Befogadott rajongó

Hetedik fejezet

Földbe gyökerezett lábbal álltam a fotocellás ajtó előtt. Nem tudtam eldönteni, hogy örülnöm kéne, vagy sírnom. Örülnöm kellett volna, hogy nem haragszik, és magához ölelt. Sírnom kellett volna pontosan ugyan ezekért az okok miatt.

Nagyon sok időbe telt egyáltalán eljutni addig a gondolatig, hogy bemenjek. Paul réges-régen otthagyott már, én mégis tehetetlen voltam. Nem értettem saját magamat. Tudtam, hogy rossz vége lesz, és nem hagytam fel az olcsó játékkal, miszerint beadtam neki és Richardnak, hogy elképzelésem sincs róla, kik ők. Biztosan el fog jutni a hír Reeshez is, amitől ezer százalék, hogy cifra, megvető gondolatai lesznek rólam. A fiúk szemében én lehetek majd a kis hazug, magyar lány, akivel a drága idejüket töltötték, ahelyett, hogy én lennék az, akivel jól sikerült eltönteniük egy estét vagy egy napot és nem mászott rájuk a nyálas „ Én vagyok a legnagyobb rajongótok" szöveggel.

Elindultam fel, ám ezúttal a liftet választottam. Amikor felértem a negyedikre, nem bírtam tovább, nekiálltak potyogni a könnyeim. A lelkiismeretem felülkerekedett rajtam. Közel álltam ahhoz, hogy leüljek, nekidőljek a falnak és csak bömböljek, mint egy csecsemő. Csalódást okoztam egy teljes szívemből szeretett embernek, akit eddig csak az álmaimban tudtam magam mellett elképzelni. Tudtam, hogy csak én érzek így, ez volt a normális, de fájt. Egy kicsit tétováztam, majd összeszedtem magamat, nagy levegőt vettem, kiléptem a liftből, kipirosodott szemekkel és arccal elindultam a szobánk felé.

Mielőtt beértem, valami azt súgta, nézzek vissza a folyosó elejére. Vissza is pillantottam. Ott állt Richard fekete-vörös összeállításban, mezítláb egy papírszatyorral a kezében, félig háttal. Nem tudom, hogy látott-e, ezért a biztonság kedvéért nem intettem felé. Valakivel úgyis társaloghatott. Beléptem a szobába, levedlettem magamról a cipőmet, a nadrágomat és kibontottam a hajamat. A fürdőbe mentem, ahol lemostam a sminkemet, majd hideg vízzel megmostam az arcomat. Rettenetesen felszabadító érzés volt, körülbelül olyan, mintha a világ összes gondjától megszabadultam volna. Elhatároztam, hogy engedek az óriási kádba vizet, csak a hangulatlámpákat kapcsolom fel majd a fürdőben, a telefonomról benyomom a Powerwolf-Slayer-Sabaton-Guns'n Roses lejátszási listámat és csak áztatom testem a kellemesen meleg vízben. Neki is álltam engedni a vizet, lekapcsoltam a nagyobb lámpákat, ledobtam pólómat a földre, kimentem a nagyobb szobába, ahol az ágy volt, megkerestem a papucsomat, a törölközőmet és elhúztam a pezsgőszínű függönyt, ami az erkély előtti óriási ablakok takarására szolgált.

Visszamentem a fürdőbe. Addigra már a kellő mennyiségű víz is felgyülemlett a kádba. Bekapcsoltam Spotify-on a lejátszási listát nem ügyelve a hangerőre, levettem a fehérneműmet, és nagyon lassan beleereszkedtem a kádba. Nem érdekelt, hogy belelógott a hajam, abban a pillanatban nem érdekelt semmi a világon. Ki akartam heverni, hogy befürödtem Paulnak, és Reeshnek is be fogok. Nem tudtam volna megfogalmazni, miért éreztem ennyire rosszul magam, hiszen egy átlagos, 27 éves lány vagyok, aki szereti a metált és semmit nem jelent két ennyire híres és bájos férfinak. – Egy vagyok a sok közül – Ezzel engedtem el végleg a témát. Behunytam a szemem, engedtem a melegnek átjárni a porcikáimat és átadtam magamat a zenének. Nem gondoltam semmire és senkire. Lehet, hogy egy rövid időre el is bóbiskoltam, mivel nem folytatódott a zene, csak a kintről beszűrődő nevetések és el-elhaló mondatfoszlányokat hallottam, pedig automatikus lejátszáson volt a zenelejátszó alkalmazás.

Miután már a víz is kihűlt annyira, hogy nem éreztem benne kellemesen magamat, nagy nehezen kikászálódtam a kádból, magam köré tekertem a törülközőt, kihúztam a dugót és félig vizes hajjal kiálltam az erkélyre. Nem volt hideg, napnyugta után is megmaradt a napközbeni meleg, csak a nap nem sütött már. A Night witches dallama zakatolt megállás nélkül a fejembe miközben csak álltam a korlátnál és a távolba bámultam. Itt a szúnyogriasztó gyertyák miatt nem volt annyira sok szúnyog, mint a parkban volt délután, még pontosan meg lehetett maradni tőlük. Igaz, kissé kellemetlen volt, de a melankólia közben nem nagyon tűnt fel. Inkább azután, hogy bementem a szobába és ismét bekapcsoltam a fürdőben hallgatott egyveleget. Eldőltem az ágyon még mindig egy szál törülközőben és csak énekeltem az előadókkal. A zene hirtelen megállt, és megcsörrent a telefonom. Bendi nevét láttam a kijelzőn. Egyből felvettem.

- Halló jó estét kívánok, a megyei zöldségkereskedés legnagyobb mennyiséget eladott gazdálkodója vagyok, és Quasimodoval szeretnék beszélni. – mondta eltorzított hangon.

- Mi történt veled, majom? Mikor érkezel vissza? Éppen nélküled hallgatom a Resurrection by erection-t és járkálok fel-alá a szobában.

- Ezért hívtalak. Először is szégyelld magad, hogy nélkülem hallgatod. Másodszor, az a helyzet, hogy nem megyek ma éjszakára vissza, mivel Elin ragaszkodik ahhoz, maradjak nála. A nap folyamán szóba került, hogy mindketten szeretjük a filmmaratonokat, ezért ma éjszaka nála leszek. Remélem nem haragszol meg rám! Nézd a jó oldalát, több helyed marad az ágyon, nem kell vesébe könyökölj hétszer az éjszaka folyamán.

- NEM HARAGSZOM! – mennydörögtem a telefonba – Remélem még megvan, amit adtam. Ez a filmmaraton hamar félbe fog szakítódni, nagyon úgy érzem. De azért próbáljatok meg jók is lenni, add át neki szívélyes üdvözletemet.

- Hogyne lenne meg, itt van a farzsebembe, de nem lengetem meg neki, majd ha tényleg oda kerülne a sor elég lesz megtudnia, hogy számítottam rá. Amint visszajön a fürdőből, átadom. Te is légy jó Babóca! Aludj jól!

- És Bendi! Köszönöm, hogy ezúttal szóltál! – mondtam neki elérzékenyülten, mégis kacéran és leraktam a telefont. Visszadőltem az ágyra, latolgattam a helyzetet. Ha ma este Bendi nem lesz itt, azt jelenti, hogy tényleg enyém az egész ágy, de nem vagyok álmos, olvasnivalót nem hoztam, TV-t nézni pedig nincs kedvem. Ekkor kopogtattak. Először nem volt semmi kedvem menni és kinyitni, viszont az ajtó előtt álló idegen nem tágított. Felkeltem, sietve magamra kaptam egy fehér köntöst a szekrényből, lehalkítottam a zenét és ajtót nyitottam.