnt el. Kicsit megriadtam, de ezt látva egyből megszólalt:

- Tudod mennyi időt töprengtem azon, mi lehet a neved mióta tegnap elváltunk? Azt hittem megesz a fene! Nem jöttem rá. Azt sem tudtam felmérni, milyen nemzetiségű lehetsz. – Ráncolta a homlokát. – Egyébként nagyon érdekes, mégis szép nevet adtak a szüleid.

- Köszönöm szépen, az érdekes részéig egyet értek veled, de a szépet nem mondanám. Sosem szerettem túlságosan, megváltoztatni meg nem állt szándékomban.

- Szerintem illik hozzád, Gyöngyvirág. – mondta ki magyarul, szinte tökéletesen.

Wáooo! Ha osztályoznom kéne, két ötöst is kapnál most. Nagyon jó volt! – ünnepélyeskedtem. – Ezzel most feldobtad az estém! Viszont szólíts Gyöngyösnek, nem tudom elviselni a teljes nevemet. Ezért is érdemes volt hangosan hallgatnom a zenét fürdés közben. - Kicsit kezdett lehűlni az idő, úgy döntöttünk bemegyünk. Most már csak Richard foglalt helyet a fotelben, én az ágyra hasaltam felé. Kicsit nagyobb dekoltázzsal, mint gondoltam, de jelen helyzetben nem zavart. Ránéztem a falon lógó órára, ami hajnali fél hármat mutatott. Úgy tűnik a mondás igaz, jó társaságban tényleg gyorsan telik az idő.

- Reesh, nem szeretnék tolakodó lenni, szóval torkollj le, ha egy olyan kérdés lesz. Hogy kezeled a tényt, hogy rengeteg lány és nő odáig van érted világszerte?

- Egyáltalán nem tolakodó kérdés, nagyon szívesen megválaszolom. Viszont erre csak holnap térnék vissza, most már nem szeretnék magamról beszélni. – Felállt a fotelből, elindult az ajtó felé és csibészesen megkérdezte: - Átjössz hozzám?